A Macskadémon

Újabb cica csúsztatta át lassan a sokat sejtető és még többet rejtő tappancsait a Madách Színház, pontosabban a Tolnay Szalon küszöbén. No nem kell megijedni! Szó sincs arról, hogy még egy élet titkának felfedésével színesedik az a bál, amit Sir Andrew Lloyd Webber macskái (Budapesten is) hosszú évek óta tartanak. Ezúttal egészen másféle kandúrral van dolgunk, egyedül érkezik a színre, de folyton változó, folyton változó alakban.

A Madách Színház musical pályázatának harmadik helyezettjeként mutatták be A Macskadémont. A pályázat alapvetően a XXI. századi magyar musicalek felvirágoztatásáért jött létre, nem titkoltan azzal a reménnyel, hogy a remek pályamunkákat aztán viszontláthassa a nagyérdemű a színházak valamelyikében. A Bella Máté - Karafiáth Orsolya szerzőpáros munkája horror vígmusical, ami első gondolatra furcsa műfajházasításnak tűnhet. Pedig nagyon sikeres műfaji keveredés ez, mert megnevettet és megrémít, egyszerre. Karafiáth Orsolya költő, fordító, publicista, énekesnő, több elismerés tulajdonosa, 2005-ben megkapta irodalmi munkásságáért a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. Az ő soraira írta a dallamot a fiatal Bella Máté, aki már számos díjat nyert, többek között 2003-ban a VI. Farbotony Nemzetközi Zeneszerzőversenyt, 2008-ban és 2009-ben pedig a Liszt Akadémia zeneszerzőversenyén is ő kapta az első díjat.

A felolvasó-színházi formában előadott Macskadémonnak találó helyszínéül szolgált a Tolnay Szalon. Egy ilyen produkció „nagyszínházas” formában már nem mutatna olyan remekül, hígabbá válna a kapcsolat néző és színész között. Itt viszont nagyon jól működött. Frappáns karakterek, kereken megformált szerepek.

A történet még az ókori Tibetben kezdődik, ahol őszintén hittek abban, hogy egy Macskadémon felbukkanása hatalmas pusztításokhoz vezethet a házban, ahol magányos vagy legalábbis boldogtalan nő él. Szerelemre lobbanva a lakás úrnője iránt ugyanis a kandúr mindent megtesz annak érdekében, hogy érzelmei viszonzásra leljenek. A célja eléréséért pedig bármin és bárkin átgázol, ha kell rombol. Mindezt pedig játszi könnyedséggel, hiszen a macska érzékenységével puhatolja ki az emberi gyengeségeket és a mindenkiben mélyen lakozó félelmeket. Ha pedig az utolsó esélye is elillanni látszik, imádata tárgyát elpusztítva áll tovább új „szerelmet” keresni. Mindez persze megeshet napjainkban is, mondjuk Budán, mondjuk egy négylakásos társasházban. Itt él megkopott házasságban Bori néni a részeges Máté bácsival, és a depressziós újságíró, András is. Ide költözik be macskájával Orsi, a határozatlan szingli, aki semmit sem tud a lakásához köthető szörnyű pletykákról, hogy a korábbi lakók vagy meghaltak, vagy rejtélyes kórok kínozták őket…

Az éjfekete kandúr bőrébe bújt démont Szemenyei János hozta elő színről-színre új alakban, mindig másként, mindig ugyanúgy. Hozzáillően. Hiszen egyszerre mutathatta meg több arcát is, ami évadról-évadra egyre színesebbé válik, hangja pedig érettebbé. Mózes Anita kedves Orsija pompás színfoltja volt az előadásnak. Fáradhatatlan játékát, abszolút magával ragadó mimikáját csak a hangja múlta felül. Remek párt alkottak a szeretnivaló depresszióst megformáló Járai Mátéval. Régen láttam valakit ilyen természetesen mozogni, mert az utolsó mozzanatig kidolgozott, ám cseppet sem mesterkélt testmozgás szó szerint volt játék. Bajza Viktória és Barát Attila aranyos házaspárja olyan, mint a darab műfaja, sokszínű és együtt válik igazán eggyé. Szinte hiányoztak egymás mellől, ha éppen egyikük állt csak a deszkákon. A darabhoz alapjaiban „tartozik hozzá” bölcs mondásaival együtt narrátorként Laklóth Aladár, oly’ ismerős és nagyon is mesélős hangjával.

Ahogy a színmű során a démoni macska becsempészte magát mindenki szívébe, úgy kezdtek a gondolatok is egyre fészkelődni a nézők fejében. Mi van, ha ez nem „csak” egy rémisztően szórakoztató produkció? Esetleg azon túl is mesélni akar? Mi van, ha mindenhol lakik egy Macskadémon, aki a bennünk lakozó gyengeséget és rosszat akarja feltüzelni? Mi van, ha nem lehet megállítani? És mi van, ha mégis? Mi van, ha fény derül a titokra és akkor…? De ez már legyen titok, a Macskadémon titka, a produkció titka, amit még jó lenne tovább boncolgatni ilyen színészekkel, ilyen hangulatban.

A Macskadémon

Madách Színház, Tolnay Szalon

Írta: Bella Máté, Karafiáth Orsolya

Rendező: Harangi Mária

Szereplők: Szemenyei János, Mózes Anita, Járai Máté, Bajza Viktória, Barát Attila, Laklóth Aladár

Dramaturg: Szabó Borbála

Asszisztens: Dzsurdzsa Kenéz

Korrepetítor / zongorista: Herman Péter

Bemutató: 2011. február 18.

A képek forrása a Madách Színház honlapja.