Eredet

Furcsa érzésekkel kezd neki az ember egy filmnek, amelyről olyan pletykák keringenek, hogy „az év filmje”, „az évtized filmje”, „a Mátrix utóda”, hiszen csupán a nyári filmszezonnál tartunk, ami nem a legkomolyabb mozgóképek terepe. Ráadásul épp, hogy belekezdtünk az új évtizedbe, és nem egy szakértő máris felteszi a kezét, mondván, valaki olyan magasra tette a lécet, hogy az elkövetkező években nem fogják tudni megugrani. Ilyenkor persze a vájtszemű néző előre retteg az átveréstől, a csalódástól, de minden porcikájával várja, hogy sok idő után megint egy meghatározó élményben legyen része. Hogy a művészfilmes komolyságokon túl kapjon valami maradandót a nagy volumenű, történetmesélő termékek tárházából is. Ugyanis Christopher Nolan a szórakoztató, egyben tartalmas filmek író-rendezőjeként kezdi megszilárdítani helyét a mozi mágusai között. Előző mutatványát, a Sötét lovagot a kritikusok és nézők elsöprő tetszéssel fogadták. A mostani Eredet pedig minden bizonnyal beemeli őt korunk legnagyobb filmesei közé. Miért is?

Egy jó filmnek úgy kell működnie, mint egy bűvész mutatványának. A pillanat erejével kell hatnia, ott helyben kell elkápráztatnia. Ha a néző előre tudja a fontosabb pillanatokat, hogy mi a következő fordulat, az élmény veszít erejéből, sőt, sokszor csak az előzetes tudás igazolásává válik. Egy jó bűvésznek viszont tudnia kell minden alkalommal úgy előadnia, mintha valami teljesen újat mutatna fel, hogy a néző sokadszorra is ámuljon a látottakon. Valószínűleg az Eredet is működne attól, hogy bizonyos dolgokat már előre tudunk róla, ám kétség kívül a legnagyobb élményt azoknak nyújtja, akik csak nagyvonalakban ismerik a történetet. A keret pedig nem bonyolult. A főszereplő Cobb, akinek az a foglalkozása, hogy emberek álmaiba hatol be, és különböző információkat nyer ki az alanyok tudatából, emlékeiből, egy titkos cég részére. Egy alkalommal viszont komolyabb megbízást kap, melynek véghezvitele közel lehetetlen. Ám Cobb számára az esetleges sikernek személyes tétje is van…

A film nem elsősorban az elmesélhető történet, hanem annak fokozatos feltárása, az információk elegáns adagolása miatt válik izgalmassá, és köti le a nézőt. Elemeiben igazi újdonságot nem mutat fel, de Nolan az a fajta bűvész, aki képes sokféle tartalmat, részigazságot egyetlen egésszé összerakni, magabiztos és profi forgatókönyvet írni. Persze, úgy amerikai az egész, ahogy van; nyoma sincs mélyebb monológoknak vagy tartalmas csöndeknek. Ez nem is baj, hiszen a film nem próbál meg Stalker utánzat lenni, inkább izgalmas utazásra hívja a nézőt. Be kell látni, hogy nem drámai műalkotást, nem világmegváltó történetet fogunk kapni, hanem egy izgalmas thrillert, egy látványos, drámai akciófilmet. Így gyorsan érdemes elfelejteni a filozófiai hátteret, különben értetlenkedni fogunk a megtekintés alatt. Amit Nolan kínál, az egy elsőrangú szórakozás az érett, felnőtt közönségnek. Ezt pedig nagyon kevesen teszik manapság: emiatt vált ki alkotása feltétlen lelkesedést a szakmából és a nézőkből, nem pedig azért, mert hibátlan munka.

Pont a tipikus, látványos párharcok vagy ütközetek lettek kicsit szürkék, nincsenek igazán kiemelve, nincs felszabadító hatásuk. Ez nem feltétlen hiba, inkább a film stílusából adódik, ami végig hideg és feszült; nem adagol érzelmi bombákat a nézőnek, inkább kívülállók maradunk. Nem kapunk kifejezetten könnyed szórakozást, sőt, helyenként (jó értelemben véve) irritáló, feszült rázkódást. Bizonyos pontokon kissé túlmagyarázott a film, ám amennyire a cselekmény tömény, ez még bőven elviselhető. A színészi játékra nem lehet panasz, bár minden szerep egyszerű, kétdimenziós; így bármennyire is patinás a gárda, nagyot egyikük sem alakít. Inkább az arcok dominálnak, a szereplők kisugárzása és megjelenése a lényeges, de szerencsére tisztességes szövegeket is kaptak.

Egyedül a főszereplő lett izgalmas és összetett karakter, Leonardo DiCaprio pedig tökéletesen formálja meg; az ő játéka és jelenléte egyértelműen a film egyik erős pontja. A látvány elsőrangú, szinte egyedülálló, ami teljesen belesimul a történetbe, sehol nem önmaga mutogatása, de kezeskednek az alkotók az elkápráztatásért is. A leglényegesebb igazából a hangulat, amit az elemek együttese teremt meg. Ez az, ami miatt egyedi élmény a film: borongós és hideg képei, karakteres arcai, bizonytalan terei, nyomasztó zenéje egy saját világot építenek fel. Mintha valóban álmodtuk volna az egészet: a végén egy nehezen leírható, de pontosan felidézhető benyomás marad bennünk.

Erősen kétlem, hogy a következő években ne készítenének az Eredetnél jobb filmet, és az sem biztos, hogy az év legjobb darabja lesz, de talán nem is ez a lényeg. Az igazság az, hogy Christopher Nolan és csapata egy kivételesen jó filmet hozott létre, amely összességében nem tökéletes, de az élmény lenyűgöző, és végig érződik rajta a szerzői hozzáállás. Emiatt nem csak egy felejthető pénzfilm, hanem egy nagyszabású személyes alkotás: egy komoly munka, amit érdemes megbecsülni. Mozi a javából. 

Eredet (Inception)

színes, magyarul beszélő, amerikai-angol sci-fi, 142 perc, 2010
16 éven aluliak számára nem ajánlott 

Rendező: Christopher Nolan
Forgatókönyvíró: Christopher Nolan
Zeneszerző: Hans Zimmer
Operatőr: Wally Pfister
Producer: Christopher Nolan, Emma Thomas
Vágó: Lee Smit
Szereplők: Leonardo DiCaprio (Cobb), Ellen Page (Ariadne), Ken Watanabe (Saito), Marion Cotillard (Mal), Joseph Gordon-Levitt (Arthur), Tom Berenger (Browning), Cillian Murphy (Fischer), Michael Caine (Professzor), Tom Hardy (Eames), Lukas Haas (Nash)

A képek forrása: PORT.hu