A test beszédei

Az alig néhány hete boldoggá avatott II. János Pál pápa nem sokkal megválasztása után, 1979-ben, a hagyományos szerdai audienciákat, vagyis a mintegy két órás katekéziseket új témákkal bővítette, újfajta tartalmat adott beszédeinek. Az előadássorozat sokak számára okozott meglepetést – főként a témaválasztások miatt – azonban egyre népszerűbbé vált, mivel sokan egy újfajta teológiát ismertek fel benne. Ezen előadások legnagyobb értéke, hogy az újdonsült pápa rendkívüli tudományos mélységgel és különös érzékenységgel fejtette ki a mindennapi élet problémáira is vonatkoztatható teológiai kérdéseket. Különböző beszédek hangzottak el, többek között az emberi test jelentőségéről, test és lélek kapcsolatáról, a szüzesség és tisztaság erényéről, vagy a szeretetről.

A beszédsorozat magyar nyelven részben már megjelent a Férfi és nő valamint Az emberi szív címmel, ezúttal pedig a Kairosz Kiadó gondozásában a gyűjtemény további három nagyobb részét olvashatjuk. Jelen kötet az 1980. december 17. és 1984. július 21. között elhangzott beszédeket gyűjti össze. A kötet, ahogy a fordító Juhász Gábor Tamás az előszóban megjegyezte, a második részből (Az emberi szív) valamilyen oknál fogva kimaradt hét fejezettel kezdődik, amelyek – úgy gondolom – a sorozat megértéshez nélkülözhetetlen fejezetek, főként a harmadik rész értelmezésének szempontjából. A kötet első hét fejezete Krisztusnak a hegyi beszédben elhangzott szavait elemzi: „Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: »Ne paráználkodj!« Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt már paráználkodott vele szívében” (Mt 5, 27-28). Krisztus ezen állítása a reduktív vágy fogalmának bevezetésével magyarázható meg, amelyet II. János Pál úgy értelmez, mint olyan teológiai valóságot, amelyet minden „történelmi” ember megtapasztal, tehát az, aki önmagára vonatkozóan felteszi a kérdést: hogyan „cselekedhet”, mit „kell” tennie, anélkül, hogy ismerné Krisztus erre vonatkozó szavait. A redukció fogalma itt tehát valamiféle önmagunkra visszavezethető, saját „szívünkre” vonatkoztatható benyomást takar: kötelezve érezzük magunkat a helyes cselekedetekre, vagy a szív alapvetően „jóra van hívva”? Krisztus fent említett szavai, amikor a test vágyáról beszél, éppen arra utalnak, hogy a morális érzékenység mértéke az egyéni lelkiismeret szavától is függ. II. János Pál Krisztus szavainak értelmezésében megpróbál visszatérni azok eredeti mélységéhez és egyszerűségéhez, megfosztani az idők során hozzájuk tapadt félreértésektől. Ez a kísérlet, úgy gondolom, jelentősen hozzásegíti az olvasót a következő fejezetek tartalmának megértéséhez.

A kötet tulajdonképpen négy nagy részből áll: az első rész a hét kimaradt fejezet fordítását tartalmazza, majd az első nagy egység jön, amely Szent Pál fontosabb tanításait tartalmazza. Ezt követi az a rész, amely a test feltámadásáról szóló elmélkedéseket tartalmazza, végül pedig a kötet lezárása a szüzesség és a cölibátus kérdéseit taglalja. Úgy gondolom a kötet középpontjában mégis a Szent Pál tanításait elemző, teológiailag is meghatározó rész áll, Szent Pál teológiájának legfontosabb eleme pedig a hit általi megigazulás tanítása, amelyben II. János Pál felfedezi a „test szerinti élet és a lélek szerinti élet” szembenállását, a megigazulás ugyanis csak a „belső emberben”, a lélek emberében lehetséges. Ezen elmélkedéseket mintegy logikai sorrendben követi a test feltámadásáról szóló előadássorozat, ugyanis Szent Pál a bűn és a halál fölötti végső győzelmet tanítja, amelynek meghirdetése Krisztus feltámadása. II. János Pál egyfajta teológiai antropológia szemszögéből vizsgálja a feltámadás kérdését, valamint a házastársi életformáról való lemondást a mennyek országáért, utalva a Márk evangéliumában található alábbi részletre: „hiszen amikor a halottak föltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek...” (Mk 12, 25).

A feltámadásról szóló igazság II. János Pál értelmezésében mintegy alátámasztja a test és lélek egységének fontosságát; az ember eszkatológiai boldogságát nem lehet pusztán úgy értelmezni, mint a lélek állapotát, szigorúan elkülönítve a testtől. Véleményem szerint pedig éppen ez a kötet legfontosabb mondanivalója, vagyis II. János Pál üzenete hallgatóinak: testnek és léleknek tökéletes egységet kell alkotniuk, egyik a másik nélkül nem képes elérni a tökéletes állapotot, a boldogságot, amelyre végső soron minden ember törekszik.

A kötet összességében kiváló szerkesztői és fordítói munkáról tanúskodik. II. János Pál beszédeit olvasva úgy érezhetjük, mintha mi magunk is részesei lettünk volna a kivételes szerdai audienciáknak. Az értékes előadássorozat gyűjteménye pedig közelebb viszi az olvasót az egykori pápa teológiájának megértéséhez, valamint olyan kérdésekre találhatjuk meg a választ a szentatya szavaiban, amelyekre talán nem is számíthattunk.

II. János Pál: A test teológiája. Kairosz Kiadó, Budapest, 2008.