A tao beszél

Őszinte kíváncsisággal és némi félelemmel vettem kezembe Raymond Smullyan Tao hallgat című könyvét. Előbbi már-már szinte ösztönös reakció bármilyen nemű filozófiával szemben, a negatív érzés pedig abból az előítéletből származott, amit eddig tapasztaltam a keleti bölcselet nyugati importja esetében. Nem kell messzire menni, elég a plázakönyvesboltok „ezoterikus irodalom”, vagy ne adj’ isten „vallás” címszavainál körbenézni. Eddig alig találkoztam személyes kedvenc filozófiai irányzatom, a taoizmus euro-amerikai átirataival, talán mert a kiadók sokkal több lehetőséget láttak a metafizikai megközelítésekben bővelkedő buddhista és hindu nézetekben (nem értek hozzá, de az ilyenekből nyilván könnyebb lehet mágikus gyógyászatot, boldogság-receptet és instant megvilágosodást kreálni).

Biztosan nem kellett volna az intellektuális szennyezettségtől tartanom, ha ismertem volna a szerzőt, Raymond Smullyant, aki egy amolyan polihisztor – matematikus, filozófus, bűvész, tanár és még ki tudja mi más is. Ettől persze még előtte is nyitva állt a félreértelmezés kapuja, és csak erősítette a gyanút, amikor a könyv címlapjának fejlécén megpillantottam a feliratot, amely jelezte, hogy a mű egy tematikus sorozaton belül láthatott napvilágot, melynek címe: A logika világa. A tao és a logika? Te jó ég! No de sebaj, inkább ez, mint a „tao és a kövekkel gyógyítás” vagy valami hasonló borzalom. Ideje volt végre belelapozni!

A belbecs őszintén kellemes csalódást jelentett. Tartalmát semmiképpen nem kívánnám összefoglalni, lényegében egy egyéni tematika mentén a taoizmus legalapvetőbb vonásait mutatja be a szerző és állítja kontrasztba a nyugati gondolkodással. Több tucat anekdota, idézet és fiktív dialógus segítségével vezeti az ismert, de csak ritkán értett taoista mondások és bölcsességek között az olvasót. Ezek legtöbbjében a nyugati gondolkodást forgatja ki egy kissé, olykor nevetségessé is téve azt. Ennek ellenére egy percig sem éreztet semmiféle felsőbbrendűséget a szerző, sőt több ízben bizonytalanságának és hozzá nem értésének ad hangot (mintha csak a 21. századi Szókratész lenne). A megértés szempontjából a könyv igazi kihívása a nyugati kétértékű logika rendszerének kikezdése, ami gyakorta bagatellizálásnak tűnhet és kedvét szegheti a témát komolyan venni szándékozó olvasóknak. Smullyan rávilágít, hogy a taoista bölcsesség (sőt maga a keleti gondolkodás) egyáltalán nem követel logikai következetességet. Egy taoista nyugodtan vitatkozhat arról, hogy vitatkozni helytelen egy jó embernek, vagy kampányolhat amellett, hogy a tao nem létezik, csak van és így tovább. Ez mindenképpen üzenet az állandóan következetességre, hasznosságra és racionális cselekvésre ösztönző nyugati gondolkodás felé. Támadást indít a dogmaszerű erkölcsösséggel szemben is – bár azt hiszem, ez nem több egy amúgy is szétszéledő sereg üldözésére indított kíséreltnél. Az említetteken kívül a további filozófiai csemegékre éhezők számára érint még pár témát – például az univerzálékat, ontológiai és teológiai problémákat és majd’ tucatnyi morálfilozófiai kérdést.

Az avatottabb olvasók számára néha egy kissé szájbarágósnak, netán agyonmagyarázottnak tűnhet némely téma, de ennek nyilvánvaló oka az lehet, hogy a könyv elsősorban laikusoknak íródott. Bevallom, belőlem is elő-előtört az inger, hogy nagyvonalúbban lapozgassam az oldalakat, de azt hiszem, hiba lett volna lemaradni, ha másról nem, egy újabb vicces történetecskéről, amely bármely pillanatban kibontakozhatott a fejezetekből.

A könyv végére érve még egy kellemes meglepetéssel szembesültem. Ez nem más, mint a meglepően kövér és rendkívül hasznos bibliográfia, amely kitűnő segítség lehet a téma iránt élénkebben érdeklődők számára. Összességében e mű remek bevezetőül szolgálhat a taoizmussal megismerkedni vágyó emberek számára, de azoknak is kielégítő lesz, akik szeretik a filozófia „light” verzióit. Bizonyosan lesz azonban olyan is, akit már az elején elriaszt a jellegzetes, néha kissé cinikus stílus, valamint a provokatív taoista kijelentések és ellentmondások sora. De hát mit lehet tenni – ilyen, amikor a Tao beszélve hallgat.

Raymond Smullyan: A tao hallgat. Typotex Kiadó, Budapest, 2009.