Kettősségek labirintusában

Ha van a kultúratudománynak európai úttörője, akkor Jan Assmann minden bizonnyal jogosult erre a címre. Ugyanis az elismert német egyiptológus és kultúrakutató minden egyes új művével követ hajít a kultúratudomány és vallásfilozófia egyes területeinek tavába, új és érdekes megközelítésével visszavonhatatlanul felkavarva az addigi állóvizet, egy-egy témakör kritikus újragondolására késztetve olvasóit. Assmann magyarul legutóbb megjelent műve, a Religio duplex – Az egyiptomi misztériumok és az európai felvilágosodás sem lóg ki a sorból, ugyanis egy eddig kevéssé kutatott fogalmat vizsgál: a religio duplex, azaz kettős vallás többször átértelmezett fogalmát, amely a 17. században született meg az egyiptomi és a zsidó vallás egyes jegyeinek félreértelmezése révén, és amelyet a későbbi századok során többször és drasztikusan átértelmeztek.

Mi is az a religio duplex, amelynek Assmann jelen esetben egy teljes művet szentelt? Egy korábbi művében ekképpen határozta meg: „egy olyan vallási fogalom, melynek lényege egy populárisabb, valamint egy szűkebb körnek szóló teológia megkülönböztetése.”1 Assmann szerint a fogalom kétféleképp értelmezhető. Az egyik értelmezés szerint a különbségtétel oka a széles tömegek intellektuális felfogóképességének határoltsága. A másik definíció szerint azonban a vallás kettéosztását „a történelem politikai szükségszerűsége” igényli, ugyanis az állam fenntartása és a szolidaritás kialakítása szükségessé teszi, hogy a publikus vallás konkrétabb formában, azaz az állami alkotmányokat és polgári törvényeket szakrális keretbe foglaló rítusok, ünnepek és kultuszok formájában jelenjen meg.

Assmann jelenlegi munkája egy összegző jellegű írás, ugyanis részeiben erőteljesen épít korábbi műveire, többek közt a Mózes, az egyiptomira, A Varázsfuvola – Opera és misztériumra, valamint az idézett Uralom és üdvösségre. A szerző célja, hogy megvizsgálja a religio duplex fogalmának átalakulását a 16. századtól egészen a jelenkorig, részletesen és kritikusan ütköztetve az ókori görög, valamint az újkori elméleteket az egyiptológia kutatási eredményeivel. Könyve struktúráját is ennek a célnak rendeli alá: Assmann könyve első fejezetében (Az egyiptomi alapok: a jelek kettős értelme) részletesen áttekinti az egyiptomi vallás kettős vallásként történő értelmezésének gyökereit, vizsgálva az egyiptomi vallásra adott – több esetben téves – görög reflexiókat. Könyve második fejezetében (A jelek kettős értelmétől a kettős vallásig) a religio duplex fogalmának kialakulását vizsgálja, John Spencer és Ralph Cudworth munkái alapján. Spencer és Cudworth összességében az emberi felfogóképesség egyenlőtlenségével magyarázta a religio duplex jelenségének szükségességét. Könyve harmadik fejezetében (A religio duplex és a politikai filozófia) 18. századi politikai átértelmeződését veszi górcső alá John Toland és William Warburton műveiben, ugyanis ők már a politikai ésszerűséggel és az államrend fennmaradásának szükségességével magyarázták a kettős vallás jelenségét. Ezt követően a religio duplex eszméjének szabadkőművességen belüli térhódítását mutatja be (A religio duplex és a szabadkőművesség), hosszabb fejezetet szentelve a Varázsfuvola „opera duplexként” való értelmezésének. Az ötödik fejezetben (A globalizáció korszakában: a religio duplex mint kettős kötődés) a religio duplex Lessing, Mendelssohn, Herder és többek általi átformálását vizsgálja meg. Assmann munkájában így jellemzi a religio duplex fogalmának 18. századi forradalmi átalakulását: „e reform egyszerre jelentett kifelé, a kozmopolitizmus felé, valamint befelé tett fordulatot. A »népi« és a »titkos vallás« ellentéte áthelyeződött az egyénbe, mégpedig nem vagy-vagy, hanem a kettős kötődés is-is formájában. Az emberiségvallás megismerése nem jelentette egyben valamely meghatározott, ősi vallás feladását” (209-210. oldal). A következő, Kitekintés címet viselő fejezetben a religio duplex aktualitását mutatja be, vizsgálva a kettős vallási kötődésre vonatkozó koncepciókat, Mahatma Gandhi, Michael Walzer, Jonathan Sacks és Ulrich Beck esetében. Végül a magyar kiadás utolsó fejezetében (Visszatekintés: léteznek-e kettős vallások?)² az egyiptomi és az izraelita vallások olyan vonásait elemzi, amelyek a mai ismeretanyag birtokában vallási kettősségre utalhatnak.

Assmann műve kultúratudományi és történeti tekintetben egy hibátlan mű. Fő erénye, hogy olvasóját a vallással és a vallás modern kori szerepével kapcsolatos elképzeléseinek kritikai szemléletű újragondolására készteti, új keretekbe helyezve a vallások együttélésének kérdését és a különböző felekezetek viszonyrendszerét. A német egyiptológus munkájának értékét növeli, hogy különös hangsúlyt fektet a religio duplex aktualitására. Már bevezetőjében kihangsúlyozza, hogy „globalizált világunkban a vallásnak csak religio duplexként, vagyis olyan kettős vallásként van helye, amely egynek tekinti magát a többi közül, s képes a másik szemével nézni, ugyanakkor soha nem veszíti szem elől a rejtett Istent vagy rejtett igazságot mint valamennyi vallás iránypontját” (22. oldal). Ezen gondolatát a szerző ismételten kifejti a Kitekintés fejezetben, leszögezve, hogy a globalizáció „korábban nem tapasztalt mértékben kényszeríti a vallásokat kozmopolitikus perspektívák kidolgozására és az ettől elválaszthatatlan önkorlátozásra”(228. oldal). Erősen kétséges, hogy Assmann vallás szerepéről alkotott víziója mennyire lép át vagy léphet át a valóságba, hiszen számos vallás a kizárólagosságra támasztott igénye miatt eleve kizárja a kettős kötődést, valamint azt, hogy vallásként csupán egynek tekintse magát a többi közül. Mindezek fényében Assmann vallások globális szerepéről vallott felfogása túlzottan optimistának hathat. Az azonban bizonyos, hogy a kultúra- és vallástudomány iránt érdeklődők számára a Religio duplex megkerülhetetlen olvasmány, mivel alapos és részletes áttekintést nyújt a vallási kettősség eszményéről, amely az újkor óta átszövi az európai kultúrát. Ha Assmann művének olvasója nem is fogadja el a szerző által korunk vallásai számára felkínált „is-is” megoldást, még akkor is közelebb kerül az újkor kultúratörténetének megértéséhez a religio duplex történetének megismerése által.

Jan Assmann: Religio duplex – Az egyiptomi misztériumok és az európai felvilágosodás. Fordította: V. Horváth Károly.
Budapest, Atlantisz Kiadó, 2013.