Egy férfibalett krónikája

Liszt, Wagner, Berlioz: Aranyecset

Medveczky Ádám karmester és Pártay Lilla koreográfus, főként a címben megjelölt három zeneszerző műveiből állította össze azt a zenei anyagot, amelynek segítségével megelevenedik előttünk Munkácsy Mihály élete – képekben, vetítéssel, három felvonásban. A történet adott volt; a festő pályáját Dallos Sándor író kétrészes regénybe foglalta. Az első A nap szerelmese, a második pedig a balettel azonos címet visel.

Az Operaház Hangoló sorozatában az október 26-i premier előtt Pártay Lilla koreográfus ismertette az évad új balettjét: az Aranyecsetet. A hangolóból világosan kiderült, hogy a koncepciója egy férfibalett megalkotása volt. Mint ahogy a művésznő elmondta, maga is festőcsaládból származik, így nem volt nehéz a festményekhez megalkotnia a valóban impozáns koreográfiát.

De mi az a férfibalett? Ha jobban belegondol az ember, eme táncos műfaj majdnem valamennyi alkotásának központi figurája nő. Még akkor is, ha az adott balett címében egy férfi szerepel. Például a Don Quijote esetében a kalandokra éhes idős úr boldogan figyeli a fiatalok egymásra találását, kissé groteszk csetlő-botló figurájával minden, csak nem a darab főszereplője. Vagy ha csak arra gondolunk, hogy egy-egy balettnél mi az, amit megjegyez a közönség – hogy melyik balerina alakítása tetszett neki a legjobban, vagy esetleg azt, hogy melyik női együttes volt meghatározó a darab során.

A koreográfus a hangolóban röviden összefoglalta a színpadon lezajló történetet. Eszerint Munkácsyt először egy bálteremben látjuk, ahol feleségével, Cecillel ők a házigazdák. A koreográfus szerint Berlioz Fantasztikus szimfóniája illik leginkább ehhez a hangulathoz. Itt ismerkedünk meg Paál László barátjával is. Ugyanebben a jelenetben egy képkereskedő feleségét csábítja el, amely után mély álomba merül. Visszamegyünk az időben, egészen az inas évekig, hogy aztán haláláig kövessük a pályáját. Több országban is járunk; a kivetített képekből többé-kevésbé kiderül, merre visz a festő útja. Ugyanis egy-egy jelenetben, ha tetszik „képben” a színpadon Munkácsy alkotásai jelennek meg a háttérben, és néha bejátszásokat láthatunk egy száguldó lovas kocsiról, vagy egy havas tájról. A díszletet főként a képek alkotják, a koreográfus azt is elmondta, hogy szándékosan nem tett sok kelléket a színpadra. Az egyetlen nagyobb eszköz a keretes történetet még inkább alátámasztó szán, amely a halálos szerelem szimbóluma – bár ez nem a művésznő ötlete volt.

A történet központi szereplői – a főszereplő mellett – azok a hölgyek, akik meghatározóak voltak Munkácsy életének valamely fontos szakaszában. A már említett feleség, Cecil (Kozmér Alexandra); a képkereskedő felesége, Charlotte (Pap Adrienn); a nagy szerelem, Sven (Aliya Tanykpayeva); egy párizsi kalandja, Ewyly (Sarkissova Karina); egy ápolónő a klinikáról, a Fekete nő" (Pazár Krisztina). Mindezen alakok élete utolsó tébolyult pillanatáig vele vannak. A nők mellett még két személynek van fontos szerepe: Paál László (Cserta József) barátja, aki Munkácsy kezei között hal meg, illetve a „Sors” (Bajári Levente), aki mindvégig elkíséri.

Visszatérve a történethez: miután a festő álomba merül, újraéli az inas éveit, s látjuk azt is, hogy egy szolgálólánytól kapta meg a halálos betegségét. Az első felvonás végén, miután Bécsben szerelme beteljesedik Svennel – közben Izolda szerelmi halála hangzik fel –, átmenetileg meg is vakul. A második felvonás elején egy szemklinikán meggyógyítják. Ezután utazik Düsseldorfba, ahol megismerkedik feleségével, Cecillel. Eddig tart az álom.  Miután a festő felébred, újra a palotában találja magát. Menekülnie kell a félrelépése miatt. Paál Lászlónál lel békét, azonban élete vigasza, az örök barátja saját karjai közt hal meg. Ekkor festi a Golgota című képét. A következő jelenetben még egy kulcsszereplőt veszít el – Sven ugyanarra a sorsra jut, mint barátja: Munkácsy kezei között távozik a földi életből. A harmadik felvonás elején a festő kezd elszakadni a külvilágtól.

Véleményem szerint a balett legmegrázóbb pillanata és egyben dramaturgiai csúcspontja, amikor a néző számára a színpadon megelevenedik Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című festménye, majd a háttérben kivetítik az alkotást. Ettől kezdve gyorsan pörögnek az események. A festő mintha kívülről figyelne a körülötte zajló történésekre. Ecce Homo című, utolsó festménye, amelyet még Ferenc József császár is megtekintett, mintha csupán az emlékeiben élne.

Az megőrülési jelenet a férfibalett egyik legkiemelkedőbb koreográfiai bravúrja: Oláh Zoltán impozáns táncos kvalitásait a lehető legjobban érvényre juttatja. Itt akár véget is érhetne a történet, de dramaturgiailag szintén kiemelendő a balett lezárása. Habár élete utolsó pillanatáig a felesége, Cecil támogatja, a Haláltánc után az Aranyecset (mind a regény, mind a balett) hasonlóképpen végződik: Sven, az örök szerelem eljön érte egy szánnal, hogy elvigye a másvilágra. A festő boldogan csatlakozik hozzá.

A zenekar egységesen, a darab jeleneteihez mindig a megfelelő dinamikában szólt. Medveczky Ádám remekül összetartotta a hangszeres közreműködőket. A táncosoktól elvárható, hogy arányos, kidolgozott legyen a testfelépítésük. Oláh Zoltán, Munkácsy szerepében e kritériumoknak maximálisan megfelel. Remekül mutat a színpadon; egy-egy szólójánál különösen kiemelkedő alakítást nyújt. Sven és Munkácsy kettőseiben mind Oláh Zoltán páratlan emelései, mind Tanykpayeva Aliya kecses mozdulatai, könnyedsége említésre méltó. A balerinát ebben az évadban Giselle-ként is megcsodálhatta a közönség.

Az említett megőrülési jelenet mozgalmas víziói és a Krisztus Pilátus előtt festmény reprodukciója a tánckar nélkül nem jöhetett volna létre. Nagyon precízen megalkotott koreográfiát láthattunk, az előadás profi módon, gördülékenyen ment. Méltán lehetünk büszkék a magyar balettiskolára, amely felveszi a versenyt orosz megfelelőjével.

Liszt Ferenc, Richard Wagner, Hector Berlioz – Pártay Lilla: Aranyecset

Koreográfus: Pártay Lilla

Dramaturg: Balatoni Mónika

Animáció: Papp Ferenc

Díszlettervező: Horesnyi Balázs

Jelmeztervező: Velich Rita

Világítástervező: Kirk Bookman

Zenéjét összeállította: Medveczky Ádám

Karmester: Medveczky Ádám

Szereplők:

Oláh Zoltán (Munkácsy Mihály), Cserta József (Paál László), Kozmér Alexandra (Cecil), Aliya Tanykpayeva (Sven), Bajári Levente („Sors”), Pap Adrienn (Charlotte), Sarkissova Karina (Ewyly), Pazár Krisztina (Fekete nő), Majoros Balázs (Székely Bertalan), Lieblich Roland (Zichy Mihály), Medvecz József (Benczúr Gyula), Szegő András (Mednyánszky László)

Magyar Állami Operaház, 2013. október 30.

Facebook-hozzászólások