Itt voltunk, itt vagyunk

Február 10-én nyílt Magyari Hunor fotóművész kiállítása a Millenáris Piros-Fekete Galériájában. A kiállító célja saját bevallása szerint elsősorban a dokumentumkészítés volt, a valóság pillanatnyi rögzítése, mindenféle előzetes „rendezés” nélkül. Terve, hogy egyszer egy olyan gyűjteményt készítsen, mely az összes erdélyi református templomot tartalmazza. Ezt azért szeretné a művész, hogy az erdélyi templomokat bemutathassa a jelennek és megőrizze a jövő számára. A kiállításon kb. 30-40 nyomtatott színes fotó szerepel, a legtöbb A4-es méretű és van kilenc nagyobb, kb. 30x170 centiméteres kép is. Többségük egy-egy templom-egészet ábrázol környezetével együtt, a nagyobb képek csak egy templomrészletet, és van pár belső teret megörökítő fénykép is.

A felvételek nyugalmat sugároznak és a templomoknak méltósága van a képeken. Ezt az eredményezheti, hogy mindegyik templom falusi környezetben van, kevés és nem túl nagy házzal körülvéve, vagy éppen teljesen elvágva a falutól, csak rétekkel vagy fákkal határolva. Szinte mindegyik kompozíciónak erős hangulati hatása van, és jól visszaadják az erdélyi táj, vidék atmoszféráját.

Ezt a hatást úgy éri el a fotós, hogy az apró részletek is érdeklik, mint például a magyarherepei romos kis templom megmaradt ólomüveg ablaka. Vagy némelyik templom lekopott vakolata, a falból kinövő fű vagy éppen egy legelésző tehén a templom közelében. Tehát a művész tényleg a valóságot mutatja meg fényképeivel, nem retusál, nem vesz el, nem tesz hozzá. Továbbá, nem csak a templomokat mutatja meg, hanem annál többet is, azok környezetét, az erdélyi vidék hangulatát.

A nagyformátumú képeket kiemelném, mert pont nagyságrendjük miatt, meg azért is, mert csak egy részletet mutatnak meg, művészibb hatásuk van, mint amit az egyszerű dokumentálás lehetővé tesz. Ezeknél a képeknél nagyobb szerepe van a komponálásnak és talán jobban tükröződik a fotós stílusa is. Ilyen kép például a köpeci templom fényképe. Csak a templom tornya és kapuja illetve kerítése látható rajta. Szépen visszaadja a fotográfia, ahogy a kerítés székely kapujának, a templom bejáratának és ablakainak ívei egymással harmonizálnak. Termékeny pillanatot kapott el a fotós, amikor a fény-árnyék viszonyok szép kontrasztokat rajzolnak, játékos hatást keltve. A nap a templom frontját világítja meg, a másik oldala árnyékban marad, a templom bejárata és ablakai sötétek a fehér falon, továbbá a kerítés sötét tónusa is kontrasztban van a fehér fallal, illetve ahol a kerítés kapujának nyílása van, ott kivillan a fal élénkfehérje. A művészi alakítás ezeken a képeken olyan erős, hogy a néző már elképzeli azt is, milyen lenne, ha nem egy fényképpel, hanem egy festménnyel vagy grafikával találná szembe magát.

Ezek a nagyobb formátumú fényképek olyan megidéző hatást érnek el, hogy a néző szívesen bemenne a lefotózott templomba, kíváncsi lesz rájuk. Ezt nem csak a fotós illúziókeltés eredményezi, hanem az is, hogy a komponálás révén szinte betessékel bennünket a felvétel készítője. E hatást többek között azzal éri el a művész, hogy olyan szögből fényképezi a templomot, hogy a bejárat hangsúlyossá válik.

Ami a képek elrendezését, a kiállítás koncepcióját illeti, négyesével-ötösével kis csoportokat képeznek a képek egy-egy falfelületen, a templomokat építészeti stílusuk, sajátosságaik szerint válogatva össze. A képek alatt olvasható a helység neve, ahol az adott templom található és a fotós, Magyari Hunor neve. Én kíváncsi lettem volna a templomok tervezőinek vagy építtetőinek nevére is, meg az építés idejére is, már ahol ezek az adatok rendelkezésre állnak.

Kár, hogy ilyen rövid időre szól a kiállítás, ráadásul a tíz napból hétfőn és kedden zárva van a galéria.

Magyari Hunor: Itt voltunk, itt vagyunk – Erdélyi református templomok

Millenáris – Teátrum, Piros-Fekete Galéria

A kiállítás megtekinthető: 2011. február 10-től 20-ig