Eredet - Tudatalattik, ha találkoznak

Christopher Nolan rendező filmjei csemegék a filmkedvelőknek. Vonzódása a csavaros történetekhez, a psziché különös helyzetekben történő vizsgálatához, a megtévesztéshez már a bemutatkozó darabjában, a Követésben is tetten érhető. Középpontjában a vadidegenek életébe való behatolás mámora áll. A minden ízében újszerű Mementoval, amely fordított időrendben mutatja be a rövidtávú emlékezetkiesésben szenvedő főhős nyomozását felesége gyilkosa után, Nolan berobbant a köztudatban. Hollywood kapui kitárultak, a rendező az Álmatlanság készítése során már sztárszereposztással dolgozhatott: Al Pacino és Robin Williams nyomozó/gyilkos párosában nem könnyű eldönteni, ki a macska és kicsoda az egér. A növekvő költségvetés, a szélesedő technikai és művészi apparátus nagyszabású tervek felé irányították a rendező figyelmét.  Következtek a hatalmas sikerű Batman-mozik, a Batman: Kezdődik! és A sötét lovag, melyek pszichológiai megalapozottságukkal, felnőtt hangvételükkel mérföldkövet jelentettek a képregényfilmek műfajában. A kettő között Nolan elkészítette a körülrajongott A tökéletes trükköt, amely folyamatosan játszva a nézői elvárásokkal lenyűgözően mutatja be két, a megszállott rivalizálás során lelkükben teljesen eltorzuló bűvész történetét.

Hat film. Okos, érzékeny alkotót körvonalaznak, aki mindig kicsit többre vállalkozik a színvonalas szórakoztatásnál. Az IMDB-n, a legnagyobb internetes filmportálon megjelenő közönségszavazatok alapján közülük négy minden idők 250 legjobb filmje között található. Nyilvánvaló túlzás persze pusztán a közönség visszajelzése alapján minősíteni egy rendezői életművet, de mégis beszédes adatok. Különösen annak fényében, hogy a most bemutatott Eredethez képest mindegyikük előkészületnek tűnik: az idáig megjelenő motívumok kibontását, az intellektuális ambíciót, a belezsúfolt alkotói tehetséget, energiát tekintve mindenképpen Nolan nagy dobásával állunk szemben. És ha már az adatoknál tartunk, az Eredet a már említett listán jelenleg a valaha készült harmadik legjobb alkotás.

Filmjét a rendező frappánsan így jellemezte: Bond találkozik Freuddal. A Cobb (Leonardo DiCaprio alakításában) vezette profi ügynökcsapat ravaszul felépített álmokkal manipulálja az áldozat tudatalattiját, hogy onnan értékes információkat lophasson el. Az utolsó balhé, ahogy az lenni szokott, nem csupán minden eddiginél kivitelezhetetlenebb, hanem személyes ügy is egyben. Lehetőséget teremt Cobb számára, hogy megszabaduljon a saját álmait lassan felemésztő démonoktól, és visszatérjen gyermekeihez.

A mozi több szinten nyűgözi le a nézőt. Hatását fokozza, ha nem találkoztunk még alternatív valóságokban játszódó darabokkal (A sejt, Mátrix, Nyisd ki a szemed!). Az Eredet azonban túltesz elődein. Grandiózus, a tűréshatárig nyújtott fináléja négy valóságszinten játszódó versenyfutás. Az elme csodálkozva kavarog labirintusában. Az érzékek telítődnek, a szinte filmes perverzióba nyúló hatásosság, a lúdbőröztető, éteri zene – aki teheti, keressen rá és hallgassa meg Zack Hemsey Mind Heist című darabját, melyet az előzetes alatt hallhattunk, tudni fogja, miről beszélek – lenyűgözi a varázslatra nyitott nézőt.

(A film magyar feliratos előzetese: http://www.youtube.com/watch?v=CuHWjRmakPk)

A kulcsszó az összetettség. Az egymáshoz precízen illeszkedő fogaskerekek, a bonyolult mechanikus szerkezetek csodája keríti hatalmába a nézőt. Az álmokkal bűvészkedő ügynökcsapat munkája koherens szabályrendszer alapján működik. Az erről kapott információink a logikai struktúra teljes ellenőrzéséhez nem elegendők, csak ahhoz, hogy a küldetés megőrizze a koherencia illúzióját. Az alkotók így viszonylagos szabadsággal, a mutatvány lelepleződése nélkül illeszthetnek egy-egy újabb elágazást a mozi kristályszerkezetébe, ahol a színészek pontos tolmácsolásában megjelenő érzelmi jelzőtáblák segítségével igazodhatunk el: merre járunk dramaturgiailag, messze van-e még a katarzis. Egyszeri megtekintés után csak részleteiben ragadhatjuk meg biztonsággal, ha tekintetünket elfordítva értelmünkkel akarjuk befogni az egész struktúrát, darabokra hullik az építmény. Amennyiben A tökéletes trükk a bűvészek vetélkedéséről szóló film, mely maga is egy bűvésztrükk, akkor az Eredet a tudatalatti útvesztőjében játszódó hajsza, mely maga is egy útvesztő. Megtekintése után kétségeinket azonnal tisztázni akarjuk társainkkal, és újból be akarunk ülni a hullámvasútra – talán éppen kultusz születik.

Nem mehetünk el szó nélkül a film kimagasló technikai színvonala mellett sem. Már a kezdő képsoroknál: átérezni a gyönyörűen filmezett hullámverés erejét, amint a sziklafalaknak csapódik – a lassításban rejlő drámai erőt a rendező még soha nem használta olyan kedvvel és mesterien, mint az Eredetben. Nincs menekvés, a vászon már magába is szippantott. Vagy említhetnénk a rideg profizmust, mellyel Cobb elkapja lelőtt ellenfeleit, mielőtt azok a földre zuhanva zajt csapnának. De ott a felcsavarodó metropolisz vizuális gegje is, melyre az egyébként rendkívül okosan átgondolt, az információkat mértékkel csepegtető reklámkampány épült. Egy heist film (ahol a szakértők csoportja veszedelmes küldetésen elrabol valamit) alapvető összetevője a menő stílus: a csapattagok jól hangzó fedőnevei, az elegancia – minden szinten -, vagy gondoljunk akár a Joseph Gordon-Levitt játszotta Arthur hűvös célszerűségére, mikor összekötözi alvó társait a gravitációt vesztett térben, hogy egyszerre szállíthassa őket a lift felé. Ezen mozzanatok nélkül tényleg csak egy szellem nélküli gépezetről beszélhetnénk.

Kritikusai gyakran emlegetik az Eredet hidegségét. Nincs igazuk. A tudatalatti nem csupán a különös logikai trükkök szintjén foglalkoztatja az író/rendező Nolant. Az álom lelki tétje is megjelenik: az a hely, ahol a kincseinket őrizzük. Egyenrangú párja az úgynevezett „valóságnak”. Szférájában egy emberöltőt élhetünk le kedvesünkkel, felidézhetjük arcát, eleven hangját, minden tudásunkat róla. Nincs elválás, amíg itt két dolog egymáshoz tartozik. Csak itt történhet a búcsú. Nolan tudja, milyen érzés „megvénült lélekkel” ébredni az üres szobában, még érezni a kedves csókjának ízét, lélegzetének melegét.

Ha már azt állítottuk, hogy az Eredet tükrében Nolan korábbi filmjei előkészületnek tűnnek, akkor bátran kijelenthetjük, hogy a többi nyári blockbuster (azaz nagyköltségvetésű sikerfilm világszerte nagy bemutatóval) csupán primitív játékszer mellette. Az Eredet ugyanis, ha még nem derült volna ki, ízig-vérig blockbuster, a költségvetésről 150-200 dollármilliós adatok láttak napvilágot. Ebből rengeteg robbanás, szemkápráztató trükk, néhol csupán átlagos – hiába, Nolan nem vérbeli akciófilm-rendező – , máskor a zsenialitással kacérkodó akciószcéna valósulhatott meg a Batman-filmek örökségeként. Szokatlan, kettős természetű alkotás tehát az Eredet. A tudatalatti boncolgatása és a fegyverropogás jól megférnek egymás mellett. Mindenképpen merész vállalkozás a tinédzsersorozatokban és képregényfilmekben gondolkozó mai Hollywoodban - de ez a komor fénnyel csillanó kristály minden centet megért.

Eredet - színes, szinkronizált, amerikai-angol sci-fi, 142 perc, 2010

Rendező: Christopher Nolan
Forgatókönyvíró: Christopher Nolan
Zeneszerző: Hans Zimmer
Operatőr: Wally Pfister
Producer: Christopher Nolan, Emma Thomas
Vágó: Lee Smith

Szereplők: Leonardo DiCaprio (Cobb), Ellen Page (Ariadne), Ken Watanabe (Saito), Marion Cotillard (Mal), Joseph Gordon-Levitt (Arthur), Tom Berenger (Browning), Cillian Murphy (Fischer), Michael Caine (Professzor), Tom Hardy (Eames), Lukas Haas (Nash)