Szerelmet tanulni

A hetven fölött járó anyja meghalt. A papa bejelenti: „meleg vagyok, mindig is az voltam”. Szerette a feleségét, de most, hogy meghalt, a hetvenes éveit taposó öregember azt mondja: „elkezdek élni”. Szórakozóhelyekre jár, belép különböző csoportokba, ismerkedik, aztán beleszeret egy nála jóval fiatalabb férfibe. Nem sokkal rá kiderül, hogy végső stádiumú rákban szenved. És közben ott van Oliver, a fiú. Elment az egyik szülő, és elmegy hamarosan a másik is. Egy apa, akit talán nem is ismert eddig igazán. Oliver meg egyedül van, egyre magányosabban. A harmincas éveiben jár, egyedülálló, grafikus tervezőként dolgozik. A papa halála után ott marad a sajátosan beszélő kutyával, és lassan dobozokba helyezi a sok régi holmit, tárgyat, kiüríti a házat. Nincs semmi. Barátai elrángatják a letört fiút egy buliba, amihez természetesen semmi kedve nincs. A sok boldog ember között szomorúbb, mint valaha, bár jelmezben van, hogy ne derüljön ki róla. De megjelenik egy bizonyos nő, aki átlát az álcán, akinek megtetszik a magába forduló fiú. Furcsa párbeszédbe kezdenek, de Oliver a kutyájára hivatkozva elindul hazafelé. Az utcán aztán megcsörren a fiú telefonja, mire visszafordul, hogy talán, most, a kihagyott lehetőségek után, az ürességben járva talán elkezdődik valami igazi…

Mike Mills rendező elismert grafikusművész. Filmesként eddig videoklipekkel és reklámokkal szerzett magának nevet. A Kezdők a második játékfilmje, melynek szerzője is egyben, és nagyrészt saját szüleiről és élményeiről szól (a főszereplő külsőleg is hasonlít rá). Egy olyan történetet mesél el, mely nagyon könnyen lehetne meleg propagandafilm is, az egyenjogúság védőbeszéde, harsogó tanulsággal és öncélú szituációkkal. Az alkotó nagyon emberien és érzékenyen közelít a témához, de ő maga nem homoszexuális, házasságban él. Vagyis a megértés és az elfogadás vezérelte, nem a véleménynyilvánítás, hanem a bemutatás. Íme, egy apa, egy idős férfi, aki Ilyen. Így érez, hiába próbált Normális lenni egész életében, nem ment, mert Ez ő. Szeretetre vágyik, élni akar, jó szándékú, naiv férfi. Mindezt a fiú szemszögéből látjuk, aki megrendül a hírtől, de nem sok választása van. Vagy elfogadja ezt a tényt, és az apja mellett marad, vagy elfordul egy boldogságra és szeretetre vágyó idős embertől. A fiú pedig megbékél a gondolattal, de közben az emlékeit kutatja. Milyen volt az anyjának? Boldog volt apja feleségeként? Szerette őt az apja? Közben pedig látjuk, ahogy szerelmes lesz, próbál elkezdeni egy kapcsolatot, szabadulni saját korlátaitól és hitetlenségétől.

Az kétségtelen, hogy a film relativizál. Azt mondja, nem az a lényeg, hogy milyen jellegű a szerelem, hanem az, hogy megtaláljuk-e a boldogságot. Mi, emberi lények a világ legelveszettebb teremtményei erre vagyunk kárhoztatva: keresünk, várunk, akarunk, még. Van, aki egyszerűen az azonos neművel találja meg a boldogságot. Ma, amikor hét milliárdan próbáljuk kihasználni a Föld erőforrásait, nemigen van más választásunk, mint amit a film sugall. Az egyetlen járható út a megértés és nem a megváltoztatás és az ignorálás. Ám nem ez a „tanítás” a mű elsődleges mozgatója. Azzal, hogy látjuk, ahogy Oliver is a szerelem útjára lép, ahogy szép lassan megpróbál érzelmileg is közeledni a szintén több „lelki heget” hordozó lányhoz, egyértelművé válik, hogy nem „meleg” filmet látunk, hanem egy apa-fiú drámát, mely a fiúra koncentrál. A fiúra, aki egy ilyen helyzetben próbál tovább élni. A film valójában a boldogság ösvényeiről szól.

Talán még ez sem lenne elég ahhoz, hogy valóban megható mű szülessen, ugyanis egy burkolt „világnézet” elő-elő tolakszik az apa jelenetei során. De hogy mégis meg tud érinteni, az a fantasztikus színészi játéknak köszönhető. Ewan McGregor talán sosem volt ennyire hétköznapi, talán sosem játszott ilyen visszafogottan, ennyire szerethetően. Karrierje egyik csúcspontja ez az alakítás, ráadásul épp egy ilyen csendes, alacsony költségvetésű filmben. Mellette tündököl Mélanie Laurent, aki tipikus francia szépség, kisugárzásával betölti a szürke tereket is. Szeretetre éhes színésznőként nagyon érzékeny, egész törékeny. És természetesen ott van Christopher Plummer, aki homoszexuális öregemberként ugyanúgy hiteles, mint sok évtizede Trapp kapitányként a Muzsika hangjaiban. Rá nyugodtan építhetett Mills, mert szépen, intelligensen formálja meg az ambivalens figurát. Az év végén illene megemlékezni róla az Oscar-átadón.

Nem vidám film a Kezdők. Keserédes, csendes, olykor egész megható. A megvalósítás ötletes, végig pengeélen táncol, remekül. Az év egyik meglepetése, mely elgondolkoztat, egy kicsit terelgeti nézőjét, de nem rág a szájába semmit. Emberekről szól, egész valódiakról, egy valódi ember szemén keresztül. Bár hozzánk csak DVD-n jutott el (az Odeonból kölcsönözető), de ez nem változtat azon, hogy 2011 legjobbjai közé soroljuk.

Kezdők
(Beginners)
színes, amerikai vígjáték, 2010

rendező: Mike Mills
forgatókönyvíró: Mike Mills
szereplők:
Ewan McGregor(Oliver)
Christopher Plummer(Hal)
Mélanie Laurent(Anna)
Goran Višnjić(Andy)
Mary Page Keller(Georgia)

Forgalmazó: Universal
Megjelenés dátuma: 2011. november 17.
Képarány:16:9
Szinkron nyelv(ek): angol (DD 5.1), magyar (DD 5.1)
Felirat nyelv(ek): angol, magyar

video