Tévhit volna minden megzenésített verset pusztán az adott költemény dalolható változataként elgondolni. és tévedés volna a zeneszerző részéről, ha kielégítőnek találná néhány akkorddal lekísérni a verset anélkül, hogy figyelembe venné annak hangulatát.

A Both Miklós által meghangszerelt nyolc Radnóti Miklós vers kitűnő példája a hangulatmegragadásnak. A hallhatóan pontosan értett és értelmezett költeményeket a Napra zenekar alapítója a zenekar tagjaival közösen szólaltatja meg, ennek ellenére hiába is várnánk naprás ritmusokat, dallamokat. A zene szerzőjének nem célja ugyanazzal a sablon-dallammal végigkísérni különböző verseket, és ugyancsak nem célja ráerőltetni a Napra zenekar népies stílusjegyeit, táncos hangulatát a merengő, mélabús, olykor nyomasztó költeményekre.

Alázatos és értő hozzáállásról tanúskodnak a dalok. Maga a szöveg nagyon hasonlóan, egyfajta elbeszélő, mesélő jelleggel hangzik fel a dalokban, kivétel a Krámli Kinga által előadott Hasonlatok – ez a dal ugyanis egy népdalénekes Radnóti-interpretációját tükrözi. Minimálisan nyúlt hozzá a zeneszerző a szövegekhez, alig fordul elő a verssorok refrénként szolgáló ismétlése, ha rövid a vers inkább az egészet megismétlik a dallamosság eléréséhez.

A Hasonlatok és a dal-gyűjteményt lezáró Hetedik Ecloga kivételével jellemző a keretes szerkezet a dalokra, csakúgy, mint az egységes alkotásnak tekinthető lemezre. A szöveget ezeknél a daloknál a vers-ihlette zene fogja közre. Ez a zene nem hivalkodni akar, a zeneszerző-zenész pedig nem virtuóz játékával szeretne elbűvölni: pár hang csupán, amiből összeáll a zene, és a hangzást sokkal inkább zilált, céltalanul kavargónak tűnő hangok és visszhangok adják, mintsem harmonikus, szépen ívelő dallamok. A Hasonlatok nemcsak az előadó tekintetében különbözik a többi daltól, hanem felépítésében, hangulatában is. Itt kevéssé jellemző az izgatott dallamvilág, ami talán a vers tartalmának is betudható. Különösen a már-már melankolikusnak mondható első részben nyoma sincs a dalok túlnyomó részében uralkodó zaklatottságnak. Határozott érzéseket megénekelt verset határozott szólamok kísérnek, a végkifejlet pedig szinte a diadalénekek hangulatát idézi, és megnyugszik egy biztos ponton. Olyan megnyugtatóan, biztosan tartozik együvé és szólal meg így együtt zene és vers, mint amennyire szükségszerű a szerelmes és a „véle nőtt barát”1 összefonódása is. A lemezen következő Téli napsütés első hallásra talán az előző dal ellentéteként feltételezhető – különösen a cikázó, hópehely táncához hasonlítható barokkos indítódallam miatt –, ám az éneklésmód és a hangulat mégis hasonlóságot mutat, legalább is, ami a dalszöveges részét illeti. A keretes szerkezet itt kiegészül egy csúcspontként meghatározható középső résszel, amikor a dal kezdetét és végét meghatározó dallam részlete felcsendül a harmadik versszak után, a vers kulcsmondataként is tételezhető sor: „Ebédre várok-é vagy talán meg is halok?” előtt. Ennek a dalnak van talán a legfülbemászóbb dallama, és leginkább gondolatgazdag dallamvilága. A Hetedik Ecloga pedig a legmegrázóbb hatású dal a csendes, szaggatott, visszhanggal fokozott éneklésmódnak, valamint a sziréna és a bombatalálat hangjára emlékeztető pszichedelikus zenének köszönhetően.

Szöveg és zene, bár mindkettő megáll önmagában is, tökéletes egybefonódásban vannak jelen ezekben a dalokban. Egyetlen apró hiányosság: az időnként nehezen kiérthető szöveg a szavak nem tiszta hangsúlyozása miatt, ami az értés rovására mehet abban az esetben, ha a befogadó nem ismeri a vers minden szavát. A Hangzó Helikon sorozat kiadásában megjelent lemez mellé azonban tartozik egy versgyűjtemény, Nágel Kornél versértését tükröző illusztrációival, ami által az említett hiányosság valamiféle megelőlegezése valósul meg.

Olyannyira a vers-indította asszociációkról, gondolatgazdag dalokról van szó, hogy olykor még a szöveg értése nélkül is kiváltják a befogadóban az egyébként csak a szöveg által kiváltani képes hatást.
Bizonyos, hogy így, a lemez által szélesedik a köre a Radnóti-sorok ismerőinek, és kedvelőinek, hiszen a dallam lényegesen hozzájárul egyfajta könnyedebb és élvezetesebb befogadáshoz.


Both Miklós – Radnóti. Hangzó Helikon-sorozat 19. 32 o. + CD-melléklet. 2009.
http://www.helikon.hu/kinalatunk/hangzo_helikonsorozat/htmls/1421

1„olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát”, In: Radnóti Miklós: Hasonlatok

2009.11.23.