Titanic Filmfesztivál – Vérző penge, Curling

Vérző penge

Dél-koreai alkotást látunk. Történelmi időkbe repítenek minket, kosztümös kalandfilm bontakozik ki a szemünk előtt. Az embernek eszébe juthat a Hős című mozgókép, mint hasonló műfajú távol-keleti történelmi mese. De míg a Hős kidolgozott, művészi látvánnyal és érzékeny karakterábrázolással dicsekedhet, addig a Vérző penge egy patetikus, egyszerű közönségfilm. Mindenképp érdekes, persze, hiszen általában ilyen keleti alkotást nem nézünk moziban. És meg kell hagyni: a koreaiak a maguk módján semmiben nem maradnak el a hollywoodi kollegáiktól. A technikai kivitelezésre egy rossz szavunk nem lehet. Jól fényképezett, profin vágott, igényesen kivitelezett mű. Valószínűleg a történet érthetőbb egy helyi ember számára, hiszen végig olyan érzésünk van, mintha egy monda filmváltozatát látnánk.

A forgatókönyv mintaszerűen építkezik, szépen vezeti fel a szálakat, ügyesen adagolja az izgalmakat. Ám ahogy haladunk előre, egyre erőltetettebb, idegesítőbb lesz a film. A befejezés meg, sajnos, nevetséges. Az biztos, hogy más kultúrájú közönségnek készült, ahol a túlzó érzelmeket könnyebben fogadják. De ez még nem mentség.

Pár kivétellel a színészek végig túloznak. Nem igaz, hogy keleti filmben csak így lehet játszani, elég, ha Ang Lee alkotásaira gondolunk. A főszereplő, a „szerencsétlen srác, aki a végére megmutatja, hogy mégiscsak valaki”, irritáló, cselekedetei kiszámíthatóak. Nem igazán tudunk azonosulni vele. Mellette a vak harcos viszont annál szerethetőbb, emberi és sokszínű, így közös jeleneteik mégis működnek. Aztán a női főszereplő csak egy naiv tekintetű baba, aki persze egyből beleszeret a szerencsétlenkedő fiúba. A „gonosz” pedig egy átható tekintetű gyilkos, aki azért rendelkezik némi morális tartással is, csak hogy egy kicsit dilemmázzunk, mikor végül keresztülszúrja őt az ifjú hős.

Hibái ellenére a Vérző penge mégsem lett kifejezetten rossz alkotás. Profin elkészített harcokban lehet részünk, unatkozni nincs időnk, és tisztességes a látványvilág is. Láthatjuk: volt rá pénzük. Ráadásul a legnagyobb pozitívum, hogy rengeteg humort csempésztek a történetbe, és ez az, ami feldobja az élményt.

Nem is szeretném bántani a Vérző pengét. Igazából nem akar sokat, csak a maga módján szórakoztatni. Sok mindent el is tudnánk viselni, ha nem egy indokolatlanul tragikus véghez érkeznénk, melyet aztán a női szereplő éneklése próbál feloldani. Ez pedig, bárhol is éljünk, ízléstelen és hatásvadász. Így a jól induló szórakozás végül 6/10 pontot érdemel.

Vérző penge (Goo-reu-meul beo-eo-nan dal-cheo-reom)

színes, dél-koreai filmdráma, 111 perc, 2010
rendező: Lee Joon-Ik
forgatókönyvíró: Seok-Hwan Choi, Cheol-Hyeon Jo
zeneszerző: Kim Soo-cheol, Kim Joon-seok
operatőr: Jeong Jeong-hoon
vágó: Kim Sang-beom, Kim Jae-beom
szereplők:
Seong-hyeon Baek (Gyeon-Ja)
Seung-won Cha (Lee Mong-Hak)
Kim Chang-Wan (Son-Jo)
Ji-hye Han (Baek-Ji)
Jeong-min Hwang (Hwang Jeong-Hak)

Curling

A történet alapján egy egyszerű, kedves, szerethető filmre számítunk. Olyan tipikus „vissza az életbe” élményre. A főszerepben egy apa meg a lánya. A csonka család Kanadában él egy város peremén, gyakorlatilag a semmi határán. Csak a házuk melletti autóúton tudnak eljutni civilizált területre. Az apa nem járatja iskolába lányát, aki már tizenkét éves. A férfi merev, zárkózott figura, szinte nem is érintkezik emberekkel, nem jár szórakozni, nincs kapcsolata nővel. Lányát is szigorú szabályok közt neveli, de ezzel együtt nagyon szereti. Talán a külvilágtól próbálja óvni. Túlságosan félti. Így a kislány magányos, szórakozás nélküli életet él, de ő is szerei apját. Mintha ez lenne a természetes – így élni. Aztán egy nap a kislány fagyott halottakat pillant meg a hóban. Találkozik egy tigrissel az erdőben. A havas télben. Az apa munkahelyére egy különc lány érkezik, aki megpróbál közeledni a férfihoz. Lesz ebből valami? Változnak a szereplők? A nagy semmittevés végre megtelik érzelmekkel és tettekkel?

Igen, hát persze, hogy ezt akarjuk. Persze, hogy arra várunk, hogy történjen valami a szereplők lelkében. Hogy végre kicsit bevonjon minket a történet, hogy kapjunk egy kis életerőt a filmtől. Hogy megkönnyebbülve álljunk fel. De nem, csalódnunk kell. A kanadai Denis Côté alkotása puritán, távolságtartó, hideg film. De film, az biztos. A kamera helye mindig pontosan ki van jelölve, a képek jól komponáltak. Minden nagyon takarosnak tűnik. Nincs kamerarángatás, művészkedés, vagy hatásvadászat. Nagyon visszafogott, nagyon ízléses és következetes darab. De rettentő lassú. Ez eleinte még kifejezetten jól hat, csak a film második felében kezdtem fáradni, úgy érezni, hogy már nem is érdekel a szereplők boldogsága. Már nem izgatott, mi a vége, és ez rossz jel.

A szereplők remek alakítást nyújtanak. Nagyon hétköznapiak, természetesek. Kevés érzelmet fejeznek ki, de így is szerethetőek. Így az első fél órában visz magával a film, hiszen érdeklődve figyeljük, ahogy ezek a furcsa, egyszerű lények élik a mindennapjaikat. Nem rajtuk múlik, hogy a végeredmény nem válik emlékezetessé. Mindez rövidfilmként működött volna igazán, a forgatókönyv is mintha egy rövidfilmhez készült volna. Túl száraz, túl egysíkú az írás. A rendezés pedig tipikusan „főiskolás”. Mintha a kevés mindig elég lenne.

Az biztos, hogy nem közönségfilmet látunk. Az alkotás megköveteli, hogy éberek és nyitottak legyünk. Hogy mi is megdolgozzunk az élményért. Nem is ez a baj. Mi megtesszük a magunkét, de mégsem kapjuk meg a jól megérdemelt jutalmat. Értékelhető, ízléses film lett, helyenként remek pillanatokkal, de nem több ennél. Pedig csak egy kicsivel hiányzott volna több... Mindenből.

7/10

Curling

színes, kanadai filmdráma, 92 perc, 2010
rendező: Denis Côté
forgatókönyvíró: Denis Côté
operatőr: Josée Deshaies
producer: Denis Côté, Stéphanie Morissette
vágó: Nicolas Roy

szereplők:
Emmanuel Bilodeau (Jean-Francois Sauvageau)
Philomene Bilodeau (Julyvonne Sauvageau)
Roc Lafortune (Kennedy)
Sophie Desmarais (Isabelle)
Johanne Haberlin (Rosie)
Muriel Dutil (Odile)
Anie-Pascale Robitaille (Mireille)
Yves Trudel (Yvan)

video