Lengyel Hamlet

Izgalmas kortárs előadást hoztak Lengyelországból a kielcei Teatr Zeromskiego színház tagjai a 2012-es Gyulai Shakespeare Fesztiválra. Az izgalmat nem az imitált orális szex (most épp egy lengyel előadásban) vagy Hamlet meztelen testének látványa jelentette: generációs különbségekből adódó problámákat, a fiatalok identitáskeresését láthattuk formabontó pillanatokkal ábrázolni Radoslaw Rychcik rendezőtől. 

1. Lelketlen állatok?

A színpadkép velünk szemben felépített múzeumi tárló, amelyen kitömött őz, vaddisznó, menyét, madárféle…stb. sorakozik a polcokon, elöttük fehér abrosszal letakart asztalsor áll egyik végén merőlegesen elfordulva, tonett székekkel. A preparátumok nem kaptak az előadásban kitüntetett szerepet, bár egyszer Polonius megsimogatta a vaddisznót, éppen ő, aki apaként kicsit sem tudott meghitt érintéssel közelíteni gyermekeihez. Még egy félreérthetetlen vadállati mozzanat jelent meg a darab során, amikor Claudius eszegetett egy nyers és vérző őzbakfejből. Felsejlik a nézőnek kínált gondolatfűzér: trófeák, azaz győzelmi jelek között játszódik a történet, ember által megölt és ékességként funkcionáló állatok „előtt” gyilkolják egymást halomra – rokonok, társak, barátok, szerelmek. Ki a lelketlen? A zsákmányból mumifikált állat vagy az élő ember?

2. Prológusok: várakozás és koponya

Két fontos dramaturgiai momentum előzte meg az említett színtér eseményeit. Az egyik maga az előadást nyitó jelenet, a függöny előtt toporgó Horatio és Bernardo várakozása. Velük vagyunk, mert a nézők gyülekeztével egyidőben ácsorognak „michaeljacksonos” fekete öltönyben, élére vasalt bokavillantó nadrágban, előbukkanó fehér zokniban, sőt egyikőjük többször a karórájára pillant, eszerint mi nézők úgyszintén a „váltásra-változásra” várunk. Szellem és őrtársak helyett a másik prológusként felfogható jelenet jön. Konferansziénak látszó figura alias Yorick érkezik, tehát a lengyel előadás megidézi a Hamlet színmű végén talált híres koponya valaha élt alakját, a királyi udvar bolondját. Játék mindez az idősíkokkal: múlttal-jelennel-jövővel, hiszen Yorick a múlt megelevenedése, végtére is „mára” csak egy koponya, illetve a jövő jelenbe helyezése, miután az eredeti történet szerint Hamlet Ophelia temetésekor talál rá a koponyára, s emlékezik vissza Yorickra. Mi nézők persze tudjuk, hogy Hamlet is hamarosan erre a sorsra jut, de mintha azt a fricskát kapnánk a rendezőtől, hogy ugyanígy pusztán idő kérdése a mi fejünk pőre koponyává válása.

3. Generációk az asztalnál

Felmegy a függöny és az asztalsoron két csoport ül, egymástől elkülöníthetően: Claudius, Polonius és Gertrud a merőlegesen elfordított sarokba tömörülve háromszöget alkotva, míg Horatio, Laertes, Ophelia zsinórülésben a másik oldalon. A kezdőképben álszent, hosszan kitartott artikulálatlan műbőgéssel  tudatják, hogy gyászolnak, majd kezdetét veszi a király halála utáni bomlás, az egészen az összeomlásig tartó folyamat. Hamlet galléros pólóban, hózentróglis rövidnadrágban, fehér térdzokniban érkezik. Egy pökhendi kamasz, minden porcikájából feszültség árad és lázadó személyiségének határait feszegeti. Míg felnőttek előtt esetlenül jár, szinte nyúlik-málik, karjait himbálja, bizarr módon kitekeri, addig lányok előtt pózol, meztelenül fotóztatja magát, szélsőséges hangokat ad ki, röhög, szipog, bömböl. Önbizalomhiányát klasszikusan nagyképűséggel álcázza. Claudius, Gertrud, Polonius hármasán kívül Hamlettel együtt mindenki kamaszos életérzésekkel küzd, amit tetovált testrészeik, cselekvéseik és mozdulataik, hangjuk, mimikájuk változatosan ábrázol. Az előadásban Ophelia jelenléte egy olyan fiatal lányé, aki túlérzékeny és tisztalelkű, akinek elkerülhetetlen az összeroppanása. Laertes figurája Poloniussal, vagyis apjával azonosul, bár annak nyílt agresszivitását ő ideig-óráig leplezni tudja. Tetoválásai álcák, Laertes a legtöbb tinédzserhez hasonlóképp szorong és befolyásolható. Claudius éppen ezeket a komplexusait használja fel ahhoz, hogy riválisént Hamlet ellen uszítsa. Rosencrantz és Guildenstern a drámától eltérően színésznők által megszemélyesítettek, ők a gátlástalan csajok a történetben. Mindkettejük lábszárára I love Hamlet billog van égetve. Végül az előadás fontos szereplőjévé váló Horatiust amiatt is meg kell említeni mint kamaszt, mert a napszemüveges, keveset beszélő fiatal folyamatosan figyel és ő az egyetlen túlélő. Úgy tűnik, a kibiceké a világ Radoslaw Rychcik kortárs gondolatai szerint.

4. Feltételezett motivációk a szereposztás kapcsán

Kifejező választásokat mutat a szereposztás. Claudius figurája köpcös és mitugrász, akit Gertrudnál egy fejjel alacsonyabb színész Miroslav Bielinski játszik, nagyravágyónak, hataloméhesnek, alamuszinak láttatva az új királyt. Páros lábbal úgy ugrik fel helyből az asztal tetejére, hogy az esemény nevetségessége ellenére elismerés övezi. A Gertrudot alakító  Joanna Kasperek tökéletes formai ellenpontja Claudiusnak. Ízig-vérig nőies, eleve magas, amit tűsarkú cipője tovább fokoz, vékony, mint a manökenek, amit hátatlan, és alakját kiemelő galambszürke selyemruhája hangsúlyoz. Szőke haját királynősen feltűzött kontyban viseli, tekintetét műszempilla teszi mesterkéltté. Természetellenesnek, ridegnek látjuk párkapcsolatukat éppúgy, mint ahogyan napjainkban megannyi kontaktusról a hamisság és érdekből szövődöttség érzete rémlik felénk. Az érdek az ő esetükben a hatalom imádata. Tomasz Nosinski a szexuális vágyaktól fűtött, még anyjától is zavarba eső, hiú és játékos Hamletként áll előttünk. Az előadás egyik legmegrázóbb jelenete, amikor a Maciej Pesta által alakított Színész királyt Hamlet arra szólítja fel, hogy szálljon. Csodát várunk tőle, azt, hogy repülni fog. Két karja mintha szárny lenne, először lassított, majd egyre szaporább csapásokat tesz, de kétségbeesett verdesése tehetetlen fiókára emlékeztet. Nem tud szárnyra kelni! S bár Hamlet és két haverja gúnyosan nevetnek rajta, van a jelenetben egy talány: miért kísértetiesen megegyező a Színész király öltözéke Hamlet ruhájával? Azonos lenne Hamlet a Színész királlyal? Vagy ő is az az ifjú, aki önállóan akar szárnyalni, de magába és világba vetett hite önáltatás mi több hiábavaló? Vagy a környezet húzná vissza, az lenne kétkedő, és emiatt nem tud felemelkedni? Újszerű és finoman árnyalt az Opheliát alakító Karolina Porcari játéka, mert nem megőrülést imitál, hanem egy szorongó, anyját elvesztett, agresszív apa által nevelt lányt alakít, aki nem érti a szerelmet és csalódott. Nagy barna, rácsodálkozó kerek szemei, mélabús tekintete áldozattá válását erősítette.

5. „Most, e szinészek által, az atyám Megöléséhez hasonlót játszatok Bátyám előtt: lesem minden vonását, Lelkébe nyúlok az elevenig…” (Hamlet szavai II. felv. 2.)

Az egérfogó jelenet meglepő verbális párbajjal zajlott. Barkóbaszerűen, közismert amerikai filmek címe alapján kellett egy-egy kulcsjelentőségű szót Hamlettől kitalálniuk, olyanokat, amiknek jelentése nyugtalanító, sejtelemtől a bizonyosság irányába mutató volt. Mint korkép vagy mint kórkép, mégis működik, hogy az amerikai filmek szinte közmondásokként  alkalmazhatók.

A lengyel Hamlet kivételként juthatott a tematikusan kiválasztott fesztiválprogramba.2012 nyarán a nyolcadik Shakespeare Fesztiválon ugyanarról az irodalmi alkotásról – A viharról – több társulat illetve különböző alkotók eltérő rendezői, dramaturgiai, színészi, térbeli elképzeléseit láthatta a közönség. A Gyulai Shakespeare Fesztiválon látható színházi előadások a gondolkodáshoz kívánják hozzászoktatni a nézőket, s mivel a Shakespeare alakok kortárs attitűdje talán Hamlet alakján keresztül a legnyilvánvalóbb, így eddig szinte minden évben jutott egy-egy Hamlet-előadás is a meghívottak közé. (2008-ban Schilling Árpád a Krétakörrel mutatta be a Hamlet-et. 2009-ben három újabb Hamlet-darabot választottak a programba: a budapesti Bárka Színház színészeivel Tim Caroll angol rendező, a litván Meno Fortas Színház Hamletje Eimuntas Nekrosius rendező munkája és a grúz Robert Sturua Hamlet-rendezését hívta meg a grémium.) 2012-ben a legszembeszökőbb hamleti viselkedés a kamaszok fékezhetetlen igazságérzetének kiemelése. Ők reagálnak legérzékenyebben a világhoz kapcsolódó viszonyulásaikban mindennapjaink rideg, céltalan, közönyös életérzéseire.

William Shakespeare: Hamlet
A Teatr Zeromskiego, Kielce és az Erkel Ferenc Általános Művelődési Központ előadása

Rendező: Radosław Rychcik

Szereplők: Miroslaw Bielinski, Thomas Nosinski, David Żłobiński, Wojciech Niemczyk, Andrew Plant, Joanna Kasperek, Carolina Porcari, Dagna Dywicka, Aneta Wirzinkiewicz, Maciej Pest

Díszlettervező: Łukasz Błażejewski
Zene: Michael Fox
Világítás: Mark Kutnik

Bemutató: 2012. július 12.

A képek forrása a portkultury.pl és a gyulaihirlap.hu