A királyné halála
2013. szeptember 10-én harmadik alkalommal lépett fel egy Donizetti-opera címszerepében a Művészetek Palotájában a világhírű szlovák énekesnő, Edita Gruberova. Ezúttal – közel harminc év után – ismét Boleyn Annát formálta meg az operaszínpadon, hacsak egy koncertszerű előadás keretei között is.
A Boleyn Anna ma már nem tartozik a népszerű és ismert Donizetti-operák közé, pedig az 1830-as években ez a darab tette a szerzőt Itália vezető operakomponistájává. Ennek elsősorban az a kissé hiteltelen lélektani dráma az oka, amely a cselekmény alapjául szolgál. Jane Seymour a királynéval együtt érző, szenvedő figura, aki számára egyáltalán nem vonzó a trón és csak Henrik csábításának áldozata, maga Boleyn Anna pedig csak korábbi szerelmének feláldozása árán lett annak a királynak a felesége, aki most ráunt és új feleség után néz. Henrik a zsarnok és gonosz király, Boleyn Anna az ártatlan és önfeláldozó nő, Jane Seymour pedig csak a király újabb szeszélyének áldozata, aki sodródik az eseményekkel. A király egyértelműen rossz, a másik két főszereplő pedig egyértelműen jó, még ha a szép udvarhölgy végül enged is a király csábításának.
A Boleyn Anna azonban – minden közhelyessége ellenére – már nem a Rossini árnyékában született Donizetti-művek sorát gyarapította: számos részlete ugyan még Rossini operazenéjét idézi, de Donizetti ez esetben nem kezelte olyan mereven a zenei formákat. A dialógusokat több esetben áriaszerűen komponálta meg, a recitativókat és az áriákat többször hasonló motívumokból építette fel, a zenedrámai hatást pedig emlékeztető motívumok alkalmazásával fokozta tovább. Ennek következtében sokkal inkább kelti a darab egy egységes zenedráma hatását, mint a mester korábbi operái. A Boleyn Anna mindemellett bővelkedik magukkal ragadó dallamokban, melyek nagy drámai erővel jelenítik meg a színpadi történéseket.
Edita Gruberova énektechnikája még ma is bámulatra méltóan virtuóz és idős kora ellenére még mindig könnyedén énekelte ki a legnehezebb koloratúrákat és rutinosan mozgott a magasabb regiszterekben is. Ha kellett, szép pianókat hallottunk tőle, ha pedig a szerep úgy kívánta, élesebb és erősebb hangszínt ütött meg. Szerepével rendkívül érzékeny módon azonosult: Boleyn Anna hús-vér emberré vált a színpadon, aki őszintén gyötrődik, szenved s az őrülettel küzdve próbál meg méltóságteljesen a vérpadra vonulni. Hozzá kell tenni azonban, hogy az első felvonásban az énekesnő úgy tűnik, nehezebben melegedett be és több alkalommal is fakóbbnak, erőtlenebbnek hatott az éneklése.
A VIII. Henriket megformáló Josef Bencit megjelenése alkalmassá tette a szerepre, akárcsak erőteljes basszus hangja, de sajnos a magasabb hangokat sokszor csak erőlködve volt képes kiénekelni és hangszíne olykor kifejezetten érdes és kellemetlen hangzású volt. Dinamikailag nem igazán árnyalta szólamát, szinte az elejétől a végéig ugyanazzal a hangerővel énekelt. Regina Richter teljes mértékben azonosult Jane Seymour alakjával: hitelesen és életszerűen formálta meg szerepét. Magas mesterségbeli tudással, de világosabb hangszínnel adta elő szólamát, mint amit a szerep megkövetel. Schöck Atala Smeton szerepében ismét brillírozott: szép kerek hangon, érzékien énekelte a kisebb szerepet. A Lord Percyt megformáló Philippe Do tenorja elvékonyodott, és erejét vesztette szólama magas hangfekvésű részeiben. Szerepe hangterjedelmének korlátait feszegette, s ez olykor csúnya egyenetlenségeket eredményezett: a magasabb hangok vékonyan, a mélyebbek túl vastagon szóltak. Cser Krisztián Lord Rochefortkéntismét tanúbizonyságot tett róla, hogy jelentős basszus hang birtokosa, aki igen érzékenyen bánik hangjával.
Sajnos a Kassai Szimfonikus Zenekar Andrij Yurkevich vezetése alatt nagyon gyatra teljesítményt nyújtott. A vonósok gépiesen darálták le a hangokat, a fúvósok több esetben is pontatlanok voltak. A zenekari hangzás kiegyenlítetlen, színtelen és monoton volt, semmit sem volt képes megmutatni Donizetti zenéjének sokszínűségéből. A Debreceni Kodály Kórus tagjai egyenletes teljesítményt nyújtottak, de az igazán sodró lendületű, drámai erő hiányzott éneklésükből.
Minden hibája ellenére a MÜPA szeptemberi Boleyn Anna előadása egy régóta nem játszott opera várva várt és korántsem méltatlan budapesti visszatérése volt – egy igazi dívával a címszerepben. A produkció repertoár-bővítő fontosságát pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen a két népszerű Donizetti-operán kívül a Magyar Állami Operaház már közel egy évtizede nem tűzött műsorára más darabot a mestertől.
Boleyn Anna
Zeneszerző: Gaetano Donizetti
Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Szereposztás:
Boleyn Anna: Edita Gruberova
VIII. Henrik: Jozef Benci
Jane Seymour: Regina Richter
Lord Rochefort: Cser Krisztián
Lord Percy: Philippe Do
Smeton: Schöck Atala
Hervey: Szappanos Tibor
Közreműködik: Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Pad Zoltán), Kassai Állami Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Andrij Jurkevics
Előadás időpontja: 2013. szeptember 10.
Facebook-hozzászólások