A Baader Meinhof csoport

Az eszme mindenek felett? A németek, vagy legalábbis a német filmesek kiemelten foglalkoznak ezzel a kérdéssel, s egyúttal tudatosan próbálnak szembenézni történelmükkel. Lelkületük szélesvásznú terápiájának nyomán már sok remek második világháborús film született (A bukás, A kilencedik napon). Ezeket követte az Oscar-díjjal is kitüntetett – a Stasi működését feltáró – A mások élete. Az NDK után most az NSZK-n volt a lelkiismeret-vizsgálat sora. Uli Edel rendező Stefan Aust a RAF-ról írt könyve alapján készítette el A Baader Meinhof csoport című filmet. Az alkotás közel tíz év történését mutatja be. A Nyugat-Németországban működő szélsőbaloldali terrorista szervezet megalakulásának előzményeitől (1967) a Német Munkaadók Szövetsége elnökének, Hanns-Martin Schleyernek a meggyilkolásáig (1977). A rendező a szervezet és az események ábrázolásához kevert módszert választott. Ezzel olyan hatást kelthet a nézőben, mintha egyszerre akart volna dokumentumfilmet és közben drámai filmet is készíteni. Ez a kettőség adja a mű erejét, valamint sajnálatos módon a hibája is ebből fakad. Edel túlságosan törekedett a történelmi hűségre – habár ez egy igaz történetet feldolgozó film révén nagyon is elvárható szempont –, éppen ezért a megfelelő arányokat nem találta el: túl sok információt közöl. Érthető, hogy miért tartja fontosnak a rendező a korabeli híradó-bejátszások bevágását: ezzel segíti a korban nem, vagy csak kevéssé jártas nézőt, hogy átlássa az egyes események közötti összefüggéseket, a szereplők tettei mögött meghúzódó motivációkat. Azonban ezzel a bejátszás-áradattal próbára teszi a néző befogadási képességét. Az aránytévesztés éppen ezért következik be: a két és félórás film túl kevés teret enged a színészeknek a szerepeik kibontására.

Azonban ez a hiba mégis megbocsátható, ugyanis a film kétségbevonhatatlan érdeme, hogy felkelti a téma iránt való érdeklődést és mindezt remek színészek segítségével teszi. Igaz hogy elsőre talán Andreas Baadert alakító Moritz Bleibtreutól (A kísérlet, Elemi részecskék) várnánk nagy alakítást, de az általa megformált karakterben nincs annyi kihívás, mint a két női főszerepben.

Ám erről nem Bleibtreu tehet, általában elmondható a filmről, hogy az érdekesebb karaktereket, feladatokat azért a nők, Gudrun – Johanna Wokalek (Mezítlábas szerelem) – és Ulrike – Martina Gedeck (A mások élete, Elemi részecskék) – kapták, mivel az egész csoportot inkább a nők irányították. Hiába Andreas Baader az egyik névadója a csoportnak, igazi szellemi vezetői mégis ők voltak.

Mint a filmből kiderül, Gudrunnak elege lett a vallásos szülei megalkuvó hallgatagságából és a nyugati társadalom által közvetített érdektelenségből. Mindezekből kiábrándulva ő inkább a tettekben hitt – ezért őt általában másokkal együtt, a csoportot lelkesítve, irányítva mutatja be a rendező, valamint nagyon ritkák róla a közeli képek. Ha vannak, akkor is csak azért, hogy érzékelhetővé váljon a néző számára, hogyan épül le fizikailag a bujkálás és a börtönben töltött évek során. Mivel Ulrike inkább a szavak és a szellemiség embere volt, az ő leépülését, mind szellemi és erkölcsi értelemben, sokszor közeli, illetve magányosságot sugalló felvételekkel ábrázolják. Csak nála vehetők észre a lelkiismeret-furdalás és a bezártság okozta hatások. A felvillanó, gyötrő emlékképek meglepő módon nem gyermekei feláldozásából fakadnak, hanem inkább a szakmája, az újságíró társai ellen elkövetett tettre vezethető vissza.

Ezzel visszatérünk az elején felvetett kérdéshez, vagyis hogy meddig terjed az eszme mindenek felettisége? A RAF első generációja még hitt benne, de csak a börtönbe kerülésükig. Utána már csak a kiszabadulásuk volt fontos számukra, ahogyan a RAF második és harmadik generációjának is az ő kiszabadításuk volt a vezérlő csillaguk, nem pedig az eszme – az már talán halovány árnyként sem lebegett előttük. Úgy tűnik, a határhelyzetek és a bezártság nem csak az embereket teszik próbára, de a magasztos eszmékbe vetett hitüket is. A börtönbe kerülve mindjárt csak saját létük válik fontossá. Ezek után láthatóvá válik a néző számára, hogy nem éri meg egy eszmét sem vakon követni, tűnjön az elsőre bármily nemesnek is. Hiszen hiába ismerte fel a csoport a problémákat, ha ezekre csak kegyetlen megoldásokat tudtak elfogadni. Éppen ezért eleve kudarcra voltak ítélve, csak ezt az utolsó pillanatig nem akarták megérteni.

Értékelés: 6/10

¹ Rote Armee Fraktion, vagy más néven Baader Meinhof csoport. Bővebben a RAF-ról:
http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%B6r%C3%B6s_Hadsereg_Frakci%C3%B3#A_vez...
²  Már korábban is készült film, amely ezzel a témával foglalkozott: Volker Schlöndorff: A lövés utáni csend
³ 1972-es hamburgi Springer-székház elleni bombamerénylet.

A Baader Meinhof csoport (Der Baader Meinhof Komplex)
színes feliratos német-francia-cseh filmdráma, 149 perc, 2008

Rendező: Uli Edel
Író: Stefan Aust
Forgatókönyvíró: Bernd Eichinger
Zeneszerző: Peter Hinderthür, Florian Tessloff
Producer: Bernd Eichinger, Uli Edel
Vágó: Alexander Berner
Szereplők:Martina Gedeck (Ulrike Meinhof), Moritz Bleibtreu (Andreas Baader), Johanna Wokalek (Gudrun Ensslin), Bruno Ganz (Horst Herold), Simon Licht (Horst Mahler), Jan Josef Liefers (Peter Homann)

Képek forrása: www.port.hu