Ennyivel több

A Szűkített Kvartett zenekar első koncertjének a Nyitott Műhely adott otthont 2005-ben. Fennállásuk hatodik évében bővültek négytagúra – nagybőgőssel egészült ki, és vált „tisztává” a kvartett, neve mégis maradt, marad a régi.

Amikor hallom őket, nem merül föl bennem kérdés, hogy hol is kellene elhelyeznem a zenéjüket a műfajpalettán. Nem ez köti le a figyelmemet, mert a zene elsodor. Mozgalmas, fordulatos, színes. Kifinomult. Vali – a csellista és az egyetlen nő – amennyire könnyed, kecses, légies jelenség és zenész, épp annyira határozott és szuggesztív. Marci és a hegedűje pedig maga a zene, vagyis inkább a zene rabolja el őt magával, amely benne, vele keletkezik; ott, előttünk jön létre a dal, a harmónia, mindig másképpen – nincs náluk két egyforma kompozíció. Nincs kotta, – ahogyan a hagyományos értelemben vett ”próba” sincs – nem megcsinált, művi, feszített az alkotói folyamat. Vannak azonban jelentős – egyéni, és a zenekarban közös – múltat maguk mögött tudó zenészek. Vali zenetanár, Szasza profi jazzbőgős, Gábor hivatásos ütőhangszeres, valamennyien más formációkban is tevékenykednek. Ami játékukból átsugárzik, az a természetesség, a folyamszerűség, a szabadság. Szabadzene ez a javából.

Daluk addig tart, amíg a vége el nem érkezik, ő dönti el, mikor érzi magát késznek, befejezettnek. Elkezdődhet bármilyen egyszerű, rövidke, akár ismert dallammal. Gyakori, hogy egy létező népdalból indul ki, amely megadja a lendületet, s a szőnyegét a további improvizatív, helyben alakuló zeneműnek, melyet a népdal újragondolásaként is értelmezhetünk. Hallhatunk saját szerzeményeket is, melyek egyfelől népzenei alapokra épülnek, másik részük pedig teljes egészében önálló alkotás. Valamennyi felhangzó dalban a keretdallam egy-egy szóló, illetve improvizációs blokk után visszatér, de jellemzően, akár egy költeményben a visszatérő motívum, amely minden alkalommal többletjelentéssel ruházódik föl. Persze az adott melódia funkciója is változhat az előadók szándékának függvényében.

Egy jó zenész miért is szorulna (ön)definíciókra? Hiszen amit csinál, bevált és beválik. Ez így ő, és ez így szép. Marci elmondta, hogy csak az utóbbi időben ”gondol bele” abba, hogy mit is játszik ő, és miért. Tavaly megjelent első lemezük Ennyi címmel. Mondhatni, rögzítve lettek. Azóta talán némileg koncepciózusabb a hozzáállás, mégis megmaradtak ”szabadzenésznek”. Bevallása szerint a klasszikához nem eléggé kötött és fürge a játéka, a népzenéhez pedig túl tiszta és képzett. Ha már irányvonal, akkor világzene. Ha úgy tetszik, magyar világzene. De nem szeretném, hogy a kifejezés megtévesztő legyen. Hagyományőrzés helyett sokkal inkább annak beillesztése történik itt egy élő, ihletett, virtuóz zenefelfogással karöltve, amely itt és most működik.

Urban folk – nos, tény, hogy a zenekar minden tagja városi. Nem volt honnan szívniuk a népi kultúrát közvetlenül. E körülményre nem érdemes különösebb veszteségként tekinteni a kibontakozásuk szempontjából. Egyrészt azért nem, mert mindannyian a génjeinkben hordozzuk ezeket az ősi dallamokat, s ha valaki fogékony és érdekelt ennek felszínre hozatalában, – főként a mai magyar regionális kultúrákat és azok viszonyait tekintve – elhanyagolható tényező, hogy hová születünk. És fordítva, a falusi polgár is lehet tökéletesen érdektelen a népi tradíció felé. Másrészt ez is hozzájárulhat egy globális érvényű, hiteles világzene létrejöttéhez, amelynek befogadásakor föl sem merül a letűntség, avíttság kérdése. A Szűkített kvartett pozitív példa, hiszen emellett úgy tartja fenn az érdeklődést a produkció egészében, hogy nem nyúl mesterséges ingerkeltő eszközökhöz, nem vesz igénybe elektronikát, nem kell különösebb hangosítói segítség az élvezhetőség érdekében.

Ez az akusztikus karakter előrevetíti, hogy valamelyest meg van kötve a kezük a koncertszervezés során. Egy effajta zenés est akkor igazán átütő, hogyha csöndes a közönség, és csöndes a helyszín. Mégsem tudnám kamaratermi közegben elgondolni, amit ők képviselnek. Leginkább kisebb fesztiválszínpadon vagy -sátorban, kulturált klubokban van lehetőségük teljesen érvényesülni. Legjobb, ha mindehhez értő fülű közönség is társul. Amikor Marcit az ”ideális koncertről” faggattam, meglehetősen szerényen nyilatkozott. Ő egy ”passzív” közönséggel is megelégszik, szívesen hangulatzenél egy barátságos kávézóban, vagy akár egy különleges akusztikájú barlangfürdőben. Bár bízom benne, hogy túlsúlyban lesznek a közeljövőben az olyan alkalmak, ahol ők a középpont. Megérdemlik az odafigyelést.

Ha már itt tartunk, érdemes említést tenni arról, hogy több táncszínházi darabhoz – köztük a Duna Táncműhely előadásaihoz is – komponált Marci, és a táncosokkal együtt léptek föl zenéjükkel a produkciókban. A közös munka az említett együttessel jelenleg is tart, továbbra is születnek újabb tánczeneművek. Hozzájuk köthető még az Út a semmibe című magyar dokumentumfilm főcímzenéje is. Marci közreműködött még a Hodworks, a Tünet Együttes, Tranzdanz táncdarabjaiban. Játszott a Dresch Quartettel, Alexander Balanescuval, Lantos Zoltánnal – ugyanezt Valiról is elmondhatjuk, ő is zenélt a stílus e jelentős képviselőivel.

Kifejezésmódjuk egészének kulcsa talán a sajátos, improvizatív dallamvezetés. Sokévnyi közös örömzenélés folyamán csiszolódott, vált gördülékennyé, ma már rutinból, a legkisebb megerőltetés nélkül éreznek rá a zenészek a másik rezdüléseire, idomulnak a mindig változó, újonnan ”feldobott” harmóniákhoz. E fejlődés, illetve ennek előmozdítása a zenekarban egyértelműen kölcsönhatásokon alapul, a tagok egyenrangúan egymást inspirálják, amelynek eredményeként közönségük a zenéjükből folytonosan és frissen kiáradó kincsekre lelhet egy-egy koncert alkalmával.

A Szűkített Kvartett együttes tagjai:
Bakai Márton– hegedű
Pribay Valéria – cselló
Clemente Gábor– ütőhangszerek
Szalay Tamás– nagybőgő

www.szukitettkvartett.hu

A fotók a 2013 február 13-i Nyitott Műhely-beli koncerten készültek.

video