„Nehezebb, mint eddig bármi”

Január 8-án mutatta be a Vígszínház a Makrancos Katát, Gothár Péter rendezésében. A tavalyi évad Rómeó és Júliája után egy újabb Shakespeare-darab, amiben Börcsök Enikőt láthatjuk. A Makrancos Kata címszereplőjét az egyik előadás után kérdeztük.

Tíz perce gördült le a függöny. Kijöttél már a szerepből?

Igen ki. Egyrészt már átöltöztem és voltak is bent mások, másrészt nem olyan drámai ez a darab, ami nagyon megviselné az embert. Amikor vígjátékot játszom vagy valami könnyedebb dolgot, akkor az nem készít ki úgy, abból könnyen ki tudok jönni. Igazából az tart sokáig, amikor olyan témájú előadás van, ami lelkileg megvisel, ez pedig nem ilyen.

Belekerülni mennyire megy könnyen? Mennyi időt vesz igénybe a felkészülés?

Az sokáig tart. Hetek kérdése, amíg egyszer csak úgy érzi az ember, hogy talán most már kapiskál valamit abból, hogy milyen ember lehet az, akit játszik. A sok éves rutin is segít. Nagyon sok szerepet próbál az ember, és amikor elsőre olvas valamit, akkor valahogy megpróbálja elképzelni, és ahhoz képest játssza. De annyit alakul és olyan sok idő, amíg igazán megtalál egy embert.

Igen, hallottam olyan nyilatkozatokat a bemutató után nem sokkal, hogy még ez a szerep is alakul. Ez sok évig is eltarthat, hogyha van rá lehetőség?

Sok évig azért remélhetőleg nem. Itt egy kicsit elcsúsztunk a próbafolyamattal, és ezért voltunk még a prömiernél is bizonytalanok, sőt még a tizedik előadáson is voltak bizonytalan pontok, mert nem jutott idő mindenre. Most már a nézők is alakítják, és közben valahogy mi is rájöttünk, hogy mégis mit kellene játszani például az előadás második részében. De ez a bizonytalanság érződik mindannyiunk lelkiállapotán, tehát még mindig izgalommal kezdünk neki a játéknak, mert még nincs meg a biztonságos játék, az a biztonságos kör, amikor az ember tud mibe kapaszkodni. Itt még sok olyan pont van, ami még nem állt be.

Volt már több közös munkátok Gothár Péterrel. Most itt milyen volt vele dolgozni?

Nagyon nehéz. Mi nagyon sokat dolgoztunk együtt Gothárral Kaposváron is, filmekben, rádióban, tehát tulajdonképpen az életem nagy részét végigkísérte mint rendező, egész fiatalkoromtól kezdve. Első főszerepemet is ő adta harmadéves főiskolás koromban, majd utána ahogy Kaposvárra szerződtem nagyon sok főszerepet, és később is.

Akkor ez egy könnyebbség lehet, ha már ennyire össze vagytok szokva.

Értjük egymás nyelvét. Ez egy másfajta munka volt. Itt beletört a bicskánk mindannyiunknak a feladatba. Mivel ez egy vígjáték, azt gondoltuk, hogy egy könnyed dolog lesz, de nagyon nehéz volt megfejteni, és nagyon nehezen jutottunk el odáig, amilyen most ez az előadás. Későn lett a díszlet, későn lett a jelmez, nehéz volt a figurákat elgondolnunk magunkban, hogy mire építsük fel. Ez egy másfajta munka volt, sokkal nehezebb, mint eddig bármi.

Most itt új fordítás van Varró Danitól, ez mennyire volt segítség?

A szöveg annyiban segített, hogy amikor az első közönségnek szánt előadásunk volt, akkor ők annyira jól reagáltak erre a szövegre, és annyira szerették, hogy ez minket is meglódított. Tényleg ennyire érthető? Ennyire élvezhető és humoros? Azt kell mondjam, nagy szerepe van ennek a szövegnek abban, hogy nekünk ezzel az előadással sikerünk van.

Mert amúgy Shakespeare más matéria? Más színészi eszközök kellenek hozzá?

Nem, csak ebben a darabban például ahhoz képest, hogy a Makrancos Kata egy címszerep, gyakorlatilag alig van jelenete. Nem tudni, hogy ez a legelső darabja-e Shakespeare-nek, vagy hogy egyáltalán ő írta-e. Nagyon sok félbehagyott szerep van benne, sok szereplőnek nincs végiggondolva és leírva a sorsa, és emiatt nagyon nehéz szerepíveket elképzelni és alakokat formálni, hogy honnan hova jutok el. Más Shakespeare-darabokban olyan pontosan megvan írva minden jellem, hogy öröm játszani.

Volt, amiből konkrétan merítettél ennek a karakternek a megformálása során? Ezt már csak azért is kérdezem, mert a Nemsenkilény esetében például tudható, hogy terepmunkát végeztél. Itt mennyire kellett keresned a hasonló jellemű embereket?

Itt nem ilyenfajta segítségem volt, hanem akadt egy kiváló tanárunk, Kállay Géza professzor, aki Shakespeare-kutató, könyve is megjelent a Shakespeare-darabokról, és ezt tanítja, nem csak itt, hanem Bécsben is. Olyan nagy szerencsénk volt, hogy ő sokszor eljött hozzánk, és rengeteget mondott erről a világról. És ebben az volt a fontos számunkra, színészek számára, hogy nem Shakespeare-ről magáról beszélt, amit leírtak az életéről – mert hiszen az egy szerephez nem segít hozzá –, hanem arról a korról, amiben ő élt, hogy egy nőnek mit szabadott megtennie és mit nem, hogyan éltek az utcán, mit csináltak a férfiak és a nők, hogyan beszéltek, mit jelentett nekik a trágár beszéd, a meztelenség, hogy a nőnek nem volt semmilyen szava, nem volt tulajdona, két kötelessége volt: főzni és gyógyítani a férjét. Ezen kívül semmi másba nem szólhatott bele, viszont ennek a tudásnak, a gyógyítás és a főzés „tudományának” a birtokában kellett lennie, mert egyébként alkalmatlannak nyilvánították bármire is. Meg azok a foglalkozások. Enélkül nagyon nehéz lett volna elgondolnunk, hogy a 16. században mivel foglalkozhattak, ez viszont ahhoz segített hozzá, hogy mi lehet az a tárgy, amit a színpadon kezemben tartok, vagy hogy mit csinálok otthon, amikor csak várok valamire. Ez volt az igazi nagy segítség. Kállay Géza tanár úr rengeteget volt itt és nagyon sok ilyen külső adalékot adott nekünk a szerepformáláshoz.

Létezhetett ilyen nő, mint Kata, abban a Shakespeare-korabeli világban?

Biztos voltak ilyen forradalmártípusú emberek, hiszen mindig is voltak. Úgy fogadhatták, mint ahogy ebben a darabban meg van írva. Azt nem lehet mondani, hogy ő egy hárpia volt, hiszen szerette a testvérét, az apját. Tulajdonképpen a környezete mondta ezt róla. Kijelentették, hogy ő ilyen, és nem volt értelme küzdenie azzal a világgal, ami őt körülvette, gondolom azért, mert az a környezet, amiben élt, nem nőtt föl az ő szelleméhez.

Mert ez a Kata fölötte áll a környezetének?

Jóval okosabb, mint a környezete, sokkal jobban átlátja a világot, és nem elégszik meg azzal, amivel a többi ember, a pénzzel és a hatalommal. Másra vágyik. Szabadságra. Szabad ember akar lenni, saját döntése szerint élni, amit a darab szerint nem tehetett meg.

Vannak olyan szerepek, amiket különösen szívesen eljátszanál vagy általában hasonló típusú karakterek találnak meg?

Nagyon sokféle dolgot játszom, sokféle nőt, de még férfit is, vígjátékot, táncos-zenés darabokban mindenfélét. Nem volt különösebb álmom ez a szerep, ha ezt kérdezed, de örültem neki. Bár maga az alak nagyon távol áll tőlem. Én nem ilyen ember vagyok. 

A saját életedben vannak olyan pontok, amikor előjön egy kis „katáskodás”?

Az ember jó esetben minden szerepet a saját életéből, a saját emlékeiből épít, és sok közös pont van, tud honnan meríteni, amikor egy jeleneten dolgozik. Az viszont egy meló, hogy azokat az ember megtalálja.

Az interjú meghallgatható a Civil Rádió Színházi óra című műsorának 2012. február 16-i adásában. http://szinhaziora.blogspot.com