Kultúra & Kritika ::: KuK

Somogyi Zsófia
Háborúk 40x50 cm-ben

Sokat gondolkoztam, hogy miféle titulust is lehetne Robert Capa névjegyére írni. Lehetne világcsavargó, regényíró, n�csábász világfi, a Magnum fotóügynökség megalapítója, vagy ahogy halálakor már emlegették: a világ legnagyobb haditudósítója. Azonban nagy hibát követnénk el, ha ezek közül csak egyet választanánk ki, hisz Capa egyszerre volt mindez.

A Ludwig Múzeum Robert Capa nevét visel� fotókiállítása kísérletet tesz arra, hogy bemutassa Capa haditudósítói tevékenységét és a háborúkon kívüli életét is. (Capa mintegy hetvenezer hátrahagyott kontaktképe közül 937-et választottak ki a hagyatékából. Ezekb�l 1995-ben három 40x50 cm-es sorozatot hívtak el�. Az egyik New Yorkban, a másik Tokióban, a harmadik a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának tulajdonában van.) A kiállított anyagot kronologikusan és tematikusan is rendezték. Az els� teremben Capa – ekkor még Friedmann Endre – fiatalkori éveit láthatjuk képekben és levelei tükrében, majd el�lép a haditudósító: a kiállítás többi termében a spanyol polgárháború, Kína, Szicília és Olaszország, Normandia (köztük a D-napról és a partraszállásról megmaradt 11 képe), majd Franciaország és Németország háborús övezeteibe kalauzol el minket fényképeinek segítségével Capa. Ráadásul megtekinthetünk egy portréfilmet is a m�vészr�l.

Sokan próbálják beskatulyázni Capa képeit, ráer�szakolni a sajtófotó címkét. Tény, hogy ezek a fotók els�sorban újságok megbízásaiból készültek, de a tárlatot járva nem lehet nem észrevenni azt a humánusságot, amivel Capa a háború résztvev�i felé fordul. Ne keressünk kitüntetésekkel felcicomázott, heroikus beállításban megörökített tábornokokat és dics� gy�zelmüket ünnepl� katonai vezet�ket. Ennél sokkal többet kapunk. A háború igazi szerepl�ivel és igazi borzalmaival, próbatételeivel nézhetünk ezeken a képeken farkasszemet: a menekül� parasztokkal, a harcoló katonákkal, a sebesültekkel. Mivel Capa nem katonai haditudósítóként, hanem különböz� újságok megbízásából ment ki a frontokra, olyan pillanatok is a nyilvánosság elé tárulhattak fotói által, amiket a hivatalos katonai cenzúra nem engedett át a rostán. A tárlatot járva több olyan megrendít� képsort is láthatunk, melyen Capa egy ember utolsó perceit kaphatta el: ezek közül az egyik a híressé vált A milicista halála. A figyelmes szemlél� az eköré a kép köré rendezett fotókon felfedezheti az akkor még él�, harcoló férfit.

A kiállítás egyetlen negatívuma – a portréfilm hosszúsága és a fotók védelmének érdekében beállított 17-20 fokon kívül –, hogy a tárlat végére az ember kissé megcsömörlik a sok háborútól és vérontástól. Ez azonban kétségtelenül a témából adódik, s ezt az érzetet hivatott elhessegetni az utolsó terem, mely Capa magánéletébe enged bepillantani. A „legnagyobb pesti vagány” a világ minden részén a társaság középpontjába került. Elragadó személyiségének köszönhette, hogy olyan emberek barátságát tudhatta magáénak, mint Ernest Hemingway, Ingrid Bergman vagy épp Pablo Picasso. Ezeknek a baráti kapcsolatoknak köszönhet�en �szinte és igazán emberi felvételeket láthatunk a kor „celebjeir�l”.

Ízelít�nek talán ennyit. Színvonalas kiállításnak tartom, amely élményt nyújthat a fényképészet, a sajtó és a történelem iránt érdekl�d�k számára is.

Értékelés: 8/10

Robert Capa
Ludwig Múzeum

Kurátor: Páldi Lívia

A kiállításon napi kétszeri ingyenes tárlatvezetésen lehet részt venni: 11 és 13 órakor
Október 9-én pénteken és 11-én vasárnap az els� emeleti el�adóteremben a Robert Capa portréfilm látható a nyitva tartás teljes ideje alatt!

Olvasmányként ajánlom: Robert Capa: Kissé elmosódva – Emlékeim a háborúról

2009. október 1.