Fotózni, nem középiskolás fokon
Az amerikai fotográfus és galerista-műgyűjtő Howard Greenberg közel 500 képből álló gyűjteményéből válogatták ki a Mai Manó Ház kiállításának anyagát. A tárlat egyedülálló: a 20. századi fotográfia legnagyobb fotósainak képeit láthatjuk fej-fej mellett. A nyilván szubjektív gyűjtői életmű ellenére úgy építették fel a tárlatot, mintha egy fotótörténeti kurzusról lenne szó: kezdve a ’20-30-as évek esztétikájától, eljutunk egészen a kortárs fotóig. Portrék, divatfotók, kísérleti képek, szoci-dokumentarista munkák egyaránt helyet kapnak a kiállítótér falain.
André Kertész, Edward Steichen, Martin Munkácsi és Robert Capa. Azt hiszem, elég ennyi érv, hogy azt mondjam: a kiállítás kihagyhatatlan. A jelentős alkotók mellett ráadásul olyan képeket is testközelből láthatunk, melyekkel már garantáltan találkoztunk. Ilyen Steichen Gloria Swansont – a némafilmek egyik emblematikus csillagát – csipke mögött megörökítő fotója, mely tavaly a Szépművészeti Múzeum A fotóművészet születése című kiállítás „arcát” adta. A magyar származású Martin Munkácsi a híres modellről, Lucile Brokaw-ról készült felvétele is sokaknak ismerős lehet: a korábban sportriporterként tevékenykedő fotós megreformálta a századelő divatfotográfiáját. Dinamikus, szabadtéri fotói új utat mutattak a korabeli (és későbbi) divatfotósoknak, Munkácsi „munkamódszere” volt az, ami a kor feltörekvő, középosztálybeli hölgyének esszenciáját megragadta. Hamilton Wright Ebéd a világ legnagyobb épületének tetején című képe szintén egy korszak „szimbóluma”. A Rockefeller Center építése közben falatozó munkásokat ábrázoló fotó gyakorlatilag egyenlő volt a gazdasági válságból büszkén felálló, világhatalmú Amerika képével. Robert Capa A milicista halála című felvétele szintén az egyik legismertebb fotó, a fotós idei, születésének 100. évfordulójának apropóján pedig valóságos kultuszképpé avanzsált.
Nagyon tetszett William Klein Evelyn Tripp című képe. A rebellis művészt a kísérletező attitűd, és a nonkomformista szemlélet jellemezte, épp ezért sokszor megvádolták azzal, hogy képei erőszakosak és közönségesek. Itt, az ’50-60-as évek egyik ismert modelljét dohányzás közben, szinte flegma arckifejezéssel örökítette meg. Lilian Bassman szintén egy tradicionálistól eltérő „nőképet” mutat nekünk. Az állandó kísérletezés, a nagyítás-kicsinyítés manipulálása, valamint az, hogy „nő fotóz nőt”, egy más, újfajta esztétikát sugall. Bassman érzéki munkáin a Nő hosszúnyakú, szinte érintetlen és törékeny, éteri teremtés, amint azt A víz csodái című képe is sugallja.
Számomra az egyik legizgalmasabb fotóművész a kiállítók közül Diane Arbus volt. A művésznő munkáin „furcsa” embereket, egypetéjű ikreket, torzszülötteket, óriásokat örökített meg. Arbus megkísérelte azt, hogyan lehet ép ésszel kihátrálni a társadalomból, a nyomás alól - periférikus figurák segítségével – képein keresztül végigkövethetjük személyes konfliktusait önmagával, és a világgal. Sokkoló erejű, erőteljes emóciókat kiváltó fotói mindenféleképpen említésre méltóak. Egy másik, erős érzelmeket kiváltó fotós pedig Arthur Fellig, művésznevén „Weegee”. Ő volt az egyetlen fotóriporter, aki az 1930-40-es években használhatta a rendőrség hullámhosszát. Az „éjszakai élet krónikásaként” is emlegetik, mivel kizárólag naplemente után dolgozott, kendőzetlen képein pedig verekedéseket, baleseteket, lövöldözéseket, és mészárlások áldozatait örökítette meg. Holttest revolverrel című képe „lenyűgözően” brutális, a Most látnak először gyilkosságot viszont nem magát a szörnyű tettet, hanem a holttestet körülálló tömeg rendkívül változatos érzelmeit örökíti meg.
Nyilván nem értelmezhetjük a kiállítást úgy, mint a 20. századi fotográfia teljes bemutatását, mivel – értelemszerűen – erőteljesen jelen van Greenberg gyűjtési koncepciójában az amerikai „hatás”. Amerikai fotósok, helyi események, ikonok, utcai, szociográfiai pillanatok. Mégis a tárlat egy egyedülálló felvonultatása a múlt század legnagyobb fotográfusainak. Összességében a Mai Manó Ház kétszintes kiállítása alapos, változatos és színes. Érdemes megnézni!
Fotográfia felsőfokon. Válogatás Howard Greenberg gyűjteményéből
Kurátor: Kincses Károly
Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház
1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.
Megtekinthető: 2013. szeptember 28 - 2014. január 5.
Facebook-hozzászólások