Daddy bought those statues

Ez a délután sokban különbözött a többitől, legalábbis azoktól a délutánoktól. Azok a délutánok hervasztóbbak voltak, a sokféle szorongás fel-le hintázott érezhetően a gyomrában, esetleg valahol, ahol kiszámíthatatlanul kellemetlen érzéseket tudott okozni. Nem lepődött meg, hogy visszatért a szorongás. Sajnálta, hogy akkor kezdett el szorongani, amikor a zúzós évek biztonságos távolságba vesztek és az az illúziója támadt, hogy az életben végre valahára valamiféle megállapodottság lehetséges. Úgy értékelte, hogy egyedül jutott ide, volt ugyan kis segítsége, de a 'munka' neheze rá maradt. Dedi már csak becsöppent ebbe a kegyelmi stációba. És tessék, mindentől függetlenül, egy nem várt irányból, egy nem várt pillanatban megint bekanyarodott az a fránya angst a képbe. Az ezt megelőző, lenyomós periódusokhoz képest most már nehezebb volt kiválasztania a megfelelő pótcselekvést. Első meglepettségében morfondírozni kezdett szavakon, kifejezéseken, mint amilyen a 'kényszer aktivitás'. Öröme, hogy valódi hülyeséget talált ki megoldás helyett, hamar elszállt. Másodjára a felesleges ember fogalmát vette célba. Azt képzelte, hogy ő egy női dandy típus, vagyis igazi szabad ember. Sajnos ennek az embertípusnak vége. Eltűnik ez a periódus, nincs kávéházazás se éjjel, se nappal. Az új korszakban mindenki dolgozni fog a földeken, ha egyáltalán valami pénzhez akar jutni, és hogy ne haljon éhen. Egyre kevesebben lesznek azok, akik gazdagoknak számítanak és ők se fognak ráérni, be lesznek fogva ők is az irányításba, a munkába. Szóval őnekik se lesz idejük haszontalan dolgokra. Ha eljön ez a közelgő félelmetes jövő, nos, majd ekkor a szorongás teljesen eltűnik, mint a ködben a sündisznó.

Most még ott vagyunk az individualista korban, egy délután kellős közepén, amikor az este messzinek tűnik. Az este az más, akkor az árnyak összekeverednek a sötéttel, könnyebb elbújni, könnyebb kábítószert bevenni, mert nem veszik észre a többiek. Dedi nem tudott és nem érzett meg semmit se abból, ami a nőben zajlott. Szenvedélyes gyűjtő volt, aki kisméretű, könnyű kövekből faragott távol-keleti antik szobrokra vadászott. Ezen a délutánon is zsákmányhoz tudott jutni. Amikor hazajött általában azt játszották, hogy némán rágyújtottak a lakásban, és egyszerre fogták az új szerzeményt és várták hogy a tapinthatóság élménye összehozza őket, adjon valami pluszt, ami a hétköznapokra nem jellemző. Legalábbis Dedi fejében ez volt és a nő ráhagyta.

kiállítás

Facebook-hozzászólások