Kedvenc könyvünk: a Kellsi kódex

Mi, fölnőttek – bölcsészfölnőttek kivált – csodáljuk, s egyszersmind szorongva nézzük, mit tesz a televízió, az egyszeri (rajz)filmek világa a gyerekek olvasáskultúrájával. A nap végi betűszemezgetés egyre inkább fáradságos, divatjamúlt szórakozás, szép allűrnek tűnik csupán a modern ember számára. E tendencia ellen indultak hadjáratok a média világában. Ott volt a Nagy könyv akciósorozata, aztán egy egész esztendőt szenteltek a könyvek népszerűsítésének. Költőink, hírességeink a magyar falvak közösségi házaiba járnak felolvasásokra, míg nemzetközi fronton Harry Pottert áldották, mint „az olvasás nagykövetét”. Ide hősök kellenek!

Most másfajta hérosz érkezett közénk, egy barát egy középkori keresztes lovag páncéljában. Az ír-magyar animációs koprodukció, a Kells titka a legnehezebb csatába indult – felvállalta, hogy megszeretteti a középkori kódex-irodalmat 5-1200 éves korig. (Lehelet megszegik.)

A IX. századi történet cselekményszövője egy kisfiú (Brendan) egy kelta apátságban, azaz inkább erődben él. Az erő(d) óvja, s persze egyszersmind félelmet szül benne: retteg, mi lehet az évek óta növekvő falon túl. A válasz kettős: a vikingek betörése s az erdő gonosz, misztikus erői mind-mind komoly veszélyt rejtenek egy tizenkét éves-forma legényke számára. De mindez mellékessé válik, mert a fiúnak különleges feladata van. Ő az egyetlen, aki befejezheti a csodálatos erővel bíró könyvet, a népe tudását, bölcsességét képi anyagában magába olvasztó Kellsi kódexet. A megfelelő színek, formák megfestéséhez azonban elkerülhetetlen az erdő titkainak, szellemeinek (így a félelmes-szép Aislingnek) megismerése, s végül: a vikingek támadásával elkövetkező, elhivatott munkával töltött magányos évek.

A film varázslatos elemei hűek egy félig természeti, félig misztikus néphez. Fő ellenségünk a félelem, melyre Brendan válasza a megismerés és az áldozatos munka: betűről-betűre menekíti népe s a kereszténység kultúrájának ötvözetét Kells könyvébe, hogy abban e szellem védve élhessen. A más filmekben légből kapott csodás erőket, amelyek a hős szolgálatába állnak itt egyszerűen a fiú életfeladatába vetett hite helyettesíti.

Az animáció stílusa egyedi, s mégis ismerős: szép ötvözet a kelta motívumok és a magyar népművészet stilizált formavilágának házasításából. Ezért az üdítő párosításért kereste meg a rendező, Tomm Moore a Kecskeméti Rajzfilmstúdió (Magyar népmesék) szakembereit. A rajzstílus adja alapját a Kells humorának: spontán, egyszerű, bájos, a képi világ és az általa inspirált nyelvi humor egymást támogatják; tudja a fej, mit csinál a kéz, s igazodik hozzá. Fontos, hogy bár a mai animációs filmekben a humor a „jolly joker”, itt emellett nem engedtek sem a karakterek bájából, sem a szépségükből. A történet meglepő mélysége mellett az utolsó, titkos összetevő: a rajzstílust szakralitásával átitató mondanivaló.

A filmben üdítően hat a nem szokványos dramaturgia és végkifejlett; Brendan élettörténete nem „kímélő mosásra” van állítva, ennek megfelelően a rajzfilmek naivitásától általában ódzkodók is nyugodt szívvel azonosulhatnak vele.

A rajzolt világ minden vonása egyszerű, de felelősséget hordoz, tudatosan veszi vállára tartalmának édes terhét: az itt látott kelta rajzolatú formavilág szereplői világlátását hordozza, ennek esszenciáját viszi majd Kells könyve is tovább. A történeti szálat szinte csak a Könyv feletti csodálat átadásának vágya mozgatja: adatokról, tartalomról, a történelmi háttérről szinte szó sem esik. Megdöbbentő, hogy a könyvet magát a film utolsó másodperceiig csak kívülről láthatjuk – ezekkel a klasszikus eszközökkel, a várakoztatással, az alkotók formavilágba öntött tisztelgésével – talán mint rajzolók a rajzoló elődök előtt – összpontosítják figyelmünk a lapokon csodált szépség fényére; a maga érzéki-szellemi jelentőségébe csomagolva a könyvet s az animációt egyaránt.

Számtalan próbálkozást láttunk már didaktikus, tárgyuk megszerettetésére törő munkákra, a legtöbb esetben azonban, sajnos, kilóg a tematikus lóláb: érezzük, hogy tanítani akarnak. Szerencsés kivétel Miyazaki Hayao Könyvek hercege, vagy hazai palettáról a Magyar mondák sorozat, mely szintén a kecskemétiek keze munkáját dicséri, s számos történész-palántát inspirált pályaválasztásában. A Kells titka is ebbe a sorba tartozik. Napestig hallgathattuk a középkor irodalmát dicsőítő tudósokat értetlenül, forgathattunk lexikonokat érzéketlenül a téma iránt. És akkor megérkezik ez az egyszerű, rajzolt „mesefilm”, mely után – bár kimondani is bizarr – szívesen lapozgatnánk lefekvés előtt egy jó kódexet.

A film működik, lenyűgözve gondolkodtat s kiváló minőségű – a hírhedt „tartalom és forma egysége” rubrikába végre pipa kerülhet –, komoly díjesőt is sepert be. Ugyanakkor fogyasztható, mi több, szerethető, így beláthatjuk, forgalmazására ítéletnapig várhatunk hazánkban. Ilyen filmek vetítésére plázamozijainkban semmi remény nincs. A premierért az Anilogue mozgatott meg minden követ, a legjelentősebb magyar animációs filmfesztivál célja az ehhez hasonló eredeti, színvonalas, ám nem hollywoodi sütőformákban készült alkotások bemutatása. Örvendtünk az egyszeri lehetőségnek (s az izgalmas, sokszínű palettának), és csak remélhetjük, hogy egy analóg vállalkozás – vagy éppen ez – forgalmazói-kiadói jogokkal együtt tud elcsábítani hasonlóan izgalmas műveket, hogy a magyar közönség végre ismét minőségi animációt láthasson. A DreamWorks-monopóliumon innen, a Disney várfalán túl.

Kells titka (The Secret of Kells)

színes, francia-belga-ír-magyar animációs film, 75 perc, 2009

rendező: Tomm Moore

forgatókönyvíró: Tomm Moore, Fabrice Ziolkowski

zene: Bruno Coulais

producer: Didier Brunner, Tomm Moore, Paul Young

szereplő(k):

Evan McGuire (Brendan) Michael McGrath (Felnőtt Brendan) Christen Mooney (Aisling) Mick Lally (Aidan) Brendan Gleeson (Abbot Cellach)