Nézők a teljes idegösszeomlás szélén

Pedro Almodóvar nevéhez a bizarr jelzőt bárki nyugodt szívvel hozzákapcsolhatja. Legújabb filmje, A bőr, amelyben élek nem egy nézőből váltott ki felháborodást. Pedig egy nagyon érdekesen felépített filmről van szó, amely, ahogy azt a rendezőtől megszokhattuk, a nő és férfi között feszülő ellentétekkel foglalkozik, legyen szó akár a test, akár az elme harcáról.

A spanyol rendező eddigi filmes munkásságát a legegyszerűbben úgy lehet összefoglalni, hogy női filmeket rendez. A főszereplői szinte mindig nők, vagy ha nem nők, akkor nőies férfiak, homoszexuálisok, transzvesztiták és imperszonátorok. A test azonban mindig női(es). Sőt az elme is. A férfi szereplők negatív figurák: pedofil pap a Rossz nevelésben, saját gyermekével erőszakoskodó apa a Volverben. Tehát Almodóvar "skáláján" elindulva a kegyetlen és egyszerű heteroszexuális férfitől az összetett és érzékeny heteroszexuális nőig jutunk.

Almodóvar filmjeiben a homoszexualitás nem egy választható orientáció, és ezen orientáció felvállalása sem választható, ha az adott személy emberhez méltó életet akar élni. Ezzel a tanulsággal meséli el nővé válásának történetét Agradó a Mindent anyámrólban. Almodóvar filmjeiben tehát a test központi szerepet kap, a boldogsághoz női test kell Agradónak is, habár ez soha nincs előtérbe helyezve, csupán természetes eleme az almodóvari világnak, ahol az irracionális egészen feloldódik a rengeteg racionális részletben.

Almodóvar legújabb filmjében azonban felülírja az előbb taglalt tételt. A női test nem a boldogság forrása lesz. Sőt, A bőr, amelyben élek végigvezeti nézőjét az átváltozáson. Eddigi filmjeiben már elkészült testekkel - átoperált testekkel -találkozhattunk csak. Ezek a testek egy tudatos döntés következtében jöttek létre. De mi van akkor, ha úgy születik egy test, hogy azt az elme nem akarja? Ha az almodóvari nők teste egy fércmunka eredménye lesz csupán? Agrado erre a “fércmunkára” mondja, hogy minél autentikusabb vagy, annál jobban hasonlítasz ahhoz, amilyenné álmodtad önmagad. Csakhogy A bőr, amelyben élekben az, aki megálmodja a testet más, mint az aki megkapja végül.

A film egy a munkája iránt elkötelezett tudósról szól (Antonio Banderas), aki elvesztette feleségét és lányát is. A feleséget a legjobb barát öli meg egy autóbalesetben, a lány pedig beleőrül abba a téves tudatba, hogy saját apja erőszakolta meg, és öngyilkosságot követ el. Az elkeseredett tudós-apa-férj elrabolja a fiút, aki megerőszakolta a lányát, és egy kísérletének veti alá.

A film gyakorlatilag egy modernkori Frankenstein-történet. A test elveszíti azon funkcióját, hogy az elmét „őrizze”, csupán egy tárggyá válik, egy bármikor átalakítható hústömeggé. A tudós nagy gonddal helyezi fel a bőrdarabokat a fiú testére, aki lassan átalakul egy gyönyörű nővé. A test valóban tárgyként funkcionál, birtokolni lehet, akárcsak azokat a női testeket ábrázoló festményeket, amik a tudós házának falain lógnak. A test azonban nem csak egy tárgy, hanem fogoly is. Az új bőrnek a foglya, így az elme kétszeresen is be van zárva. Almodóvar sok közeliben mutatja meg az áldozatot. Színésznője, Elena Anaya rengeteget játszik először a szemével (mikor még a maszk is rajta van -  az elme háromszoros bezártsága!), majd pedig az arcával.

Egészen megdöbbentő, ahogyan Almodóvar így „meghámozza” az embert, végül mégis oda lyukadunk ki, ahova mindig; a nőhöz. A férfi szemei egy hatalmas vásznon figyelik a nőt és így, a voyeurizmus által birtokolják is, ahogyan Dr. Robert fizikailag is birtokolja, a házában tartja fogva áldozatát.

Az persze egy érdekes kérdést vet fel, hogy kiből milyen érzelmeket vált ki a filmnek azon lehetséges olvasata, hogy a nő (női bőr) nem több, mint egy ruha. Ezt fejezi ki az a rész, mikor az elrabolt fiú széttépi az ágyára terített női ruhákat, hiszen saját női testét nem tépheti le magáról. Dr. Robert ki is mondja; viselned kell ezt a bőrt. Ha pedig viseled a bőrt, elfogadod, hogy nő vagy, és felveszed a női ruhákat is.

A film végén rájövünk, hogy Almodóvar valójában nem egy új történetet mesélt el, csupán más irányból közelítette meg eddigi elméletét. Amint nem mi magunk döntünk sorsunk felől, hanem valaki más, úgy az csak tragikus véget érhet. Ahogyan a boldogságra vágyó meleg férfi női testbe bújik, úgy a boldogságra vágyó heteroszexuális férfi soha nem költözhet be egy női testbe. Ezzel mutatja meg a rendező azt, hogy egy adott test önmagában soha nem reprezentálja az embert. Ugyan bármikor formálható, de a külső a belsőhöz kell idomuljon és nem fordítva. Amint megfordul a helyzet, feszültség alakul ki, és ha nem oldódik fel a feszültség, akkor az természetszerűleg tragédiába fog torkollani.

A bőr, amelyben élek
(La piel que habito / The Skin I Live In)

színes, feliratos, spanyol filmdráma, 120 perc, 2011 

rendező: Pedro Almodóvar
forgatókönyvíró: Pedro Almodóvar, Thierry Jonquet
zeneszerző: Alberto Iglesias
operatőr: José Luis Alcaine
producer: Agustín Almodóvar, Pedro Almodóvar
vágó: José Salcedo
szereplők: 
Antonio Banderas (Robert Ledgard)
Elena Anaya (Vera)
Blanca Suárez (Norma)
Marisa Paredes (Marilia)
Bárbara Lennie (Cristina)
Jan Cornet (Vicente)
Eduard Fernández (Fulgencio)
Fernando Cayo

video