Egy hihetetlen történet

A  New York-i Metropolitan Operaház idei évadának élő HD közvetítései alkalmából október 26-án Sosztakovics első operáját tekinthették meg az érdeklődök a Fesztivál Színházban.  A szatirikus darab Gogol Az orr című elbeszélésnek operaadaptációja, melyet Magyarországon eddig még nem tűzött műsorra egyetlen operatársulat sem. Így a budapesti közönség a MET-es közvetítés jóvoltából csak most ismerkedhetett meg a művel.

Az orr énekszólamai többnyire recitativo jellegűek és hiányoznak belőle a fülbemászó dallamok. A zenekari hangzás nem nélkülözi a futurista zenei irányzatok zajakcióit, az ütőhangszerek alkalmazásának gyakoriságát, illetve a zenekari részletek kissé kaotikus hangzásvilágát. Sosztakovics nagyon jól érzékelteti Gogol világának abszurditását és groteszkségét. Kiváló atmoszférateremtő erejével hihetően varázsolja elénk a történet szürreális világát.   

A darab nagy újszerűsége volt a maga korában a nem egyidejű események egyidejű bemutatása, a történet egyes részleteinek filmszerű egymásra vetítése. William Kentridge rendezése ezekre a filmszerű vonásokra játszott rá: egyrészt a színfalakra vetített árnyjátékokkal, illetve némafilm jelenetekkel, másrészt pedig a némafilmek világát idéző mozdulatokkal és gesztusokkal. A vetítések mindvégig illusztrálták a színpadi eseményeket: egyrészt mozgalmassá tették a színpadot, másrészt elősegítették a nyomasztó, szürreális atmoszféra megteremtését. A folyton megjelenő, katonai egyenruhát viselő rendőrfelügyelő, illetve az utcai járókelőket szemmel tartó, az orr nyomába eredő kollégái egyértelműen a sztálinista idők nyomasztó légkörét idézték meg. A perecárust körbe vették és durva módon megmotozzák, a kenyérben talált orrot eltüntetni igyekvő borbélyt gyanút fogva kérték számon, ahogy Korovjovtól is gyanakodva kérdezgették: hová megy, mit csinál? Az orr mindeközben folyamatosan rohangált a színpadon: hol a színpad előterében tűnt fel, hol a színfalakra vetítve láttuk árnyékfiguráját, hol elvegyült a járókelők tömegébe, vagy  a színfalak előtt húzódó hídon jelent meg. Megfoghatatlan és irreális jelenléte a végsőkig fokozta a történések abszurditását.

A darab kamaraopera jellegének némileg ellentmond, hogy nagyszámú szólóénekest vonultat fel. Azonban a legtöbb énekesnek csak néhány mondatos, esetleg pár perces szereplése van, így az orosz társadalom megannyi szereplőjével ismerkedhetünk meg a darabban. Felbukkan a hírlapíró és főszerkesztő alakja, az utcai árusok figurája vagy a gazdag előkelőségek személye.

A többnyire fiatal művészekből álló előadó gárda igen színvonalasan szólaltatta meg szerepét. A címszerepet éneklő  Alexander Lewis tenorja mindvégig egyenletesen és tisztán szólt. A szólama megkövetelte bizarr zenei árnyalatokat igen ügyesen és könnyedén valósította meg. A Korovjovot alakító Paulo Szot mindvégig sikeresen énekelte át a zajos zenekari kíséretet és hitelesen alakította a kissé hiú és nagyravágyó kishivatalnok szerepét. Könnyedebb és világosabb színű baritonja kiváló színészi játékkal párosult. A rendőrfelügyelőt megszemélyesítő Andrej Popov szépen megbirkózott magas tenor szólamával, bár talán kissé egyoldalúan formálva meg a rendőrfelügyelő alakját. A Korovjov inasát alakító Szergej Skorokhodov, a lírai balalajka dalban, szép tanúbizonyságát adta tehetségének. Hangja minden manírtól mentesen, érzékien árnyalva szólt. A kisebb szerepeket megformáló énekesek közül ki kell emelni Ying Fangot. Az ázsiai származású énekesnő rendkívül szép és hajlékony szoprán hanggal rendelkezik. Podtocsina kisasszony szerepét ugyanolyan finoman adta elő, mint amilyen áhítatosan megszólaltatta az egyik női járókelőt a katedrális jelenetben. 

Pavel Szmelkov kezei alatt a zenekari hangzás sohasem csapott át túlzott kakofóniába. Ennek következtében a zajos zenekari kíséret nem nyomta el az énekeseket, valamint igen kifejező, árnyalt és sokszínű volt. Szmelkov ügyesen kezelte a tempókat és dinamikai utasításokat és hitelesen jelenítette meg Sosztakovics zenéjének abszurd, szürreális hangulatát.

A MET előadása tehát egy meghökkentő, groteszk világot tárt elénk kiváló énekesekkel, egy hatásos és mozgalmas rendezés keretei között. Mindenképpen érdemes volt megtekinteni a közvetítést, sajnos azonban  a budapesti operaközönség ismét tanújelét adta konzervatív ízlésének és mindezek ellenére nem volt telt ház a Fesztivál Színházban.

 
Sosztakovics: Az orr

(Gogol Az orr című elbeszélése alapján)

Metropolitan operaközvetítés a Művészetek Palotájában, Fesztivál Színház

Zeneszerző: Dmitrij Sosztakovics

Vezényel: Pavel Szmelkov
Rendező: William Kentridge
Díszlet: William Kentridge, Sabine Theunissen
Jelmez: Greta Goiris
Fény: Urs Schönebaum

Szereposztás:

Kovaljov: Paulo Szot

Kovaljov inasa: Szergej Skorokhodov
Rendőrfelügyelő: Andrej Popov
Orr: Alexander Lewis

Podtocsina kisasszony:Ying Fangot

Közreműködik: a Metropolitan Opera Ének- és Zenekara

A közvetítés házigazdája: Patricia Racette

2013. október 26.