A képkereten innen és túl
A Magyar Nemzeti Galéria Thorma János-tárlata mondhatni az életmű palettájának minden színét és árnyalatát bemutatja. A festő pályájának íve szemléletesen rajzolódik ki a termek bejárása során, a különböző korszakok képei csoportosítva, jól elkülöníthetően sorakoznak fel, míg az emblematikus művek és a nagy kompozíciók kiemelt helyen szerepelnek – valóban reprezentatív kiállításról van tehát szó. A kurátori munka ennek megfelelően elsősorban a teljesség igényére, illetve a gondos kronológiai-tematikus szerkesztési elvekre alapozódott, ami kétségkívül áttekinthetővé tette a tárlatot, mégis ritkán adott lehetőséget az egyes alkotói szakaszok motivikus kapcsolódási pontjainak spontán felfedezésére, illetve a festmények asszociatívabb befogadására. Ezzel együtt egy rendkívül „összeszedett” (a képanyaghoz az itthoni, valamint a külföldi köz- és magángyűjtemények egyaránt hozzájárultak), bemutató jellegű kiállításról van szó, amely mind koncepciójában, mind kivitelezésében méltó emléket állít az egykori nagybányai festőiskola európai hírű megalapítójának.
![](http://kuk.btk.ppke.hu/sites/default/files/imagecache/critic_image_inside/képkeret.jpg)
Naturalista és szecessziós hatások. Portrék és önarcképek. Történelmi tablók és hétköznapi jelenetek. Romantikus realizmus és mitikus motívumok. Falusi/városi életképek és plein air impressziók. Röviden ezekkel a műjaji és stílusbeli meghatározásokkal lehetne körülírni a festmények világát, a valódi festőiség azonban fogalmakkal megragadhatatlan, ahogy a művészettörténet besorolási módszere is elégtelen egy-egy kép interpretálásához. A képek mellé kifüggesztetett, valamint a termek falain olvasható idézetek talán hozzásegíthetnek a Thorma-féle művészetfelfogás megértéséhez, a felszín mögé végül mégiscsak a saját „képkereteink” átlépésével juthatunk el. Thormával kapcsolatban ez a lépés számomra igencsak nehézkes, de lehet, hogy éppen a felszínes befogadás miatt tűnik annak… „A természet szeretettel való, mélységes tanulmányozása megérzése annak a belső, meleg kapcsolódásnak, amely a külső természet és az ember lelke között van." – írja a festő egy helyen. Egy asszociatív bakugrással továbblendülve és kicsit megkeverve az idézet(t) szavait, mondhatjuk, hogy egy festmény is amolyan külső természetként tárul a szemlélő elé, bár maga a kép – ideális esetben – már egy bensővé tett valóságérzékelés kifejezéseként van jelen. A legeredendőbb kérdés ezért az, hogy milyen hatás indítja el azt a bizonyos belső kapcsolódást, milyen vizuális élmény teszi láthatatlanná a kép kereteit?
![](http://kuk.btk.ppke.hu/sites/default/files/imagecache/critic_image_inside/thorma.jpg)
A képek változó technikáján, tematikáján, ábrázolásmódján, alkotói habitusán szakaszról szakaszra követhető végig a fentebb már vázolt festői fejlődéstörténet. A portrékon az érzékeny karakterisztika, a tablókon a dramatikus dinamika, az életképeken a kimerevített pillanatok hangulatteremtő ereje érezhető. A kiemelkedő kompozíciós és alakformáló képesség majd minden művön megnyilvánul, legyen szó bármilyen ecsetkezelési módszerről, kísérletező anyag- vagy színhasználatról. Mindenekelőtt a mesteri megmunkáltságra való törekvés, a véget nem érő tökéletesítésre irányuló hajlam tűnik fel a különböző változatokat, vázlatokat végignézve (több műnek – így a nevezetes Aradi vértanúk és a Talpra magyar! című képeknek is – csak nyomtatott reprodukciója vagy kezdeti változata tekinthető meg a tárlaton). Emellett megbizonyosodhatunk a festő ugyancsak kimagasló rajzkészségéről is, amit a kiállításon szereplő grafikai munkák (versillusztrációk) tükröznek. Mindezen erények ellenére nehéz megragadni a művek mögöttes, technén túli képzeteit. Akkor is így van ez, ha a kiállítás címébe rejtett témát, a Thorma által oly sokszor leképezett Nagybánya festői látványát helyezzük előtérbe, vagy ha a kiállítótermek előtti, a Galéria lépcsőfeljárójához állított, hatalmas Jézus-képet (Békesség nektek) állítjuk középpontba…
![](http://kuk.btk.ppke.hu/sites/default/files/imagecache/critic_image_inside/Margit-a-virágos-réten.jpg)
Nem ismerem a Thorma-féle iskola kidolgozott művészetelméletét, sőt, egy-két képet leszámítva én a mostani tárlaton találkoztam először ezekkel a festményekkel. A kereten túli tárlat felfedezésének hiánya talán az én felszínességemből fakad. Ennek ellenére volt egy-két pillanat, amit nem a Galériában töltöttem, hanem valahol távol. Talán a századfordulós Nagybánya közelében, egy virágos réten. A képkereten innen és túl…
Magyar Nemzeti Galéria
2013. február 8 – május 5.
Blogajánló
Rovatok
Keresés
Facebook-hozzászólások