Halmai Tamás: Versnyelvtanok – elemző esszék kortárs versekről

„A vers a világ teteje.” 
/Vas István/

A modern líra utazás: merre tartunk? Hol járunk most? Ha elindulunk eme ingatag úton, bizony támaszra van szükségünk. Már nem biztos, hogy a költemények megértése olyan egyszerű: magyarázatot, útmutatást igényel. A posztmodern irodalomban a szövegek jelentése többértelmű lehet, a nyelv kifejezőképessége egyre korlátozottabb: az irodalmi mű értelmezése relatívvá válik. Mert a verset nemcsak élvezzük, hanem megértjük és értelmezzük is. A lehetőségek száma végtelen.

Halmai Tamás (aki maga is költő) műve segít, hogy értésünk árnyaltabb legyen. Ahogy arra az előszóban is utal, nincs műfaji újítás: a kötet 25 verselemző esszét foglal magába, valamint magukat a műveket is a benne található versfakszimilék által, amelyek szintén hozzájárulnak a kötet teljességéhez.

Érdekességének azt tartom, hogy a szerző kortárs magyar költők/költőnők egy-egy bizonyos szempontból kiemelkedő költeményét elemzi. Igazi kihívás ez egy olyan korban, amelyben a versek objektív értelmezése már-már lehetetlen feladat, mondhatni kockázatos. A szerző biztos pontot keres: megkísérli a posztmodern nyelv és líra rejtelmeit közelebb hozni az olvasóhoz, új utakat tárni fel előtte, segítséget nyújtani a befogadáshoz, a megértés és a látásmód lehetőségeiről ad számot. Nehézségét nézetem szerint az is fokozza, hogy folyamatosan formálódó, színesedő, élő irodalomról van szó: útonlevésről. Ha Halmai Tamásnak az volt a célja, hogy erre rávilágítson, akkor azt kell mondanom, hogy célba is talált.

Az elemzett költemények kiválasztásában a szerző személyes véleménye is közrejátszik, bár tagadhatatlanul a legfontosabb szerzők műveivel találkozhatunk: Parti Nagy Lajos, Petri György, Lator László, Takács Zsuzsa, Rába György, Imre Flóra, Vasadi Péter és még sorolhatnám. Halmai gondosan válogatta össze a kiemelkedő alkotókat valamint az elemzett verseket, hogy képet alkothassunk a kortárs költészet problematikájáról, világképéről, nyelvezetéről. Támaszt nyújt a kortárs versek olvasásában. Hogyan is kell tulajdonképpen verseket értelmezni? Az egyes esszéket a szerző ötletesen különböző idézetekkel vezeti be, melyek kapcsolódnak az értelmezés egészéhez, így könnyítve az olvasó számára a megértést. A kortárs lírát lehetetlen lenne megismerni egyetlen alkotón keresztül, ezért is válogatott össze a szerző különböző stílusú, szemléletű költeményeket különböző tollakból. A verseket Halmai különböző szempontok szerint vizsgálta: a költő stílusa, költészetének sajátosságai, az elemzett mű elhelyezése az életműben, kötetkompozíció, mit állít a vers, milyen nyelvi eszközöket használ a költő, verstani sajátosságok, a mű formája és a költő szándéka.

A verselemző esszék mellett a kötet tartalmazza Halmai Tamás A szellem anyanyelve című írását, melyben az író a versről, költészetről és poétikáról elmélkedik. Ha eddig verselemzésekről, modern líráról és annak nehézségeiről írtam, akkor felmerül bennem az a triviális kérdés, hogy akkor tulajdonképpen mi is a vers? A szerző szintén felteszi ezt a kérdést írásában. Nem pont az a posztmodernitás lényege, hogy újraértelmezze a hagyományokat? Szükségszerűnek tartom ezt az elmélkedést a válogatásban, hisz az új költészetről való gondolkodáshoz tisztázni kell az ősi fogalmakat is. A szerző szerint elsősorban a vers, a költészet mibenlétét kell megérteni ahhoz, hogy olvasni, megérteni, értelmezni tudjuk. Számos, valóban szemléletes példát hoz a költészet valódi mestereire, akik tanítanak és ösztönöznek: Hölderlin, Rilke, Babits, Pilinszky stb. Tehát kiemelkedő költőkben nincs hiány, nap mint nap olvassuk őket, de arra mégsem kapunk választ, mi is maga a vers: annyi féle, mégis ugyanaz. Halmai végül arra a következtetésre jut, hogy ha a szellem anyanyelve a költészet, a léleké az ima.

Az irodalomnak nem csak hatalmas múltja van, hanem jelene is. Egy verset millió módon meg lehet közelíteni, nincs hiány eszközökből, módszerekből, nézőpontokból – erre mutat rá szerzőnk is. Minden az olvasón múlik. Mindaddig értelmetlen egy műalkotás, amíg nem fogadják be. Vagy?

Értékelés: 9/10

Halmai Tamás: Versnyelvtanok – elemző esszék kortárs versekről. Vigilia Kiadó. Budapest. 2008.