Isten Háta Mögött – Ű

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy diák, aki kivételesen nem katonásan sorakozó jegyeinek szüleire gyakorolt hatása, vagy a tanári szigor kegyetlensége miatt remegett, hanem mert egy kis csomagot tarthatott kezében. A türelmetlen boldogság remegése volt ez, az a fajta izgalom, amit egy felebarátunk váratlan jótette vált ki. Bár a postai küldemény feladóját nem ismertem – én voltam az a diák –, a tartalom tapintható formájából következtetve és a helyzet különlegességére gondolva – egy Távol-keleti országban volt, ahova maximum rokonok küldenek csomagot, azt is előre jelezve – mégis tudtam, honnan jött a pakk.

Loholva értem vissza szobámba, ahol végre felbonthattam zsákmányom. Nem csalódtam: az Isten Háta Mögött akkortájt megjelent albuma, A kényelmetlen lemez csusszant tenyerembe.

Könnyeim menthetetlenül kibuggyantak, miközben arra gondoltam: ez egy csoda. Réges-rég éreztem utoljára, hogy van kedvenc zenekarom, hogy a kezemben tartott albumot fűnek-fának ajánlgatom majd, miközben senkinek kölcsön nem adom, és hogy 50 év múlva is kiemelt helyen, vitrinben fogom tárolni. Pedig még meg sem hallgattam!

Mikor kicsit lehiggadtam, végiggondoltam, mennyi mindennek kellett összejönnie ahhoz, hogy kezemben tarthassam az albumot; az egy dolog, hogy megrendeltem a lemezt a megadott mail-címen, viszont semmi garancia nem volt arra, hogy egy, a világ másik feléből érkező megrendelést teljesítsenek. Az első meglepetés az volt, mikor Pálinkás Tamás, az Isten Háta Mögött gitáros-énekese személyesen válaszolt a rendelésre, mondván, fogalma sincs, hogy adhatná fel a lemezt ilyen messzire (utánvét kizárt), de majd kitalál valamit. A közvetlenség szokatlannak hatott, hiszen máskor kiadói emberek szoktak nem válaszolni, esetleg három szóval visszautasítani a különleges kéréseket.

Sokáig semmi jele nem volt annak, hogy Pali – közvetlen e-mailje óta csak becenevén tudok az énekesre gondolni – talált volna megoldást; azt hittem, végképp elfelejtettek. Ekkor érkezett a csomag, mely egyszerű levélként volt feladva 1100 Ft postaköltséggel, kísérőlevél nélkül.

A gesztus, hogy a zenekarvezető saját pénzből postára adja az egyébként 3300 Ft-ért kapható új alkotást egy érdeklődő idegennek, ráadásul ellenszolgáltatás nélkül, úgy gondolom, egyedülálló. Nem csak azért, mert jól mutatja, alapvető értékei mellett mennyi minden másért is kedvencünkké válhat egy műalkotás, hanem azért is, mert nagyszerűen példázza az Isten Háta Mögött hazai pozícióját: a „különlegesség” feliratú, elég sovány zsákba tartoznak ők a magyar zenei szcéna terménytárlójában, bár én személy szerint egy „hungarikum” címkét is rájuk akasztanék, de erről majd később.

Egyéni hozzáállásuk, egyediségük tanúja az alakulás éve, 1999 óta megjelent 4 album, melyek talányos címükkel is jelzik, hogy a zenekar nem kíván csatlakozni sem a fő slágerüket lemezcímmé emelő, sem az albumaikat sorszámmal ellátó formációkhoz. Míg a 2004-es Rosenkreutz kémiai menyegzője még kevéssel mutatott többet egy fantáziadús metal zenekarnál, a 2005-ös A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás már több, a szélesebb közönségréteg számára könnyebben befogadható „slágert” tartalmazott (Tavaszi Nemződüh, Kéjgáz). Igazi áttörést azonban a fentebb emlegetett, 2008-as, A kényelmetlen lemez hozott, amiről a klipes Jósolni bélből szintetizátoros, popos hangvétele sokakat a zenekar felé fordított – az Isten Háta Mögött persze így sem lett a tömegek kedvence, viszont szerepelhettek az MR2 Petőfi Rádió Akusztik műsorában.

A nemrég megjelent, Ű elnevezésű új albumot sokáig enigmatikus köd borította – nagy szerepe volt ebben a kedvcsinálóként az Interneten megjelentetett Közkút című darabnak, melyben az eddig olyannyira jellemző bonyolult dalszerkezetekből, harapós gitársoundból, fifikás dobjátékból és nehezen emészthető szövegekből csak az utóbbi maradt meg egy kis lüktető, elektronikus aláfestéssel. Jelzésértékű volt ez a hangulatos előzetes, mivel Bokros Csaba gitáros távozásával, illetve Sándor Dániel billentyűs érkezésével az Ű nehezen válhatott volna egy Rosenkreutz-féle metal szörnyeteggé.

Ahogy A kényelmetlen lemez felütése, a Tipikus Árvajelleg kánonban előadott üvöltése jellemző volt az album egészére nézve, a Hídavatás nyugodt kezdése és a vonósokkal hangszerelt, sodróan kibontakozó bekeményedése is útjelző. Az eddigi lemezeken előfordultak véletlenszerű szövegek, mintha Pálinkás Tamás Mohameddel ellentétben mégiscsak megvárná, hogy ellátogassanak hozzá az ihletett, mások által is érthető sorok. Eddigi böjtölésének eredményére utalva most én is szívesen éneklem vele, hogy „látod, néha már idejött a hegy”, mert ezúttal a szövegek koherensebbek.

Az Alig Akarom és Várj, Míg Felkel Majd a Nép gyorsan rám is cáfolnak a finom kezdésről és megfontolt építkezésről mondottakkal kapcsolatban, lévén a lemez gitárcentrikus, keményebb tételei, ám itt is feltűnik a szintetizátor folyamatosan jelenlévő, dúsító szerepe. A zajos befejezés utáni Áttelelés álmodozó, szinte simogató dobtémájánál „látom, hogy jól megy a szádhoz ez a mondatféleség” (mondanám Palival együtt Palinak); határozottan jól esik a karakteres ritmus és nyújtott ének ellentéte, ahogy a Sakter-Metszés keményebb megfogalmazása is.

Titkos fegyver, de legalább érdekes ötletbörze lehet a Szerető azoknak a szexéhes férfiaknak, akik szeretnék pikánsan szokatlan köntösbe öltöztetni mondanivalójukat a hölgyek előtt (bár ettől még a pofon ugyanúgy garantált).

A Leányzó Fekvése finom gitárkezdése, ötletes, vízesésszerű billentyűs megoldásai és erős alapritmusa miatt készülhet a slágerré válásra, míg a lemezt záró Mindenki Áll váltakozó hangulatai úgy lökik a hallgatót egyik érzelemből a másikba, mintha az elítélt teleportálgatna a kínzókarából egyenesen a várkisasszony hálószobájába. Kár, hogy a befejezés a kínzókamrában ér minket: a húzós gitárriffelés vontatott, lassuló zajongásba, disszonáns gitárszólóba torkollik.

Az Isten Háta Mögött azért különleges, mert – hazánkban egyedülállóan – képesek voltak dinamikusan, lemezről lemezre fejlődni. Már az első lemezen is tisztán hallható a saját hang, az egyéniség kibontakoztatására való törekvés, az Ű-n minden eddiginél kiforrottabbak az elképzelések. Abban a zenében, amit az Isten Háta Mögött 1999-ben elkezdett, általában a hosszú, lassan bomló, bonyolult ritmusképletű és szerkezetű számok dominálnak; megkockáztatom, komolyzenei igényű kompozíciókat hallhatunk olyan zenekaroknál, mint a Tool, a Karnivool, esetleg a Dream Theater. Mára Pálinkás Tamásék ezeket az elképzeléseket annyiban haladták meg, hogy a komplexitást a hangszerelésbe ültették át.

Ha autórajongó lennék, a zenekar fejlődési pályájának jellemezésére a következő példát mondanám: a kezdeti, kis műhelyben készült, brutális teljesítményű, agresszív sportkocsit fokozatosan alakították át, és minden egyes újabb modell úgy vált jó értelemben vett tömegcikké, hogy közben megőrizte képességét arra, hogy indulásnál felkaparja az aszfaltot.

A fejlesztés azonban még korántsem ért véget.

Isten Háta Mögött: Ű

1. Hídavatás

2. Alig Akarom

3. Várj, Míg Felkel Majd a Nép

4. Áttelelés

5. Sakter-Metszés

6. Szerető

7. A Leányzó Fekvése

8. Mindenki Áll

Kiadó: Edge Records

Megjelenés: 2009 (web) / 2010 (CD)

Hossz: 39:46

A zenekar:

Pálinkás Tamás – ének, gitár

Egyedi Péter – basszusgitár

Hortobágyi László – dob

Sándor Dániel – billentyű

video