Tökéletes illeszkedés?

2018, February 21 - 11:21am

beszámoló

Képes Erika

Tökéletes Illeszkedés, Art9 Galéria

Február 8-án nyílt meg az Art9 Galériában a Tökéletes Illeszkedés című tárlat, ahol a szobányi kiállítótérben két fiatal alkotó, Koleszár Kata és Mogyorós Luca legújabb művei láthatók egymás mellett. A kis térben az első látásra teljesen ellentétesnek tűnő munkák különleges kapcsolatba lépnek egymással. Míg Koleszár Kata képei színesek, lendületes ecsetvonásokkal kialakítottak, Mogyorós Luca alkotásai fekete-fehérek, rajzosabbak. A pont, ahol kettejük művészete összeér, azaz illeszkedik, az emberi test és a vele kapcsolatban felmerülő kérdések felvetése. Ugyanakkor mindkét művész eltérő módon tematizálja az ember viszonyát saját testéhez, az elfogadás-elutasítás kettősét és a szexualitást.

Koleszár Kata munkásságának központi témája az emberi test megítélése. Főként aktokból és portrékból álló festményeinek alakjai sokszor esetlegesen, szinte groteszk módon adják vissza az ábrázolt emberek fizikai sajátosságait. Lelkivilágukról azonban nem sokat árul el. Képeinek szereplői semleges arckifejezéssel – néha arcvonások nélkül –, nyugodtnak tűnő testtartással ülnek egy képzeletbeli kertben.

Ahogyan a megnyitón a kiállítás szervezője, Balla Rita is rámutatott, a kolorit és a női alakok megformáltsága Rubenst idézi. Azonban érezzük a vele való kontrasztot is, mert míg Rubens festményei a kor szépségeszményét tükrözik, Koleszár Kata korunk szépségideáljával szemben önnön valójukban mutatja be nőalakjait. Megkérdőjelezi az ideális testről alkotott képünket és egy előítéletektől mentes világ megalkotására törekszik.

Mogyorós Luca munkássága szerteágazóbb, vegyes technikájú képei mellett installációkat is készít. Kiállított munkái hol egymásba gabalyodó emberi testekkel, hol állatok dulakodásával idézik meg a szexualitás vad, erőszakos oldalát. Magát az aktust a préda elejtésének pillanatával állítja párhuzamba, ami előre vetíti, hogy ebben a kapcsolatban valaki mindenképp megsérül, „belehal” a másikkal való találkozásba. Ehhez hasonló vadság és fájdalom tükröződik El Kazovszkij képein is, ölelésre képtelen hegyes karú alakjai nem állhatnak harmonikus viszonyban egymással, mint ahogyan Mogyorós Luca ragadozói és prédái sem.

Feltételezhetnénk, hogy a tökéletes illeszkedéshez nagyobb hasonlóság szükséges. A két alkotó kontrasztos képi világa mégis harmonikus egészet alkot: a zilált ecsetvonások kavalkádját tompítják a határozott kontúrok, a komor monokrómiát derűs színek enyhítik.