"Hét tenger hajósa"

Egy koncerten általában már az első hangoknál eldől, hogy jó lesz-e az adott előadás vagy sem - ezt valahogy megérzi az ember. Az Avishai Cohen Trió koncerten, az első zongorahangoknál tudtam, itt valami olyan élményben lesz részem, ami kevésszer adatik meg az ember az életében. Pedig elvileg fel voltam rá készítve, hisz tavaly már járt nálunk Avishai Cohen, és zenész barátaim akkor nagyon elismerőleg nyilatkoztak róla. Az ilyen előkészítés túl nagy elvárásokat is okozhat. Ám jelen esetben szerencsére nem így lett. Amikor tavaly itt játszott a Trió, a Fesztiválszinházban kaptak helyet, de akkora volt az érdeklődés és a kint maradtak száma, hogy idén már a Bartók Béla Hangversenyteremben kaptak helyet. A nézőtér és a karzatok most is tele voltak, úgyhogy a teltházra nem lehetett panasz, a koncert előtt egy hónappal épp az utolsó szabad jegyet sikerült megcsípnem.

Cohen zenészcsaládban született Izraelben. Chick Corea Origin elnevezésű csapatában szerzett hírnevet magának, ahol 2003-ig játszott. Saját stílusát is úgy jellemezte, mint aki vegyíti a különböző stílusokat, melyek közül a közép-európai, kelet-európai vagy éppen afro-amerikai zenei világ egyaránt hatott rá. "Mindig is érdekelt a többi műfaj a zenében, többek között a jazz, a rock, a pop, a latin zene és a funk is" - mondja Cohen, akimindig a legjobb zenészeket gyűjti maga mellé minden turnéjára. A mostaniak egyike Amir Bresler, dobos,aki Tel-Avivbólérkezett; a maga 21 évével csodagyereknek számít és a hazai ütősök nagy része is némi irigységgel tekint rá, hogy ennyi idősen idáig jutott. Nagyszerű szólói voltak, néha csak a szakmai közönségnek felfogható finom ritmusbravúrjai, de azért a laikus fülek sem úszták meg, csodás volt rögtön az első számban a cintányér-szóló, amit a lábdobbal ellenpontozott vagy az ehhez hasonló megmozdulásai. A másik társ a 29 éves zongorista, Omri Mor, Jeruzsálemből érkezett; már 7 éves kora óta zenél, klasszikus iskolában tanult ugyan, de azóta inkább jazzt játszik a legismertebb izraeli és híres nemzetközi muzsikusokkal. Repertoárjában megtalálható a klasszikusoktól a jazzig és a latin zenéktől az afro-kubai dallamokig minden, sőt pár évre elmélyedt az észak-afrikai arabok által megőrzött andalúz muzsikában is, így tökéletes kísérője lehetett Avishai Cohen szintén sokszínű zenei világának. Olykor olyan hévvel „ugrált” a zongorán, amit itthon leginkább csak Lukács Miklóstól szokhattunk meg cimbalmon. Ahogy a koncert elején Omri Morráütöttazongorabillentyűkre a Dreaming c. szám kezdetén, fergeteges koncert vette kezdetét. Habár azt nem mondhatnánk, hogy minden szám olyannyira popos vagy lendületes lett volna, de a mélabúsabb dzsesszes futamok nagyszerűen megfértek a showszerű elemekkel tarkított világzenés vagy latinos zeneszámokkal.

Avishai Cohen pedig maga volt a showman a nagybőgőjével; nemcsak vonóval, hanem pengetéssel szólaltatta meg hangszerét, olykor pedig énekelt is a húrok pengetése közben, héberül, angolul, latin nyelven és spanyolul, mikor hogy. Persze főleg a Seven Seas (Hét tenger) című albumukról hoztak számokat. Az első számban egymásnak adva a szót, rögvest "bemutatkoztak" egy-egy szólóval a trió tagjai. Vagyis a koncert egy pillanatra sem ült le, a zenei meglepetések egymást követték, gondoskodva az állandó figyelemről és élvezetről. Az egyik nagy kedvencem az a nagybőgős alappal kísért spanyol nyelvű ének lett, amit Avishai valahol a koncert közepén adott elő egy szál magában, amíg kollégái kint pihentek. A címe Alfonsine y Mar – Aurora; a dallam népdalszerű egyszerűsége megragadó volt. Avishai, bár nem énekesnek termett, de van valami a mély, fátyolos hangjában, ami elvarázsolja az embert és a nagybőgő szintén mélytónusú hangaláfestése valószínűleg mindenkiben elindított valamit: egy történetet, egy képet, vagy csak egy érzetet. És ez a zene lényege - hogy valamit elindítson bennünk...

Kiemelkedő volt a Remembering című számuk is, ami az időtlenség és szomorúság egyfajta felejthetetlen ötvözetét adta. Ugyanilyen hatással bírt a Besame mucho című szám, amely Cohen fantasztikus bőgőszólójával indult, aztán hirtelen valami vad váltással a klasszikus jazzt idéző dallamokba fogott, hogy aztán a végén Amir Bresler hihetetlen dobszólója vegye át az irányítást, ami alá csak alapot adott a zongora és a bőgő. Volt olyan szám is már a fináléban, ahol a végén mind Avishai, mind Omri Mor odaszaladt a dobszerkóhoz és a maguk módján "hozzájárultak" Amir Bresler dobszólójához, fergeteges fiesta hangulatot teremtve így, majd visszaugrottak a saját hangszerükhöz, és a dobszólót egyfajta zenei gegként ható, meglepetésszerűen finom futammal zárták le. De hallhattunk olyan számot is, amelyben több mint 5 perces nagybőgő szólóval örvendeztetett meg minket Avishai Cohen.

Nagyon jól kitalált show-elem volt az is, hogy a koncertet kb. félórával előbb abbahagyták és hagyták, hogy a közönség tapsolja vissza őket újra és újra (több számon keresztül), mígnem az utolsónál az általános lelkesedés, Avishai némi biztatására általános ünneplésbe fulladt, a nézők egyöntetűen felállva és vastapsolva várták vissza őket az utolsó számra, ami persze úgy is lett időzítve. A tradicionális izraeli dallamra komponált és Avishai által énekelt Shalom Aleichem című szám (ami eredetileg egy liturgikus himnusz a zsidó Sabbath előestéjén) már általános tombolást, tapsorkánt és – már amennyire a Müpa lehetőségei engedték – táncolást váltott ki a felajzott közönségből. Így egyfajta keleties ünneplős hangulatba, kifulladva hagytuk el a művészetek csarnokát péntek éjszaka, mintha nem is egy komoly jazz-zenei koncertről, hanem egy popkoncertről szabadultunk volna.

Avishai Cohen Trió
Művészetek Palotája

2012. április

video