István, a szent király

A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum 2013 augusztusában nyitotta  meg azt az István király személye és emlékezete köré épülő, nagy volumenű kiállítását, amely a szent király életét és munkásságát állítja több értelemben is a múlthoz való viszonyulás kiinduló pontjául. A tárlat több jeles évforduló miatt is aktuális. Egyrészről azért, mert idén emlékezünk meg szent királyunk halálának 975. évfordulójáról. Másrészről, mert az államalapítás ünnepét kimondó országgyűlési határozatnak (1938), illetve az annak keretet adó emlékévnek is évfordulója van ebben az éven. Harmadszor pedig maga a kiállítást létrehozó egyházmegyei múzeum is ünnepel idén ezzel a tárlattal, hiszen 1938. október 13-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség számára. Ez az együttállás és István király előtti tisztelgés határozza meg a tárlat sajátosságait, amely Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök megbízásából jött létre, a múzeum kurátora, Smohay András elképzelései szerint.

Szent István öröksége nem csak, hogy mindig aktuális egy magyar ember számára, de ő maga „történelmünk koordinátarendszerének vonatkoztatási pontja, nemzeti identitásunk alapköve” – ahogyan a kiállítás írott anyagának kezdeti szavai jellemzik. Ennek a vonatkoztatási pontnak meg kellett felelni mind színvonalban, mind tematikusan, ami jól nyomon is követhető szobáról szobára haladva az egykori szemináriumi épületben, ahol helyet kapott a kiállítás. A tárlat nem kizárólag István királynak az életét kívánta bemutatni, de legendáját is, megjelenését a vallási gondolkodásban, a művészetben. Ezáltal egyetemes jellegére kíván utalni, hiszen István nem ”csupán” államalapító, s mint olyan egy nemzet fundamentuma, de szent is, tehát a katolikus hit szerint égi közbenjáró, aki túl is mutat a nemzeti horizonton. Ennek megfelelően a kiállítás anyaga főleg műalkotásokból áll, hiszen mi jelenítheti meg szemléletesebben egyszerre az emberi és az isteni dimenziót, mint a művészet, ami maga is egyfelől evilági létező, másfelől szellemi munka gyümölcse, a benne megjelenő szépsége pedig szintén szellemi utakra vezethet bennünket. Azonkívül István öröksége korokon átívelő jellegű, éppen úgy él egy barokk művész szellemében, ahogyan egy 21. századi művészében.

És ha már a 21. századot említettem, figyelemre méltó a kiállítás rendezésében az a mód, ahogyan a mai ember kulturális közegére reflektálva, olyan képi installációkkal ”csempészték be” a jelent, amelyek mintegy hirdetőfelületként, plakátként vannak elhelyezve végig a folyosón, és amelyek egy-egy kiemelt mondatban mutatják fel a király fiához írt intelmeinek szavait, üzenetét. Szemnek jóleső aktualizálás és értékőrzés ez. Szintén a modern kor vívmányát felhasználva, egy 3D-s animáció mutatja be az „örökké Szűz dicsőségére és nevére”, István által építetett bazilika rekonstruált képét és környezetét. Ez az animáció párhuzamba állítható a szemben lévő szobában elhelyezett, a bazilikából számunkra fennmaradt 11. századi kőfaragványokkal és színes mozaikdarabokkal, amelyek valamelyest érzékeltetni próbálják a templom korabeli megjelenését.

István öröksége és legendája jól körvonalazhatóan jelenik meg azokon a mindenkori ábrázolásokon is, amelyeket a kiállítás nagy anyaggal, széleskörűen mutat be. A Bicsérdy-kódextől, a Magyar Anjou Legendárium fakszimiléjén át, Johann Ignaz Cimbal festményeitől Benczúrig és Aba-Novákig, számos műalkotás erősíti az emlékezetet. De a legendához és a vallási konnotációhoz talán még jobban az ereklyéken át vezet az út. Ebben is nagy volumen figyelhető meg, hiszen István három legnagyobb és ez idáig együtt még nem látható ereklyetartó büsztjei, a zágrábi, a kalocsai és a székesfehérvári ereklyetartók kerültek a nagyterembe. Mindegyik műremek a maga nemében is, de így együtt látni őket kivételes alkalom minden látogató számára. A három tekintélyes büszttel szemben további ereklyetartók is kiállításra kerültek: egy fej-, egy állkapocs-, egy karereklye Bécsből és egy kisebb csontdarab is látható. A Szent Jobb ugyan nincs jelen a kiállításon, de egy külön szoba foglalja magában a képét, valamint az ereklyetartójának készítési dokumentumait, Mária Terézia certifikációját és 1771-es oklevelét, valamint Molnár C. Pál tematikus sorozatát. A hermákat őrző nagyterem után végleg a műalkotásoké a főszerep, többek között látható egy barokk faszobor, Esztergomi Misekönyv, Maulbertsch, Benczúr, Róth Miksa, Körösfői, Ferenczy Noémi vagy éppen Kő Pál munkája. A képek István életének és munkásságának egy-egy momentumát állítják elénk, így felismerhető az államalapítás, a kereszténység felvétele, valamint találkozhatunk a templomalapító, vagy éppen a koronát felajánló király alakjával is.      

A kiállítás előzménye a 2007-es Szent Imre-kiállítás volt, és szorosan kapcsolódik a 2012-es Szent István kultusztörténeti konferenciához, valamint az emlékévhez. A kiállítás arra hívja a látogatókat, hogy lépjenek be egy vizuális emléktérbe, ahol saját nemzeti identitásuknak és egy régen élt, de máig ható szent király munkásságának képi lenyomatai és ereklyéi láthatóak, üzenetként és megemlékezésül a jelen számára.

István, a szent király
Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum
2013. augusztus 31. – 2013.december 11.
Kurátor: Smohay András

A képek forrása: http://www.szentistvankiallitas.hu/index.php