Identitástól identitásig

A Martha Marcy May Marlene című filmről

Egy lány menekül az erdőben, majd egy nyilvános telefonról felhív egy számot. Egy aggódó női hang kérdez vissza a vonal másik feléről, hogy tényleg ő, Martha-e az. A lány mintha vívódna a válaszon, majd segítséget kér a nővérétől, Lucy-tól, akivel már évek óta nem látták egymást. A nővér magával viszi Martha-t a férjével közös tóparti házukba, és bár nem is faggatózik sokat, Martha képtelen annyira megnyílni neki, hogy elmondja, mi történt vele. Ezzel indul a thrillerbe csomagolt dráma, a drámába csomagolt thriller.

A Martha Marcy May Marlene a maga egyszerűségében, ítélkezés nélkül tárja elénk a több szinten is sokatmondó történetet, ami egy – a szónak szintén sok értelmében – elveszett lányról mesél, aki két év után szökik meg egy szektából. A szekták világa mellett az egyik fő témája az indentitás, és ennek tükrében annak a bemutatása, hogy még felnőttkorban is újra meg újra megkérdőjelezzük önmagunkat és a világról alkotott képünket. Martha először a családjától akar távolabb kerülni, hogy újrakezdje az életét a közösségben, melyben Marcy May lesz, később Marlene, míg Lucy-hoz visszatérve ismét Martha. A film az útkeresésről szól, amely során meg szeretnénk találni önmagunkat, de közben arra is vágyunk, hogy szeressenek, értékeljenek és fogadjanak el olyannak, amilyenek vagyunk. Martha-nak mindezt a közösség ígéri, és kezdetben meg is adja neki, de egyre többet és többet követel az életéből, míg végül csak a menekülés marad számára.

Martha-t Elizabeth Olsen alakítja – aki történetesen az Olsen ikrek húga –, de a játékával már az első percekben feledteti ezt. Elég egyetlen pillantása, hogy elhiggyük neki, ő az a lány, aki egész életében csak arra várt, hogy végre valaki meglásson benne valamit, amit ő maga sosem talált. A megmenekülése után sem képes nyugodtan aludni, nem tudja levetkőzni a szektában felvett szokásait, és mindeközben feszült figyelemmel kíséri minden vélt vagy valós jelét annak, hogy a múltja utolérheti. Az ő visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg, hogyan kötött ki abban a bizonyos közösségben, mi tartotta ott, és miért akart onnan elszökni.

A szekta vezetője – akit A hallgatás törvényéért Oscar-díjra jelölt John Hawkes alakít – karizmatikus, megértő, végtelen jóindulatot ébreszt bárkiben, és akkor is hinni akarnánk neki, amikor a legvisszatetszőbb dolgokat követi el a legnagyobb lelki nyugalommal, féligazságokat suttogva a fülünkbe. De a film azt is hitelesen mutatja be, ahogy a nővér házasságát megviseli Martha gondozása. Rájönnek, hogy az ő segítségük talán már kevés: Lucy-nak bűntudata van, hogy sosem volt elég jó nővére Martha-nak, a férje ugyan megpróbálja mindenben támogatni, de a helyzet számára is türelmet próbáló.

Az elsőfilmes rendező, Sean Durkin, aki a forgatókönyvet is jegyzi, nem élt a kínálkozó lehetőséggel, hogy egy csillogó, elrettentő és nagyszabású filmet készítsen, pedig a téma bőven adta volna magát – gondoljunk csak a Fekete hattyúra, amely szintén egy mentálisan meggyötört nőről szól. Durkin ezzel szemben mindent egyszerűen és díszítésmentesen hagyott, olyannyira, hogy még a filmzene helyett is többnyire a csenddel játszik. Viszont amikor a történetbe ágyazottan elhangzik egy dal, kérlelhetetlenül magába szippant és tovább kísért. Ez a gondos mértéktartás a záloga annak, hogy a Martha Marcy May Marlene nem esik olyan túlzásokba, melyek eltávolíthatnák a történetet a nézők hétköznapi, a problémák felett könnyen szemet húnyó világától; éppen ellenkezőleg, végig közel tart minket az élményhez, és nem ereszt. Nem szenvtelenül tárgyilagos, csak őszintén megmutat, és közben nem lép át semmilyen határt: nem akar egyetértést vagy elutasítást kiváltani. Hagyja, hogy a válasz bennünk szülessen meg, ugyanakkor nem is ad feloldozást. Ez a jelenség itt van mellettünk, és pont olyan félelemmel és tehetetlenséggel állunk előtte, mint Martha.

Martha Marcy May Marlene
Színes, feliratos, amerikai thriller, 102 perc, 2011.

Rendező: Sean Durkin
Forgatókönyvíró: Sean Durkin
Zeneszerző: Daniel Bensi, Saunder Jurriaans 
Operatőr: Jody Lee Lipes
Vágó: Zachary Stuart-Pontier

Szereplők:
Elizabeth Olsen (Martha)
Sarah Paulson (Lucy)
John Hawkes (Patrick)
Hugh Dancy (Ted)

 

Az írás a "Lant és parittya" pályázatra érkezett.

video
See video

Facebook-hozzászólások