Pál Adrienn
Van egy nagyjából tízéves autó. Az autó utasai néha cserélődnek, de azért vannak állandó tagok. Mundruczó Kornél ül a volán mögött, mellette „jelenleg” Kocsis Ágnes foglal helyet. Szépen elbeszélgetnek az életről, néha egy keveset vitatkoznak, mert nem mindig egyezik a véleményük, de arról, hogy az autó merre menjen, nincs vita. A két alkotó útközben összetalálkozik egy ismerős figurával, Hajdu Szabolccsal. Hajdu eddig rögösebb utakon haladt, gyalog vágott neki a tájnak, de a társaságot elnézve úgy dönt, inkább ő is autózik, mintsem a lábait koptassa. Csatlakozik hozzájuk, de inkább az autó tetején utazik. Igaz, ő is ugyanazt látja, mint a többi utas, de így mégiscsak fújhatja haját a szél. Útközben elsuhan mellettük egy új, modern autó. A járművet Pálffy György vezeti, aki felismeri a másik kocsi utasait, ezért lelassít, így családiasan haladnak tovább, közös irányba. Útközben egy pihenőhelyen összefutnak Fliegauf Benedekkel. Örömmel üdvözlik egymást, és szépen elbeszélgetnek az élet hiábavalóságáról, a boldogtalanságról, a meg nem értettségről. Persze, egy kicsit azért vitatkoznak.
Természetesen nincs semmiféle autó, de irány meg út egyértelműen van, és ezt a fenti alkotók rendre be is bizonyítják. Kocsis Ágnes új filmje, a Pál Adrienn nyerte a Magyar Filmszemlét, Cannes-ban meg FIPRESCI-díjat kapott. Ugyanezen a Filmszemlén a legjobb rendező Mundruczó lett A Frankenstein tervvel. Nincsenek meglepetések. Ne is higgyük azt, hogy a Pál Adrienn – melyről bővebben beszélni fogunk – bármilyen szempontból is különleges vagy kiemelkedő film lenne. A Pál Adrienn nem más, mint az elmúlt évek filmes irányzatának elegáns és ízléses sűrítménye.
Piroska ápoló, aki egy fővárosi kórház elfekvőjén dolgozik. Munkája főleg abból áll, hogy „friss” halottakat szállít az alagsorba a kórboncnokhoz. Piroska túlsúlyos, harminc fölötti nő. Van egy élettársa, egy mogorva és enyhén önközpontú férfi. Piroska néha ráül a szobabiciklire, és teker. Éjszakánként, ha nem tud aludni, enni jár a konyhába. Más éjszakáit meg a kórházban tölti a betegek szívműködését jelző monitorok előtt. Majd egyik nap behoznak egy Pál Adrienn nevű beteget, és Piroskának eszébe jut, hogy a legjobb barátnője is ugyanezt a nevet viselte. Így elhatározza, hogy felkutatja a lányt, akit nem látott már évtizedek óta, az egyetlen embert, aki igazán közel volt hozzá.
Valóban fontos és aktuális témákkal foglakozik a film. Igen, foglalkozni kell az elmúlás gondolatával, a feldolgozhatatlan megszűnéssel – már ha azt gondoljuk, hogy a halál a teljes megsemmisülést jelenti. Persze, meg lehet ezt szokni, ahogy Piroska, a film szereplője mondja. Pláne, ha az eltávozók idősek, ha hosszas betegség után veszünk tőlük búcsút. A filmben ugyanis főleg idős, nagyon rossz bőrben lévő embereket látunk. Rendben van, ez az élet rendje. Na de azt senki ne merje mondani, hogy amikor az egyén kerül a halál torkába, amikor egy fiatal halálos beteg lesz, azt meg tudja szokni. Egy ereje teljében lévő ember nem fogja megszokni azt, hogy nincs tovább. Nem, az egy iszonyatos érzés, keserű és egyáltalán nem magasztos. Addig lehet szépen mesélni erről, amíg nem mi leszünk azok, akik elgyengülünk, akik elvesztjükk az életkedvünket, akik leépülünk, és megszűnünk élvezni a világ kincseit. Ezeket a kényes helyzeteket szépen átugorja a film. Végig távolságtartóan beszél az elmúlásról, hideg közönnyel nézzük a halottakat, és közben rá kell jönnünk: mindez csak díszlet Piroska történetének elmesélésére.
Ezért sántít a Pál Adrienn ábrázolásmódja. Ugyanis belerángat minket egy erősen depresszív és monoton világba, de nem békít ki a vég gondolatával. Arra késztet, hogy szembenézzek az esendőségemmel, a halandósággal, de nem úgy, hogy azzal az életszeretetet meg a lét szépségét erősíti. Inkább elveszi az életkedvet, és biztos, hogy egy erősen beteg ember nem felüdül, hanem még jobban magába zuhan a látottak miatt. Pedig az alaphelyzet pont arra szolgálhatna, hogy hitet és megnyugvást adjon a nézőnek. De nem: Piroska karaktere nem tud igazán megszólítani, ő nem egy „Amélie”, inkább egy tipikus magyar „hős”, aki beletörődik szürke életébe, és a lehetséges kiutakat is szépen elveti. Piroska elhatároz valamit, elkezd cselekedni, de nincs elég akaratereje, hogy ezt meg is valósítsa. Persze, ahogy egy átlagos, túlsúlyos nőnek sincs… vagy igen? Miért ne lehetne? Attól realista a film, hogy bebizonyítja, hogy a magyar posványból nincs kiút? Hogy nincsenek csodák, csak lehetőségek meg kérdőjelek? Nagy hiba, ha elfelejtjük, hogy a nézők nagy többsége nem azért megy moziba, hogy a mindennapok kilátástalanságát kapják vissza. A Pál Adrienn pedig remek lehetőség lett volna arra, hogy kiemeljen szűk világunkból, és mások felé irányítsa tekintetünket, mondván: vedd észre a másikat, lépj oda, mert van remény, mert a Paradicsom nem csak messze található, létrejöhet két ember között is.
Mindezzel együtt egyáltalán nem rossz film a Pál Adrienn. Monoton, de koherens alkotás egy kidolgozott, tisztességes forgatókönyvvel. Nincsenek hiteltelen szereplők, nincsenek túlzások, nincsenek öncélú jelenetek. Ízléses, de még véletlenül sem édes darab. Gábor Éva meggyőzően játszik Piroska szerepében, még ha nem is vágyunk arra, hogy egy kórházban fekve az ő arca nézzen ránk. Fillenz Ádám operatőr képei szépek, letisztultak, hidegek. A hangkeverés az, ami igazán lenyűgöző: minden zörej a helyén van, a párbeszédek érthetőek és tiszták, a zenék erőteljesen szólnak. Technikailag minőségi alkotás, kétség kívül. És Kocsis Ágnes láthatóan érzékeny alkotó, de ugyanazt csinálja, mint a fent említett kollégái, csupán finomabban, csendesebben. A nőkre jellemző empátiával.
Nem szeretném megbántani a közösen autókázó rendezőket, hiszen a maguk módján tehetséges, karakteres művészek. De észre kell, hogy vegyék: a közönség belefáradt a hideg, lassú, keserű filmekbe. Ugyanis lassan tíz éve már, hogy neves alkotóink erősen egy irányba vezetnek minket. És ezért van, hogy a közönség nem tódul filmjeikre a mozikba. Ezért nincs igazi sikere a Pál Adriennek sem. Ma inkább az életre és a csodákra vagyunk kiéhezve. Talán jobban, mint bármikor. Jó lenne, ha valaki egész máshonnan érkezve, merőleges irányba menne, ismeretlen utakra tévedne, és fényt hozna. Meleget. Azt valószínűleg sokan tudnák értékelni…
Pál Adrienn
színes, magyar-holland-osztrák-francia filmdráma, 136 perc, 2010 (16)
rendező: Kocsis Ágnes
forgatókönyvíró: Kocsis Ágnes, Andrea Roberti
operatőr: Fillenz Ádám
producer: Pusztai Ferenc
vágó: Kollányi Tamás
szereplő(k):
Gábor Éva (Piroska)
Znamenák István (Kálmán)
Pokorny Lia (Márta)
Horváth Ákos (Endre)
Hegyi Izabella (Zizi)
Thúróczy Szabolcs (Andris)
Margitai Ági (Marika)
Márton Eszter (Szilvia)
Matta Lóránt (Attila)
Facebook-hozzászólások