Vad szépség

A new yorki Metropolitan Museum of Artban egy nagyon különleges kiállítás nyílt Savage Beauty címen. Ritkán szerveznek divatról kiállítást, akkor is általában divattörténeti szempontból. A new yorki múzeum azonban egy olyan divattervező munkásságát tárja kiállítás formájában a látogatók elé, akinek ruháit műalkotásokként is kezelhetjük, hiszen azok komoly esztétikai és művészi értékekkel bírnak.

Alexander McQueen kétségkívül megérdemelte, hogy egy olyan helyen állítsák ki ruháit, ahol normális esetben műalkotásokat szoktak. A tervező ugyanis konkrét esztétikai nézetek alapján alkotott, és tervezte meg nemcsak ruháit, hanem az egész divatbemutatót. A kifutón, a szokásos módon végigvonuló modellek helyett performanszok kíséretében mutatta be alkotásait.

 „Ismerned kell a szabályokat ahhoz, hogy megszeghesd őket. Én azért vagyok itt, hogy leromboljam a szabályokat, de megtartsam a hagyományt”.

McQueen a szabás pontosságát mindig is fontosnak tartotta alkotás közben, mellette azonban úttörő és meglepő megoldásokat alkalmazott. Mindent alárendelt a formának, az izgatta, hogy mit lehet kihozni bizonyos alakokból. A ruhák anyaghasználatában és formájuk kialakításában többféle művészeti- és természeti dolog ihlette meg a tervezőt.

Az anyai ágon skót felmenőkkel bíró McQueen legkedvesebb korszaka a viktoriánus Anglia volt. Nemcsak a korabeli ruhák ihlették meg, hanem az akkori szellemiség is. Az akkori ruhaviselet leutánzása helyett teljesen egyedi ruhákat alkotott, amelyek azonban magukban hordozzák a 19. század végi hangulatot.

A viktoriánus gondolkodást az ellentétek, az élet és a halál közötti vívódás határozta meg. A korszak meghatározó stílusa a „gothic revival”, amely nemcsak a középkori erkölcsi értékek újraértékelésében jelent meg, hanem a művészetekben, legfőképp az építészetben és a festészetben. A gonosz, ördögi figurákkal, vagy akár a halállal szemben mindig megjelent az erkölcsileg makulátlan lélek, aki vagy győzedelmeskedik a gonosz felett, vagy megsemmisül az ellene vívott harcban. A halál, a rútság a mindennapi élet része volt, amely mellett még fényesebben ragyogott a szépség és az erkölcsi tisztaság. McQueen szerint a halál az élet körforgásának része, amely az állandó változásért felelős. A halál az emberben is benne van, személyiségének sötétebb fele, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezt a sötét oldalt megpróbálta egyes ruháiban megformálni, mint például a fekete hollós ruhában. A holló a romantikában a halál jelképe volt, amely mellé gondolatban mindig a sötétség és az elmúlás járult. Emberi alakon pedig egyenesen félelmetesen hat ez a jelmezszerű ruha. Azzal, hogy a vállakat kiemelte, a madár (halál) hatalmát, a csípő karcsúsításával pedig kecsességét hangsúlyozta.

  

A halál témájához szorosan kapcsolódik a szép és a csúf közti állandó harc. Mitől lesz szép egy ruha? McQueen szerint  „ a szépség a legfurcsább helyekről is jöhet, a legundorítóbb helyekről is”, ezért „én a legcsúfabb dolgokra figyelek fel igazán, mert azt más emberek hajlamosak figyelmen kívül hagyni”. Azzal, hogy modelljei száját túlrúzsozta, valóban visszataszító hatást kelt, ám az elegáns, nőies ruhákkal együtt egyfajta titokzatos, távolságtartó, különc megjelenést kölcsönöz nekik. A csúf itt azt a célt szolgálja, hogy kiemelje a ruhát, annak szépségét, különlegességét.

Legismertebb kollekciója a Platón Atlantisza címet viseli. A kifutón az elsüllyedt város születik újjá, a modellek mintha a tenger mélyéről úsznának fel a színpadra. McQueen szerint, ahogy az evolúció során a vízből lett az élet, úgy tartunk most megint a víz felé, hiszen a jéghegyek elolvadnak, a klónozással új világok nyílnak meg az emberiség előtt: hogy túléljük, vissza kell térnünk majd a tengerekbe.

Ezeket a ruhákat és cipőket a vízi élet formavilága ihlette. A növények, a kékes, zöldes színek és a halpikkelyek a meghatározó elemek. Formailag és színekben tökéletesen visszaadják a ruhák a mélyvízi élet hangulatát. Minden részlet, a cipőktől kezdve a frizura kialakításáig összhangban van, Platón sem álmodhatott volna szebbet. Visszataszító és gyönyörű is egyszerre, hiszen víziószerűen jelenik meg előttünk az emberiség jövője…

Maradva a természet-ihlette daraboknál, különleges anyagokból, mint például strucctollból vagy kagylóhéjból is készített ruhákat McQueen, amelyek át is veszik az adott anyag szellemiségét. A vörösre, és feketére festett strucctollas ruha üveg kiegészítése is vörösen izzik, ezzel érzékeltetve a vér áramlását a bőr alatt. Számára a szépség az elevenség szépsége, amelyet a ruha nem takar el, sőt, így emeli ki igazán az ember egyéniségét.

  

A sokszor barokkosan, túlzásba vitt színezéssel és díszítéssel szemben készített sokkal finomabb, egyszerűségükben gyönyörű ruhákat is. A klasszikus szépséget olyan eleganciával, és kifinomultsággal kezelte, mint például a klasszikus görög vagy reneszánsz művészek. Ezekben a ruhákban mutatta meg az ember angyali, tiszta oldalát, amelyben makulátlanul tündökölhet a modell. Egy ilyen McQueen ruhában ment hozzá a brit trónörököshöz Kate Middleton is. A ruha kiválasztásánál biztosan nagyon fontos szempont volt a királyi hagyomány követése és az ártatlanság kifejezése. A ruha azonban nemcsak elegánsan visszafogott, hanem finom csipkeborításával nagyon nőies is.

Mint már írtam, az Alexander McQueen divatbemutatók nagyon látványosak voltak, hiszen nem csak a ruhák felvonultatása volt a tervező célja, hanem a ruhák számára egy megfelelő atmoszféra megteremtése. McQueen a klasszikus zene nagy rajongója volt, ezért előszeretettel használt klasszikus darabokat divatbemutatóin aláfestő zenének. Egyik legszebb, az angyali szépséget megjelenítő „performansza”, amikor a híres modellt, Kate Moss-t hologramként vetítette ki a kifutóra, aki angyalként lebegett remekbe szabott ruhájában.

Végül essen szó arról a ruháról, ami azt bizonyítja, hogy tényleg egy igazi művésszel van dolgunk, hiszen van egy ruha, amelyet a kifutón festett meg. Az 1999-ben készült Dress No. 13 azért egyedi darab, mert a divatbemutatón készült el igazán. A tiszta fehér ruhát viselő modellt két robotkar „támadja meg” különös mozdulatokkal festéket fújva a ruhára. A divattervezés nemcsak a szép ruhák bemutatásáról szól. A legszebb az a folyamat, ahogy elkészül egy darab, és kialakul egy formailag, színben és anyagban egységben is működő ruha.

A tavaly februárban öngyilkosságot elkövetett tervező tehát méltán megérdemelte, hogy egy múzeumi kiállítást készítsenek életművéből, hiszen amellett, hogy új és szokatlan stílusa teljesen egyedi a divattervezés világában, ő valóban szívügyének tekintette az alkotást. Mint egy igazi romantikus-zseni alkotónak, halálával csak még nagyobb lett ruháinak kultusza.

Alexander McQueen
Savage Beauty
Metropolitan Museum of Art
Megtekinthető: 2011. május 4 - 2011. augusztus 7.

video