Ősforrás – A The Moon and the Nightspirit lemezéről
Sámánnak lenni könnyű. Könnyű, hiszen a szellem szabadságát a maga teljességében éli át. Olyan utakra vállalkozik, és olyan utakra képes, melyre az egyszerű emberek nem. Isten(ek)től, szellemektől jövő képesség ez, mely csak keveseknek adatik meg. Talán mindannyian vágyunk a sámáni adottságokra, hisz olyan belső és külső, a szem elől rejtett világokat járhatnak be e személyek, melyek varázslattal, csodákkal teliek. De sámánnak lenni nehéz. Nehéz, hiszen a szellem szabadságát magányosan, egyedül éli át. Aki nem részesült ebben a csodában, képtelen megérteni és elképzelni az érzeteket és látványokat, melyeket ő átélhet. Teher ez az adottság, hiszen a jótétemények, melyekre képes, saját hordozóját is veszélyeztetik. A szárnyaló szellemnek démonokkal és gonosz lelkekkel kell megküzdenie túlvilági útjai során, akik akár önnön létét is elragadhatják.
Tóth Ágnes és Szabó Mihály 2003-óta működteti The Moon and the Nightspirit (TMATN) nevű zenekarát. A duó zenéje tökéletesen illeszkedik a „neofolknak” nevezett modern könnyűzenei ágazatba, mely napjainkra nem csak Európa más részein, de hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Harmadik nagylemezük Ősforrás címmel 2009-ben jelent meg. A csak autentikus népi hangszerekkel operáló páros középkori és ősmagyar népzenei hagyományokat kever, rendkívül sajátos, éteri dallamokkal. Sok odafigyelést igényel a lemez, hiszen első hallásra a rendkívül könnyű hangzás, a lágy melódiák sodrában a hallgató szinte egy pillanatnak érzi a közel 50 perces kiadványt.
Többszöri, odafigyeléssel teli meghallgatás után bontakozik ki igazán mindaz, amit a TMATN előad. Ez az előadás pedig varázslat. A fiatalos énekhang és modern hangzás időtlen, ősi zenét rejt. Ősibbet, mint bármelyikünk emlékezete. Olyan érzeteket kelt fel az emberben, melyek ismerősek. Igen, ezt én már éreztem, ezt már valamikor hallottam. Mikor is? Talán soha, viszont olyan mélyen rejtett érzékekre van hatással, melyek (ha csak erre a háromnegyed órára, de) felébresztik a mindenkiben szunnyadó mélységeket. Felfakasztják az ősforrást…
Az Álomidő című, legrövidebb dallal kezdődik az album, melynek három és fél perce leginkább felvezetésként értékelhető a további nóták tükrében. Monoton pengetést hallhatunk, melyet a dal második felében felcsendülő hegedű dallam egészít ki. Végig jellemző ez a kettősség, a pengetős és a vonós hangszerek váltakozása és együttes hangzása, melyet ritmuskíséretként csörgődob, illetve a konga-dobok megszólalását idéző ütős hangszer egészít ki. Második tételként az Ég felé következik, melyben duettet énekel a zenekar két tagja, hosszú szakaszokon keresztül igazi szöveg nélkül, saját hangjukat is csak hangszerként használva. Ez utóbbi momentum később szinte minden dalban visszatér. Az Ég felé az egész lemez leglágyabb, legszárnyalóbb és leghosszabb tétele, melyet a felvezető Álomidővel együtt lehet tökéletesen élvezni.
A címadó Ősforrás már sokkalta komorabbra sikerült, rendkívül feszített dallamokkal, melyek hol felgyorsulnak, hol hirtelen újra lelassulnak, minden átmenet nélkül. Az ötödik szerzeményben (Benső patak) kerül elő először a doromb is a már megismert hangszerek között. Az alapvetően lassú dalokkal operáló lemezen több alkalommal is fokozzák a sebességet (legszebb példája a Tűzben születő), melyek rövid időre kitörnek az elmélkedő nyugalomból és táncra késztetik a hallgatót. A lassúság ebben az esetben azonban sosem vontatottság, az album teljes hosszát áthatja ugyanaz az energia, mely bár nem robbanni készül, mégsem mondható egyetlen percre sem fárasztónak, vagy unalmasnak. A lemez egyetlen negatívuma a zárása: az előbb említett energia nincs levezetve. A korábbiakhoz hasonló dallamok zárják az albumot, mindenféle „lecsengés” nélkül, ami hiányérzetet kelt.
A duett mindkét tagja jól képzett zenész, ezt tökéletesen lehet hallani mind a hangszeres játék minőségéből, mind az egymáshoz igazított dallamok és ritmusok rendszerén. Főként érezhető profizmusuk, ha összeszámoljuk összesen hány féle (minden esetben akusztikus) hangszer kerül megszólaltatásra a dalokban (több pengetős és ütős, doromb, hegedű, néhol még fafúvósok is feltűnnek), tudván azt, hogy összesen két főt számlál a zenekar. Bár dalaik nincsenek túlbonyolítva, ütemeik is meglehetősen monotonnak mondhatóak, ennek ellenére, vagy éppen ezért sikerül rendkívüli hatást kiváltaniuk.
És hogy miről is szól pontosan ez a lemez? Nem lehet pontosan megmondani. Az angyali ének (esetenként monoton kántálás) és az éteri hangszeres játék olyannyira rabul ejt, hogy képtelenség a szövegeket végig követni. Túl sok veszne el az élményből, ha csak a szavakat figyelve ülnénk hozzá, elfelejtve a zene teljességét. Az elkapott mondatokból és dalcímekből viszont tökéletesen érthető az egész koncepció: belső utazásról, a lélek szárnyalásáról, rég elfelejtett tüzekről és titkos dolgokról van szó. A hallgatónak saját képzeletére kell hagyatkoznia.
A TMATN zenéje éjszaka. Éjszaka, melyben világít a hold, és a távolban lelkek, szellemek, fény-lidércek tánca töri csak meg az ezüstös fényárt. Ez az éj, bár rendkívül sötét, mégsem félelmetes. Barátságos, lágy és megnyugtató. Egy fárasztó nap után, egyedül leülvén és az élet kérdésein merengve bárki inspirációt és menedéket lelhet e hangok között. Viszont mint mindennek, ami jó ezen a világon, ennek a csodának is véget kell érnie. A búcsú éppen ezért kínnal teli. Egy ilyen lelki utazás lehetősége adomány, melyben nem részesülhet mindenki. Különösképpen megállja ez a helyét, amint az utolsó dallamok is elfogynak, hiszen a rideg valósággal és hiánnyal kell szembenéznünk.
Igazi modern sámánok ők, akik a globalizálódó világban önmaguk identitását megőrizni kívánó nemzetek sajátos kultúrájának védelmén dolgoznak. Munkájukat pedig sikerek sora övezi, Európa nagy népzenei fesztiváljainak és a tengeren túli koncerttermek gyakori látogatói, fellépéseikkel is népszerűsítve a tradicionális magyar értékeket. Ez az album nem más, mint egy ösvény, egy térkép, amely bárkit elvezethet mind népünk, mind saját lelkének ősforrásához.
The Moon and the Nightspirit (Equilibrium Music, 2009, CD)– Ősforrás
Facebook-hozzászólások