A mi osztályunk, avagy még egyszer élünk

A Katona nem kíméli meg nézőit a közös múlttal való szembenézéstől. Egy kortárs lengyel dráma segítségével, könyörtelen játékossággal vezeti őket végig a huszadik század borzalmain.

Tedeusz Slobodzianek napjaink egyik legjelentősebb lengyel drámaírója, 2008-ban írt A mi osztályunk című műve megtörtént eseményekből indul ki:, egy lengyel kisváros teljes zsidó lakosságát égették el a náci katonák. A darab egy tízfős osztály (három lány, hét fiú) életét követi végig a második világháború előtti évektől napjainkig. A kezdetben még vidám, ártatlan közeg az évek során folyamatosan változik: barátokból ellenségek, ellenségekből elvtársak, játszótársakból egymás gyilkosai lesznek. Hősök persze nincsenek, itt mindenki antihős, senki sem képes ember maradni. Talán csak a háború előtt Amerikába disszidáló Abram hű az elveihez, de szülőföldjén ezt ő sem bizonyíthatja.

Máté Gábor rendezése végig iskolai keretek között, epizódszerűen jeleníti meg a történéseket. Cziegler Balázs osztályterem-díszletében a múló időt mindig felírják krétával a táblára a Füzér Anni kortalan diáköltözetét viselő szereplők. Az így érzékeltetett gyermeki közeg drasztikus kontrasztot teremt az ábrázolt események súlyával szemben. A háború borzalmait és a rákövetkező megtorlásokat diákcsínyekként mutatják be, a jeleneteket iskolaszerekkel illusztrálják. Így lesz a vonalzóból pisztoly, a tolltartóból távirányító, a körzőből pedig kínzóeszköz. Különösen emlékezetes, amikor a megerőszakolást a ceruzahegyezés mozdulataival érzékeltetik, vagy amikor a férj vesszőparipán ügetve éri utol a feleségét elhurcoló volt osztálytársat és két sistergő lövéssel végez vele. Az ellenpontozást felerősíti a narratív elbeszélésmód, hiszen dialógusokról szinte nem is beszélhetünk, a különböző nézőpontokat párhuzamos narrációval ábrázolják a szereplők.

Kevés olyan társulat van ma Budapesten, amely ezzel az elbeszélésmóddal, ezzel a fajsúlyos témával képes két órán keresztül a nézők figyelmét lekötni. A Katona színészeinek ez nem okoz gondot, a tökéletes összhang érződik minden pillanatban, pedig három korosztályból tevődik össze a tíz szereplő. Pálos Anna és Dénes Viktor képviseli a fiatal utánpótlást, a Rajkai Zoltán, Takátsy Péter és Pelsőczy Réka alkotta trió már évtizedes katonás múlttal rendelkezik, Bodnár Erika, Bán János, Újlaki Dénes, Szacsvay László és Haumann Péter pedig pazar rutinnal dolgoznak.

Többször ötlöttek fel bennem a Nemzeti Színház Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe című előadásának emlékei. Az is több évtizedet ölel fel, és szintén megtörtént eseményeken alapszik: egy orosz katonák által megzavart János vitéz-előadás színészeit hurcolják gulágra. A történelem megpróbáltatásaival szembeni esélytelen küzdelmet ott is egy kis közösségen keresztül látjuk, és a múlt század tipikus alakját, a mindenkori hatalmat kiszolgáló elvtelen talpnyalót, kísértetiesen hozza mindkét előadás. A Bán János és László Zsolt által megformált karaktereket akár ki is lehetne cserélni.

A legfontosabb közös nevező persze az, hogy egyik előadás sem prédikál, egyik sem akar ítéletet mondani a múlton végigbukdácsoló kisemberekről. A történelmet általában a kor hadvezéreinek, politikusainak, esetleg halhatatlan művészeinek életén keresztül szoktuk megismerni, azonban sokkal érdekesebb, ha arra koncentrálunk, hogy az átlagemberek miként élték meg ezt az időszakot. Az általuk vázolt kép annál lehangolóbb, minél közelebb érezzük a látott dolgokat magunkhoz, és szembesülünk egyéni és közös traumánkkal.

Talán nem hiába vártuk a rendszerváltáskor, hogy az elmúlt évtizedek történéseit végre tisztán láthassuk. Úgy tűnik, Európa keleti részén hosszabb az átfutási idő, és csak húsz év után jutottunk el oda, hogy a színház is segíti az emlékezés nem mindig örömteli folyamatát. S talán még az sem elképzelhetetlen, hogy A mi osztályunk és az Egyszer élünk… segítségével a jelent is könnyebben dolgozzuk fel.

Tadeusz Slobodzianek: A mi osztályunk
Katona József Színház

Bemutató: 2012. január 9.

Rendező: Máté Gábor

Szereplők:
Pálos Hanna e.h, Pelsőczy Réka, Bodnár Erika, Dénes Viktor e.h., Takátsy Péter, Rajkai Zoltán, Bán János, Szacsvay László, Ujlaki Dénes, Haumann Péter

Díszlet: Cziegler Balázs m.v.
Jelmez: Füzér Anni m.v.
Színpadi mozgás: Takátsy Péter
Zene: Sáry László
Asszisztens: Gerlóczy Judit
Súgó: Czakó Klára

Képek forrása: http://katonajozsefszinhaz.hu