Csúcsos kalap és vasorr

Álex de la Iglesia az európai és spanyol kultúra markáns szimbólumait divatos zsánerfilmekben gondolja tovább. A népmesékben, mondákban, legendákban visszatérő motívumok aktuális történelmi vagy társadalmi jelenségekkel keverednek, míg a történetek kereteit a fontosabb hollywoodi műfajok képezik. Iglesia rendkívül színes életműve a szabadon csapongó alkotói fantázia és a közönségfilmes elemek tudatos keverésére épül. A rendező gyakran szürreális vagy abszurdba hajló alkotásai olyan felnőtteknek szánt mesék, melyek a szándékoltan művi díszletek, az elrajzolt figurák és az ironikus fénytörésben elmesélt történet mögött komoly kérdéseket vizsgálnak. A Bűbáj és kéjelgés bizarr horror-komédiája hasonló receptet követ. Iglesia bőven merít a boszorkány-mitológiából és vaskos túlzásokkal dolgozik, miközben a férfi és nő párharcát, a nemi szerepek változását vizsgálja. Az Ibériai-félszigeten ez a téma rendkívül fontos, hisz a sokáig hivatalosan is támogatott spanyol hímsovinizmus, a „machismo” az elmúlt évtizedek pozitív változásai ellenére sem tűnt el teljesen.

Maga a sztori egy ismerős horror-toposzt variál és leginkább az Alkonyattól pirkadatig cselekményvázát idézi. Egy félresikerült rablás után a szedett-vedett banda tagjai egy elhagyott vidéki házba tévednek, ahol boszorkányok fogságába esnek. A hagyományos férfiszerepek változása miatt hőseink önbizalomhiánnyal és szorongásokkal küzdenek: az egyik rabló a fizetendő tartásdíj, a másik a feleség véleménye, a harmadik a domináns barátnője miatt aggódik. A meghatározó nőfigurákat megszemélyesítő boszorkányok elevenen akarják felfalni őket: a csábító szépség, a gondoskodó anya és az esendőnek tűnő nagymama mind-mind szeretnék őket egy kiadós lakoma főfogásaként szervírozni. A férfiak a panaszáradat és a kezdeti pánik után végül összeszedik magukat és megpróbálják irányítani az eseményeket, de a nemek csatája természetesen döntetlennel végződik.

A párás baszkföldi helyszínek, a sűrű, sötét erdők és az ősi rítusokra épülő, a Zugarramurdi környéki barlangban ma is megtartott napéjegyenlőség-ünnep felhasználása sajátos hangulatot kölcsönöz a filmnek. Az alkotók egy-egy kiszólással, apró geggel kikacsintanak ugyan a spanyol közönségre, de a Bűbáj és kéjelgés elsősorban a közös európai mesekincsből és a modern populáris kultúrából merít. A Grimm-testvérek baljós világa akció- és horrorfilmes formákban éled újra, míg a manapság reneszánszukat élő vámpírok férfifaló, harcos feministákként bukkannak fel. Iglesia meghökkentően keveri az ellentétes minőségeket, színes kaleidoszkópként forgatva a felhalmozott alkotóelemeket. A kezei között egy féktelen filmes kavalkád születik, mely kikarikírozza a férfi és a nő közötti társadalmi ellentéteteket. A sűrűn fortyogó komédiában az erotika, a szerelem ősi princípiumai végül minden mást felülírnak, a gyermekért a két nem előbb-utóbb kénytelen fegyverszünetet kötni.

A rendező szokásához híven már az első percben felpörgeti a tempót és a hollywoodi realizmus, a valóság illúziója helyett a karikatúra, a groteszk eszköztárát választja. Feltűnő, kontrasztos színeket és hangsúlyos fényeket használ, feszesen vág és a szituációkat a végletekig fokozza. A karneváli túlzások azonban gyakran megborítják a jelenetek egyensúlyát és néhol sajnos öncélúvá válnak. Az alkalmazott trükkök és a megálmodott látványvilág az alacsonyabb költségvetés miatt sokszor mesterkéltnek tűnik és a szándékolt hatás ellenében dolgozik. A Bűbáj és kéjelgés korántsem olyan magával ragadó és erős, mint az életmű eddigi csúcsművének tekinthető Egy őrült szerelem balladája, ám minden hibájával együtt működik.

Bűbáj és kéjelgés(Las brujas de Zugarramurdi)
színes, magyarul beszélő, spanyol-francia horror-vígjáték, 104 perc, 2013

rendező: Álex de la Iglesia
forgatókönyvíró: Álex de la Iglesia, Jorge Guerricaechevarría
zeneszerző: Joan Valent
operatőr: Kiko de la Rica
producer: Enrique Cerezo
vágó: Pablo Blanco