Summa Metaphysicae

Hogy kiknek érdemes Tőzsér János könyvét forgatniuk, ahhoz nem kell recenziók iránymutatása. Mivelhogy tankönyvről van szó, elsősorban a filozófia szakos hallgatóknak szól, mind a terjedelmet, mind a nehézséget illetően. Anyaga körülbelül egy féléves metafizika kurzus tartalmát öleli fel. Persze haszonnal forgathatja bárki, akár előzetes ismeretek nélkül is, ha meg akar ismerkedni a metafizikával, de azért messze több szellemi energiabefektetést kíván, mint egy népszerűsítő – ismeretterjesztő könyv. Maga a szerző azt ígéri, hogy néhány alapvetően fontos metafizikai problémát fog ismertetni, és hogy az ezekhez tartozó kortárs vitákban való eligazodáshoz elégséges rálátással látja el az olvasót.

Nem árt azonban tudni, hogy Tőzsér ebben a kötetben csak az analitikus filozófia területén mozog, nem tér ki más filozófiai mozgalmak metafizika-felfogására és problémáira, valamint szigorúan csak kortárs elméleteket tárgyal, történeti vonatkozásokra (pl. Platón univerzálé-elméletére) csak jelenkori újrafelfedezések és interpretációk által tér ki.  Ennek magyarázatául az analitikus filozófia és egyéb filozófiai irányzatok viszonyáról vallott nézetei szolgálnak, amikről egy nagy vitát kavart cikkből tájékozódhatunk¹, miszerint napjainkban csak az analitikus filozófia foglalkozik érdemben a hagyományos metafizikai problémákkal.

A mai analitikus filozófiában metafizika alatt a valóság legáltalánosabb szerkezetével és természetével foglalkozó filozófiai ágat értik. Alapvető kérdései pedig, hogy milyen típusú dolgok léteznek, és hogy miben áll ezek természete. Mi alapvető és mi származtatott létező? Léteznek-e saját jogukon például tulajdonságok, vagy csak konkrét dolgok? Mit jelent az, hogy valami lehetséges illetve szükségszerű?

Sajnos a kérdések e bőséges tárházából nem kaphatunk meg mindent, révén, hogy bevezető jellegű könyvről van szó, illetve mert Tőzsér nem tárgyal tételesen minden metafizikai témakört. Amik hiányozhatnak: az okság, szabad akarat, Isten létezése, vagy az idő. Amik viszont vannak: tulajdonságok, fizikai tárgyak, a fizikai tárgyak időbeli létezése, események, lehetséges világok, test-elme probléma.

Tőzsér minden fejtegetésében szigorúan alkalmazza a következő módszertani elvet: vegyük számba intuitív meggyőződéseinket, világról alkotott előzetesen adott fogalmi struktúránkat, majd első filozófiai feladatként próbáljuk ezt minél szabatosabban kifejteni. Ha ez megvan, akkor nézzük meg nincs-e ezekben valahol ellentmondás. Ha nincs, akkor akár hátra is dőlhetnénk, feladatunk be is fejeződött. Csakhogy a filozófiai problémák pont ott alakulnak ki, ahol a hétköznapi meggyőződéseink inkonzisztensek, vagyis egyszerre nem lehetnek igazak. Ilyenkor egyiküket-másikukat el kell vetnünk, vagy finomítanunk kell. Ez ahhoz a ’metafilozófiai’ kérdéshez kapcsolódik, hogy pusztán arra törekedhetünk, hogy leírjuk azt az eleve adott fogalmi sémát, amivel a valóságot megragadjuk, vagy akár le is cserélhetjük egy adekvátabbra. Az előbbit deskriptív, utóbbit revizionista metafizikának szokták nevezni. A kortárs analitikus filozófia metafizikája alapvetően revizionista, a valóság egy újraalkotott teljes és konzisztens elméletét kívánja megalkotni.

A szerző amúgy roppantul optimista e filozófiai vállalkozás tekintetében. Úgy véli, hogy az analitikus filozófia problémacentrikus megközelítése legalábbis nagy részben kibontotta a tradicionális viták fogalmi hálóját, és így előttünk áll, hogy mely problémákat mely alapvető intuícióink összeütközései generálják, ezzel egyúttal az is, hogy milyen megoldási javaslatokat lehet egyáltalán elővezetni. Úgy is mondhatjuk, hogy az analitikus program legyártotta a különböző lehetséges elméletek közel teljes taxonómiáját.

Az egyes fejezetek – bár egyenként veszik sorra a fenti problémákat – didaktikailag egymásra épülnek. Az első fejezet a tulajdonságok elméleteit taglalja. Ez voltaképpen a klasszikus univerzálé-realizmus kontra nominalizmus és egy új keletű harmadik szereplő – a trópuselmélet közötti vitáról szól. A második és harmadik fejezet a fizikai tárgyak ontológiai szerkezetéről, illetve az időn átívelő azonosságáról szól. Kétségkívül adja magát, hogy fizikai tárgyak elméleteit a tulajdonságok elmélete után tárgyaljuk, lévén, hogy a fizikai tárgyaknak van olyan elmélete, amely szerint, egy tárgy nem más, mint tulajdonságainak kötege, vagy nyalábja, de Tőzsér ügyesen építi fel az eseményekről szóló jóval bonyolultabb negyedik fejezetet is, a már korábban elmondottak alapjaira. Például abban a vonatkozásban, hogy a Jaegwon Kim -féle eseményelmélet tárgyalásához szükséges tárgy vagy szubsztancia fogalmát és a tulajdonság vagy relációexemplifikálás (vagyis, hogy a tárgy bír egy tulajdonsággal, illetve, hogy részt vesz egy relációban) fogalmát is már elsajátíthatta az olvasó a korábbi fejezetekben.

Nemcsak a metafizika önérdekű kíváncsisága miatt fontos továbbá a lehetséges világok elmélete illetve általában véve a modalitások státusza, hanem a filozófia számtalan területén használatos gondolati segédeszköz, ezért is fontos rész az ötödik fejezet. 

Ebből ez egyre bonyolódó történetből az utolsó fejezet némileg kilóg, itt jóval kevesebbszer fogunk már korábban bevezetett fogalmakkal találkozni. Ugyanakkor ez a rész a kortárs metafizika egyik legnépszerűbb és legaktívabb vitájával, a test-elme problémával foglalkozik. Itt két fontos szempont mentén mutatja be az álláspontokat és érveket. A mentális okozás megmagyarázására tett kísérletek a test – illetve az agy – és az elme közötti reláció szorosabbra vonását támogatják – egészen az azonosságig elmenően, míg a tudatosság szubjektív minőségéből kiindulva inkább a dualizmus – esetünkben leginkább tulajdonságdualizmus mellet találunk érveket.

A Metafizikát egyszerre nehéz és könnyű is olvasni. Tőzsér roppant gördülékennyé tette a gondolatmenetet, mindig tudjuk honnan hova tartunk, miről van szó, mi mellett szól egy érv, és miért fontos – valóban jó metafora az, hogy „eligazít” e könyv. Mindamellett tankönyvhöz mérten tömör, ennélfogva csak úgy záporoznak a különböző elméletek és érvek, amik miatt első olvasásra nehéznek tűnhet. Az analitikus szövegek egy kellemes hagyományához híven itt-ott egy-egy szem humorbonbonra is bukkanunk, ami jó ellenszer ellankadás ellen. Például az események egyik paradigmatikus példájaként a szerző a fenékberúgásokat említi. Az pedig különösen hasznos az érdeklődő vagy szakdolgozatot készítő olvasók számára, hogy minden fejezet végén bőséges bibliográfia és ajánlott irodalom található.

Érdeklődéstől függően ki-ki hiányolhat néhány fejezetet, hiszen örvendetes lett volna, ha a többi fejezet színvonalán látnánk összefoglalásokat mondjuk a szabad akarat, vagy az okság problémaköréről, de az eredmény így is magáért beszél. Tankönyvként az egymásnak ellentmondó követelmények – tömörség, egyszerűség vs. érthetőség és szemléletesség – között igen jó egyensúlyt sikerült találni. Várhatóan remekül betölti majd a funkcióját a magyar filozófiaoktatásban.      

¹ Eszes Boldizsár – Tőzsér János  2005, „Mi az analitikus filozófia?” Kellék 45-71. o.; Eszes Boldizsár – Tőzsér János 2006, „Mi és mi nem az analitikus filozófia?” Magyar Filozófiai Szemle  200?/1-2. 75-109. o. 

Tőzsér János: Metafizika. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009. 262 o.

(A könyv egy korábbi, rövidített változata itt elolvasható online.)