Megbocsájtás török módra

Mozart egzotikus, keleti témájú daljátékát a tavalyi évadban több éves pihentetés után tűzte ismét műsorára a Magyar Állami Operaház, egy olyan előadásban, amely a könnyen befogadható rendezésnek köszönhetően bátran ajánlható a kezdő operalátogatónak.

Káel Csaba nem próbálkozott a történet mélyebb értelmezésével: elsősorban szórakoztatni akart, és a hagyományos operarendezés eszközeivel élt. Nem értelmezte át és nem helyezte új kontextusba a darabot, melynek szereplői korhű jelmezekben és díszletek előtt jelennek meg a színpadon. Csikós Attila díszletei látványosak és jól funkcionálnak, de nem mondhatók ihletett, költői hatású alkotásoknak. Velich Rita jelmezei viszont igazán festőiek és ötletgazdagok. Mindent összevetve: a színpadi megvalósítás „jól működő”, közepes előadást eredményez; se többet, se kevesebbet. Ugyanakkor a darab történései nem hatnak esetlennek és véletlenszerűnek, az énekesek nincsenek rendezői instrukciók híján magukra hagyva a színpadon, mint a legutóbbi évek operaházi premier-előadásainak jelentős részében. A hazai viszonyokat tekintve tehát örülhetünk a Szöktetés a szerájból „felújításának”. Annál is inkább, mert a művészek – javarészt egyenletes teljesítményt nyújtva – szépen helytálltak.

Ki kell emelni Kolonits Klárát Konstanze szerepében: szép, hajlékony és erőteljes koloratúrszoprán hangjával ismét tanúbizonyságát adta világszínvonalú tehetségének. Szólama technikai nehézségeit könnyedén megoldotta, így nem vette el minden erejét az éneklésre összpontosítás, szerepe színészi megformálására is kellő gondot tudott fordítani. Hitelesen jelenítette meg a szerelme iránt akár a halálig hűséges fiatalasszony alakját. Rácz Rita Blondeként remekül komédiázott, de hangja kissé erőtlen és a különböző regiszterekben eltérő színezetű volt. Gördülékeny éneklése sajnos nem párosult kellőképpen biztos énektechnikával. Horváth István szép, gömbölyű tenor hangon szólaltatta meg Belmonte szólamát; ügyesen megformálva a dallamíveket, és a dinamikára is nagy gondot fordított. Megyesi Zoltán kisebb volumenű tenorjához nagyon jól illett Pedrillo szerepe, mindvégig egyenletes és biztos technikával énekelt. Szvétek László Ozminként szintén remekül komédiázott, de baritonja kevésbé volt dinamikailag árnyalt. Szelim basa prózai szerepét Rátóti Zoltán alakította, ezen az estén közepes teljesítményt nyújtva.

Vashegyi György kezei alatt a zenekar igencsak „elemében” volt, és nagyon jól átadta a Mozart zenéjére jellemző frissességet. A karmester intenciója ezúttal szélesebb teret engedett az érzelmek áradásának, s így a megszokottnál sodróbb lendületű előadást hallhatunk. Mindent összevetve a Szöktetés a szerájból legújabb, Erkel Színház-beli interpretációja „megbízható” és szórakoztató, minden operarajongónak érdemes megtekintenie.

Zeneszerző: Wolfgang Amadeus Mozart

Szövegíró: Gottlieb Johann Stephanie

Rendező: Káel Csaba

Díszlettervező: Csikós Attila

Jelmeztervező: Velich Rita

Koreográfus: Bán Teodóra

Karigazgató: Strausz Kálmán

Karmester: Vashegyi György

Szereposztás:

Szelim basa – Rátóti Zoltán

Konstanze – Kolonits Klára

Blonde – Rácz Rita

Belmonte – Horváth István

Pedrillo – Megyesi Zoltán

Ozmin – Szvétek László

Erkel Színház, 2013. február 8.