FRISS 2010 kiállítás finisszázsa és a KOGART-díj átadása

A KOGART Házban már a hetedik éve rendezik meg a fiatal magyar képzőművészeknek bemutatkozási lehetőséget nyújtó kiállítást. A FRISS idén egy szélesebb szempontrendszerű válogatásra törekedett: a Magyar Képzőművészeti Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem idén végzett hallgatóin túl jelen voltak a tanulmányaikat korábban befejező, vagy más felsőoktatási intézményből érkezett, döntően 30 év alatti művészek. Az elmúlt két hónapban 24 művész mutatkozott be: festők, szobrászok, grafikusok, intermédiások mintegy 50 grafikával, videóval, installációval, festménnyel.

A szeptember 24-ei záróünnepségen Bojár Iván András, az OCTOGON főszerkesztője mondott köszöntőt. Többek között arról is beszélt a – hétköznapi élet egyes mozzanatait bemutató – kiállítás kapcsán, hogy a munkák nagy része mikrokozmoszokat tár fel, saját kisvilágokat, melyek egy része reagál a művész szerepére, egy része nem, némelyek pedig akaratukon kívül is sokat elárulnak erről. Mint például a Szabó Attila Falfirkász című képén megjelenő művészportré. Csak éppen ma, az utcán alkotó művész személyiségképének lényeges eleme, hogy anonim. „Arcot nem látunk, a művész csak jelenség, tünet. Már nem szélsőséges tulajdonságokkal bíró személyiség. Banális maga is, mint én, mint Önök, mint a műalkotásokban feltáruló élethelyzetek.” Majd azzal folytatta beszédét Bojár, hogy mégis, a műalkotások által ezekben a banális élethelyzetekben, kis semmiségekben megmutatkozhat számunkra akár a végtelen is. Ezzel azt hangsúlyozta, hogy a művésznek nagyon nehéz dolga van, ha a lényegtelen dolgokban kívánja megmutatni a lényegest.

Majd Fertőszögi Péter művészettörténész, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány Kuratóriumának elnöke mondott pár szót a FRISS kiállítás sorozatról és magáról a KOGART- díjról. Ezt a kiállítás-sorozatot azért hozták létre, mert tudják, hogy a kezdő művészeknek elég nehéz és küzdelmes dolguk van, mikor szeretnének bekapcsolódni a művészeti életbe és kiállítani. A kiállítás ehhez szeretne segítséget nyújtani, és a KOGART-díj is, ami egy évig havi 100.000 Ft-os juttatást jelent, melyet a nyugodt alkotólégkört biztosító megélhetésre, műterembérlésre és anyagokra használhat fel a díjazott.

[kep4]

Ez alkalommal Tanka Péter festőművész kapta a KOGART-díjat, aki idén végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. A kiállításon szereplő két monumentális (124 x 174 cm) képe egy idős asszonyt és egy idős férfit ábrázol naturálisan. A képek érdekessége, hogy akvarellel készültek, mely technikát inkább kisebb méretű képek készítésekor szoktak alkalmazni, és talán líraiabb témáknál, mint egy-egy öregedő emberi test valójának hatalmas méretben való bemutatása. A másik érdekesség, hogy mind a két képen láthatóvá válnak az emberi test olyan részletei, melyeket inkább takargatni szoktunk. Mint például egy hasi műtét helye, vagy az elhízás következtében lógó has. A képeken egyszerre figyelhetjük meg az akvarell technika finomságát, és az emberi test palástolatlan ábrázolását. A képek mellett olvasható felirat szerint a képek a léttel szembesítik a nézőt. Annyiban igaz ez, hogy ha két ekkora méretű és ilyen jellegű képet nézünk, amelyek egy-egy rút külsejű embert ábrázolnak, akik felett már eljárt az idő, óhatatlanul eszünkbe jut saját testünk is, illetve saját testünk egy-egy nem szívesen mutogatott részlete. És innét már csak egy lépés saját testi valónk mulandóságának gondolata. Igen, azt hiszem, ebben rejlik e két kép ereje, hogy túl erőteljesen szembesítenek bennünket a léttel és létünk kétségbeejtő múlandóságával. Kritikaként felróható, hogy talán esztétikusabb, árnyaltabb eszközökkel is rá lehetne világítani ezekre a dolgokra. Tehát az ember ösztönei helyett esetleg az értelmét kéne megmozgatni, mert ha ránézünk e két képre, az első, ami eszünkbe jut, nem az, hogy pl. múlandó a létem, hanem hogy undorítóak.

Aztán elhangzott a két különdíjas neve is, akik 2011-ben kiállíthatnak a KOGART Galériában. Ez a díj idén született, és ennek is az a célja, hogy még több fiatal képzőművészt támogasson. Tehát a két név: Basa Anikó és Kim Corbisier, akik szintén a Képzőművészeti Egyetem festő szakán végeztek.

Basa Anikó installációja egy igen különleges megoldáson alapul, nevezetesen, hogy egy kis plexi dobozon belül több sorban damilokra apró cérnadarabokat kötött, melyek figurákat adnak ki. Az installációban sokszoros nagyításban ezek a figurák elevenednek meg, és mintha  kis rajzfilmeket mutatnának be. Ez a megoldás azért olyan különleges, mert ilyen animációt tulajdonképpen szabadkézi rajzzal is el lehetne érni, de Basa technikája ennél sokkal kreatívabb és több türelmet ill. szakmai tudást is igényel.

[kep3]

Kim Corbisier kiállításon szereplő festményei egy-egy jelenetet ragadnak ki a városi életből. Képei annak ellenére, hogy olajjal készültek, vázlatosak, ez dinamikussá teszi őket, továbbá az is erősíti a látványt, hogy mozgó alakokat ábrázolnak. Ez a vázlatosság és dinamizmus egyben frissé is teszi ezeket a képeket. A kiállításról olvasható sajtóanyag szerint Corbisier képei az emberi kapcsolatokat helyezik középpontba. Végeredményben ez is elmondható róluk, de annyira talán nincs mély gondolatiság e képek mögött, ami persze nem tragédia, én személy szerint már annak is örülök, hogy felüdítő ránézni e friss képekre.

A kiállításon persze még több tehetséges alkotó képe is megtekinthető. Nem lehetett könnyű dolga a zsűrinek a három díjazott kiválasztásánál, mert tényleg több arra érdemes munka, illetve művész is szerepelt az idei FRISS kiállításon.

Például ott voltak még a személyes kedvencem Menyhárt Menyus Tamás festményei is, melyek az ikonokat idézik föl a nézőben úgy, hogy közben mégis kortárs az összhatás. Színei és motívumai nagyon erőteljesek, ugyanakkor szecessziós hatású részleteket is megfigyelhetünk képein. Továbbá nem szégyelli a mondanivalóját sem: olyan témákat érint, mint a vallás, a hit, a barátság vagy a kábítószeres élet problémája.

De Tóth Angelika Városi Ecloga című festményét is érdemes megemlíteni, mely idillikusan ábrázol egy nem éppen idillikus pillanatot. Tetszetős színei és kompozíciója mögött egy hányatott sorsú ember jelenik meg.

Ötletesek voltak a Bojár Iván által is említett Szabó Attila festményei is, vagy Szádeczky-Kardoss Glória Törött edény című textilből készült installációja.

Úgy tűnik, nem kell félnünk, hogy nem lesz utánpótlás tehetséges képzőművészekből. 

FRISS 2011, KOGART Ház
Kurátorok: Szabó Noémi, Mészáros Zsolt

 A képek forrása: http://www.friss2010.blogspot.com/ és http://www.kogart.hu/letoltes/FRISS2010/