Heideggert olvasni: miért nehéz?

Martin Heidegger írásainak olvasása nehéz – ezt halljuk filozófia szakos és nem filozófia szakos hallgatóktól és a művelt nagyközönségtől egyaránt. De miért is nehéz Heidegger olvasása? S mit tehetünk annak érdekében, hogy könnyebbé tegyük az olvasást, a megértést és a feldolgozást? 

1. Heidegger a nyugati gondolkodás egyik legnagyobb alakja. Arra a kérdésre, hogy vajon ki volt a 20. század legjelentősebb gondolkodója, Rudolf Haller, Wittgenstein neves szakértője, számos egyetem díszdoktora és az Európai Akadémia tagja egyszer önkritikusan azt mondta: Szeretném, ha e kérdésre azt válaszolhatnám, hogy „Wittgenstein” – de a helyzet az, hogy nyilvánvalóan Martin Heidegger.

Miért tarthatjuk ennek Heideggert? Először is ő volt az, aki a 20. század elejének legerőteljesebb iskoláját, a Husserltől származó fenomenológiát a legeredetibb módon továbbfejlesztette azáltal, hogy e platonisztikus gondolkodás középpontjába az embert állította. Ezzel Heidegger két fontos lépést tehetett: egyfelől kiemelte a konkrét, itt és most létező ember fontosságát; másrészt feltárta azt az univerzális összefüggést, a „létet”, amelyben az ember már mindig is elhelyezkedik mint e létnek a „jelenléte”. Heideggert mindebben korának nagy tapasztalatai mozgatták, és az emberre vonatkozóan tökéletesen újszerű, a régi test-lélek vitát meghaladó megoldást adott. E pontból kiindulva Heideggernek már nem volt más feladata, mint a valóságot (a létet) ekképpen feltárni és az embert benne újra meg újra sajátosan elhelyezni.

Heidegger még két, hatalmas jelentőségű lépést tett. Az egyik az volt, hogy a lét fogalmának újraalkotásával képes volt egy korábban nem létező, teljes áttekintést nyújtani a nyugati gondolkodás történetéről – mint a lét történetéről. Másfelől rámutathatott egy olyan gondolkodás kialakításának szükségletére, amely e hagyományon túllép és egy új korszak megalkotását segíti elő. Ez utóbbira nézve Heidegger egyre homályosabban fogalmaz, kicsit prófétikusan – hiszen előretekint arra, ami még nem történt meg. Mindazonáltal Heidegger valamennyi jelentős gondolatával önálló törekvéseket indított el; s művében beteljesült, amit ő állított másokról, hogy ti. az igazi befogadás nem más, mint a legélesebb ellenkezés. Heidegger nemcsak számtalan jelentős követőre talált, hanem talán még jellemzőbb módon a későbbi gondolkodás kiemelkedő személyiségei mind valamiképpen Heideggeren köszörülték az elméjüket, és felfogásukat vele szemben igyekeztek megfogalmazni. R. Carnap, J.-P. Sartre, E. Levinas, J. Derrida vagy J. L. Marion gondolkodásában döntő fontosságú a Heidegger-kritika. E kritikák részben jogosak, részben felszínesek – de mindenkor bizonyítják e gondolkodó páratlan befolyását az utókorra.

Heideggert tehát nehéz olvasni, mert a nyugati gondolkodás legjelentősebb szerzői közé tartozik; s mert újszerű megközelítéseket fogalmaz meg új terminológiában és a korábbiakat is átértelmezve. Ha azonban alapgondolatait megragadjuk, amit mond, csupán a terminológia gondos követésének feladat lesz, amit azonban el kell várnunk attól, aki a gondolkodás történetének tanulmányozására adja a fejét. E történet legjelentősebb alkotói Platóntól Szent Tamáson keresztül Husserlig végül is – a mikroszkopikus elemzéseken túlmenően, amelyek gondos követése valóban nem kis feladat – magáról az emberről szólnak különböző, de egymással rokon megközelítésekben, amelyeket átfogni és újraértékelni (mások mellett) Heidegger munkája lett hivatott. Ez az átfogóság, az át- és előretekintés egysége rejtezik a sokszor bonyolultnak tűnő, nem egyszer rejtjelesen megfogalmazott heideggeri gondolatvilágban.

2. Mit tehetünk annak érdekében, hogy Heidegger olvasása könnyebb legyen? A fentieken túlmenően a következőt:

-- Vegyük elő valamely szöveg fordítását és olvassuk végig.

-- Emeljük ki minden bekezdés legfontosabb mondatát.

-- E mondatokban jelöljük meg a legfontosabb szavakat.

-- Nézzük végig e szavak jelentését a kiemelt mondatokban.

-- Gondolkodjunk el e szavak köznapi jelentésén, összefüggésein, asszociációin.

-- Térjünk vissza a szavakhoz, ahogyan a mondatokban szerepelnek.

-- Ismét gondoljuk át a kiemelt mondatokat magukban és összefüggésükben.

-- Fogalmazzuk meg e meggondolás eredményét néhány összetett mondatban.

Példaképpen vegyük ehhez Heidegger Schelling Szabadság-tanulmányáról írt szövegét, amely magyar nyelven Boros Gábor fordításában jelent meg majd’ két évtizeddel ezelőtt. E szöveg kulcsszava a szabadság. Ennek megértése, mint kifejtettem, csak akkor teljesülhet, ha felfogjuk, hogy a szabadság nyitottság, lehetővé tétel, amely konkrétan választásként jelentkezik. Mint lehetővé tétel, a szabadság valamiképpen minden, mivel minden a lehetőségen múlik. E mindenben azonban a konkrét választás kerül előtérbe, mint a szabadság konkrétuma, amelyben alapvetően jó és rossz között választunk. Ezért a szabadság centruma a jó és rossz miléte, egymáshoz való viszonyuk. E tekintetben a rossz pozitívuma, amely mégis mozzanat-jellegű, kerül előtérbe. A jó és a rossz dialektikája, vagyis az akarat az, ami a szabadságot mozgatja minél teljesebb megvalósulása felé, noha e megvalósulás gyakorlatilag nem nélkülözheti a konkrét drámaiságot, vagyis a hősiességet. Mindebben a lét működése, viselkedése kerül előtérbe, amennyiben a lét a maga fókuszáltsága által exisztencializálódik (konkrétan megjelenik, kifejeződik vagy megnyilvánul) és lehetővé teszi a jó és a rossz egymást formáló munkáját, energikusságát. Ez az energikusság a lét teljes megújulására irányul. Ez azonban nem adódik az akarat középpontba állításával, mivel ez végeredményben széttöri a lét korábbi történetének szerkezetét és csupán utat nyit a “nihilizmus” előtt, amiben azonban létrejöhet, a szabadság alapján, az új gondolat ̶  ez a szerző felfogásában elsősorban magának Heideggernek a munkájában következik be.

A szöveg megértése természetesen ennél összetettebb kell, hogy legyen. A fentiek csupán elsődleges eligazításként szolgálnak. Ám egy fontos tényezőt nem említettem itt: ez pedig a nyelv kérdése. Heideggert németül sem könnyű olvasni, de összehasonlíthatatlanabbul könnyebb, mint magyar fordításban. Ennek oka a német kifejezések gazdag bölcseleti tartalma, amelyet magyarra lehetetlen lefordítani. András Sándor mondta egy alkalommal: Heideggert akkor lesz könnyű magyarul elmondani, ha létrejön egy független, a magyar nyelvben gyökerező bölcseleti terminológia. Heideggger szavai kapcsán ezért csupán körülírással szolgálhatunk, de ez is csak megközelítéses maradhat. Heidegger igazi olvasása németül kell, hogy folyjék. Ez nem azt jelenti, hogy magyar fordításban érthetetlen; távol legyen! Csakhogy jelentősen nagyobb erőfeszítést igényel pl. olyan kifejezések megfejtése – itt tényleg megfejtésről kell szólni –, mint az idézett magyar fordításban a „létel illesztéke”. Ennek magyarul aligha van értelme, német eredetije (Seynsfuge) azonban jelentősen világosabb, tekintve a szavak alapértelmét. Ezzel együtt a Seynsfuge mégis egy olyan kifejezés, amely az eredetiben is alapos bemutatásra szorul, mivel Heidegger e kifejezés köré építi fel egy évszázaddal korábban élt és magában sem könnyen megérthető szerző – Schelling – interpretációját.

Heidegger tehát magyarul is olvasható és megérthető, de senki se számítson könnyű galoppra. Oda kell figyelnünk a magyarra fordított kifejezések pontos jelentésére, adott esetben elő kell, hogy vegyük az eredeti szöveget, és mindenkor a szöveg tág összefüggéseit kell szem előtt tartanunk, hogy a részletek ne vonják el ettől a figyelmünket. Heidegger végeredményben igenis áttekinthető és meglehetősen architektonikus szerző, ám ez a szerkezetesség gyakran szinte láthatatlanná válik a saját kifejezések és részletkifejtések sűrűjében. Ha valami, ez utóbbi teszi igazán nehézzé az olvasását. Amit azonban módszeres figyelemmel mégis megkönnyíthetünk. Egy ponton akár el is érkezhetünk oda, hogy felkiáltunk: Hát ez teljesen világos!