Sorsok zűrzavarban

Ács Margit: Kontárok ideje című kötetéről

Talán nem mindig azok értik a legjobban a történelmi eseményeket, akik átélték. Olyanok, akik csupán gyermekként érték meg a rendszerváltást vagy épp csak világra jöttek akkor, egészen eltérően, akár még hitelesebben is ítélhetik meg, mint azok, akik aktív részesei voltak az eseményeknek. Természetesen a rendszerváltás minden gondolkodó ember számára óriási változásokat hozott az élet legtöbb területén, és megítélése most is folyamatos vita tárgya, bár kétségtelen, hogy a patetikus hangulatban várt megtisztulás elmaradt a politikai életben. Én olyan generációhoz tartozom, amelyik ennek az eseménynek az utóhatásait szenvedi, és mint ilyen, úgy érzem az akkori politikai fordulatnak sikertelensége és ellaposodása rajtam és kortársaimon csapódik le igazán. A ’90-es évek elején uralkodó zűrzavarból valahogy még nem sikerült a stabilitás talajára rátalálni.

Ács Margit novelláin keresztül ezt a felfokozott hangulatú és gondokkal, fejetlenséggel terhes korszakot, kontárok idejét élhetjük át és más-más léthelyzetekben való lecsapódását kísérelhetjük meg megérteni. A könyv alapvetően lineáris szerkezetű történeteket tartalmaz, gyakran nincs kifejezett csúcspontjuk, a hangulat és az apró megjegyzések adják ezeknek a szövegeknek a lényegi elemét. Egyik legérdekesebb vonásuk, hogy a szereplők visszaköszönnek a különböző novellákban, ezzel teremtve összhangot a számos eltérő életpálya leírásában. Probléma azonban, hogy e rendkívül izgalmas téma feldolgozása néhol eléggé elszíntelenedik. (Így például Az 1991-es év című novella, melynek kezdősorai kuszák, zavaróan nehéz elkapni a történet fonalát, és amikor a napló jellegű leírásba be is kapcsolódik az olvasó, az elmesélt történetek nem ragadják igazán magával.) A novellák szürkeségét időnként ellensúlyozza a remek témaválasztás – erre jó példa A te dolgod című elbeszélés, amiben egy politikus életébe pillanthatunk be.) – ugyanakkor megesnek olyan pillanatok, mikor eltompult figyelmünk bizony tovasiklik a könyv lapjairól.

 

 

Ettől függetlenül nagy örömmel forgattam Ács Margit művét, ugyanis tudomásom szerint ez az első olyan irodalmi mű, mely a rendszerváltás lélektani részével, ezzel az olyannyira fontos, ám méltánytalanul háttérbe szorított területtel foglalkozik. Elképzelhető, hogy lesz a témában sikerültebb munka, mint ahogy szinte biztos, hogy számtalan ilyen jellegű könyv fog napvilágot látni a következő évtizedekben, de Ács Margit volt az első, aki ebbe az ingoványba be merte tenni a lábát és visszavonhatatlanul megkavarta a posványos állóvizet. Ahhoz, hogy jobban átérezhető legyen írásmódjának hangulata és lényeglátásának gondos precizitása, úgy hiszem, érdemesebb inkább egy-egy novellát kiemelnünk:

Már az első elbeszélés (Buta állat a krumpli) mélyen behatol abba a korszakot lezáró és újat nyitó időszakba, amelynek feszült várakozással teli mindennapjai mögött olyan mély eltökéltség rejlik, ami szinte minden értelmiségit áthatott akkoriban. Egy szellemi ember úgy érezhette, a világot válthatja meg. Ezen írás kifejezetten értékes eleme, hogy kiemeli az első világháborút idéző elmaradott katonaság és a szélsebesen táguló világ lendülete közötti óriási szakadékot. Nincs is talán szükség rá, hogy külön iróniával beszéljen erről, olyannyira érezzük önmagában is a helyzet groteszk ellentmondásosságát. A laktanya vaskerítései mögött nem hallatszódnak a dübörgő világ új hangjai, ami sajátos problémához vezet: a katona idejét töltő fiú lemarad szülei mögött. Hihetetlen súlya lehet ennek az időpocsékolásnak egy fiatal életében, talán családokat sodorhat a széthullás határára. Szerencsére azonban a történetben szereplő szülők képesek felmérni saját helyzetüket, így megmenekülnek a csalódástól, a családi és politikai életben egyaránt. Ők csupán statisztái a rendszerváltásnak, de statiszták nélkül nincs előadás.

 

 

Egy kis ízelítő erejéig nézzünk bele a Bársony című elbeszélésbe is. Itt egy a politikában valóban aktív szerepet vállaló hölgy életébe pillanthatunk bele, aki a megváltozott világ hibáival szembesülve dönt a politikai pálya elhagyása mellett. „Már a kezdeteknél meglepően keveset számított, hogy valaki párttag volt-e. Minden pártnak megvoltak a „megtért” funkcionáriusai.” Írja magyarázatul a mai helyzetre. Rengeteg értelmiségi gondolkodását járták át a régi rendszerből maradt beidegződések, így a „vadmagyar-veszedelemtől” vagy éppen a mohó egyházaktól való görcsös félelem. A díszmagyar öltözetről és egyéb apróságokról szóló vitákon bukott el a rendszerváltó lendület. A novella remek rálátást ad a mai politikai rendszer működésére is. Komoly és fontos summája: „Azt hittük a szovjethatalom örökké tart és nem gondoltunk bele, mi lenne, ha helyzetbe kerülnénk. Ennek köszönhető az egész. Amatőrök vagyunk.”

Talán a legjellemzőbb kifejezés a ’90-es évekre a kontár dilettantizmus, mely mindent áthat: politikát, gazdaságot, oktatást, építőipart. Jó választásnak tartom az írótól, hogy ezt a szót tette kulcsfogalmává. A hozzá-nemértés és a kapzsi, kiszerű emberek áskálódásai mételyezték meg és mételyezik ma is a jövőért tenni akaró fiatalok lelkesedését. Utólag úgy tűnik, egyszerűen hiányoztak a határozott fellépésű vezető csoportok vagy épp egyéniségek, hogy ezt a szétcsúszó világot valahogy mederben tartsák, mert a – szerző által találóan használt –  „kultúrpesszimizmus” mindent és mindenkit átható ködébe burkolózva nem akadt megoldás. Ugyanakkor valamennyien reménykedünk, hogy felnő majd egy generáció, amelyik mentes lesz a szocializmus okozta minden ránk testált lelki zűrzavarától.

E mű mindenkinek szól, akik szeretnének többet érteni ennek a bonyolult időszaknak a lélektanából, illetve, megtalálhatja magát benne mindaz, aki részese volt a rendszerváltásnak. Néhol kevéssé letisztult, de élvezettel olvasható alkotások ezek, melyeknek olyan gondolatok adják meg a súlyát, amelyek ma is ugyanannyira megfontolandóak, mint amennyire az elmúlt korszakot jellemzik.   

Ács Margit: Kontárok ideje, Helikon, Budapest, 2011.

Facebook-hozzászólások