Idő kérdése

Bonn, Párizs, San Francisco. A sort folytatni lehetne, s pár évtizede Kalocsát is méltó módon említhettük e nagyvárosok között. A közös nevezők a XX. század idő, fények és mozgások ritmusát ötvöző világhírű kinetikus művész, Nicolas Schöffer szobrai voltak. A kalocsai születésű alkotó művei közül egy az alföldi település buszpályaudvarának káprázatos jelensége volt. Míg működött, a Chronos 8 fénytorony szervesen együtt élt a várossal, környezetének forgalmára reflektált. A városi lüktetést testesítette meg egy hűvös, mégis magával ragadó szerkezeti esztétikában. Még mindig nem elég köztudott, hogy a művész egyedülálló retrospektív gyűjteménye is a város egyik kincse, számos értéke mellett. És mégis, a két interaktív emléknek, a Chronos 8-nak és a gyűjteménynek is az újjáéledésre kellett várnia. Eddig. Tervek vannak, a megvalósulás azonban még idő kérdése.

A múzeum mai épülete a művész otthona volt egészen párizsi emigrációjáig, amely az idők során többszöri átalakításon és hozzáépítésen esett keresztül. A Kalocsa Szíve Program gazdag tervsorozatának részeként vetődött fel a művész által adományozott gyűjtemény otthonának bővítése, valamint a torony helyreállítása és áthelyezése a közelben újonnan építendő körforgalom központjába. Tervekről írni veszélyes a saját szemünkkel való tapasztalás hiánya miatt, valamint megköveteli a feltételes mód állandó használatát. Az elkészült és unikális építészeti produktumok ritkaságát tekintve, itthon mégis érdemes venni a bátorságot egy-egy figyelemre méltó példa esetében.

Egy régi épület továbbépítésének több oka lehet. Esztétikai, funkcionális indok, vagy természetesen az építészeti fejlődés imperatívusza. A folytonos átalakulás parancsa fontos érv, de még fontosabb a minőség és a történeti részletek tisztelete. A kiegészítés mindig kortárs építészeti értéket kell, hogy képviseljen. A jövő megőrzendő építészeti emlékét kell létrehozni.

A vízió Kondor Tamás vezető tervevezőhöz, valamint Fogas Renáta és Gyergyák Ákos építészekhez köthető. A régi épület gyökeres újraértelmezéséről lenne szó. Az utcai homlokzatot kellett megőrizni a tervekben, ám azt is rekonstruálták az elmúlt idők átalakulásaiból visszavezetve. A tervezők mellett szól, hogy szó sincs a tisztelet hiányáról és a két kor szövetségére törekedtek az utcai kép kialakításakor. Ám összességében el lehet mondani, hogy a régi épület idézetként él csupán az azt bekebelező aszimmetrikus konstrukcióban. Mindez ízléses mederben folyik és teljes tudatában a régi épület hangsúlyt érdemlő értékeivel.

Múlt és jelen struktúráját harsányan, de konfrontáció nélkül különíti el a textúra. Vertikális hangsúlyt csupán a konzolszerűen kiugró tetőnyílás érzékeltet. A fehér szín és a tervezett szürke szálcement burkolat az új épületrészeken is végigfutna. Ez a kontraszt egyfajta urbánus eleganciát adhat az épületnek.
A jelenlegi alaprajz fragmentáltsága egységesítésre kerülhet. Egy újabb szinttel bővítenék, valamint az épület teljes egészében akadálymentesített lesz. A földszint ad majd teret az időszaki kiállításoknak, szimpóziumoknak. Az emeleten lesz látható a művész állandó kiállítása.

Az alsó szinten kávézó és a fényviszonyokhoz alkalmazkodó előadóterem kap helyet. A gyűjtemény alapítása utáni években ugyanis színvonalas konferenciák színhelye volt az intézmény, mely a jövőben újra szempont lenne. E tér harmonikaajtója nyitott állapotban az udvarral lenne összeköttetésben, külső homlokzatra néző felületén szálcement burkolattal, belül viszont üveg felülettel. A sötétítés előadás alkalmával megoldódna, de rendezvények esetén a tér az udvar felé tágítható.

Szintén szálcement borítású központi lépcső vezet fel az állandó kiállítás területére, a tervek szerint. A művek speciális tér- és fényviszonyokat igényelnek a hatásos bemutatásra – a tervek erre látszólag impulzív módon reflektálnak. A kiállítás az életmű narratíváját követve a térdinamika, fénydinamika és idődinamika tematikáival szeparálódik majd. Az emeleten kaptak helyet továbbá irodai és gépészeti helyiségek.

Nicolas Schöffer alkotásai a közönségükkel óhajtanak kapcsolatot teremteni. Az őket befogadó épületnek is olyan diszkurzív térkapcsolatokkal kell rendelkeznie, ahol a néző meg van szólítva és cselekvésre van invitálva. Ahol a tárgyak nem csak önmagukat jelenítik meg, de kérdéseket vetnek fel és a megismerés izgalmát nyújtják a látogatónak. A Kondor Architects múzeuma a külső esztétikával egyetemben egy ilyen karakterisztikus alkotás lenne, de nem venné el a főszerepet a gyűjteménytől. Sőt, maga az épület is az életmű előtt tiszteleg, hiszen a bejárat feletti előtetőn egy mozgásra reagáló tükör van tervbe véve, mely kinetikus alkotásként kelt fényjátékot a homlokzati felületen.

Elgondolkodtató, hogy egy ilyen speciális technikai megoldásokat, elektromosságot, költséges állagmegóvási intézkedéseket igénylő gyűjtemény miért nem kapja meg minél hamarabb a szükséges feltételeket és kiszolgáló helyiségeket? Az intézményen belül ráadásul külön közösségformáló erő a művész özvegye jóvoltából létrejött francia könyvtár, mely saját programsorozattal együtt növelné a hely szellemi értékeit. Összességében Kalocsa egyik hangsúlyos turisztikai versenyszempontja kerülne kortárs kontextusba és egy unikális építészeti minőség épülne a város szövetébe.

Nicolas Schöffer Gyűjtemény
Cím: 6300 Kalocsa, Szent István király út 76.
Tervező: Kondor Tamás DLA, Fogas Renáta, Gyergyák Ákos
www.kondorarchitects.com
www.schoffergyujtemeny.hu