Kettősségek labirintusában
Ha van a kultúratudománynak európai úttörője, akkor Jan Assmann minden bizonnyal jogosult erre a címre. Ugyanis az elismert német egyiptológus és kultúrakutató minden egyes új művével követ hajít a kultúratudomány és vallásfilozófia egyes területeinek tavába, új és érdekes megközelítésével visszavonhatatlanul felkavarva az addigi állóvizet, egy-egy témakör kritikus újragondolására késztetve olvasóit. Assmann magyarul legutóbb megjelent műve, a Religio duplex – Az egyiptomi misztériumok és az európai felvilágosodás sem lóg ki a sorból, ugyanis egy eddig kevéssé kutatott fogalmat vizsgál: a religio duplex, azaz kettős vallás többször átértelmezett fogalmát, amely a 17. században született meg az egyiptomi és a zsidó vallás egyes jegyeinek félreértelmezése révén, és amelyet a későbbi századok során többször és drasztikusan átértelmeztek.
Mi is az a religio duplex, amelynek Assmann jelen esetben egy teljes művet szentelt? Egy korábbi művében ekképpen határozta meg: „egy olyan vallási fogalom, melynek lényege egy populárisabb, valamint egy szűkebb körnek szóló teológia megkülönböztetése.”1 Assmann szerint a fogalom kétféleképp értelmezhető. Az egyik értelmezés szerint a különbségtétel oka a széles tömegek intellektuális felfogóképességének határoltsága. A másik definíció szerint azonban a vallás kettéosztását „a történelem politikai szükségszerűsége” igényli, ugyanis az állam fenntartása és a szolidaritás kialakítása szükségessé teszi, hogy a publikus vallás konkrétabb formában, azaz az állami alkotmányokat és polgári törvényeket szakrális keretbe foglaló rítusok, ünnepek és kultuszok formájában jelenjen meg.
![](http://kuk.btk.ppke.hu/sites/default/files/imagecache/critic_image_inside/2_30.jpg)
Assmann jelenlegi munkája egy összegző jellegű írás, ugyanis részeiben erőteljesen épít korábbi műveire, többek közt a Mózes, az egyiptomira, A Varázsfuvola – Opera és misztériumra, valamint az idézett Uralom és üdvösségre. A szerző célja, hogy megvizsgálja a religio duplex fogalmának átalakulását a 16. századtól egészen a jelenkorig, részletesen és kritikusan ütköztetve az ókori görög, valamint az újkori elméleteket az egyiptológia kutatási eredményeivel. Könyve struktúráját is ennek a célnak rendeli alá: Assmann könyve első fejezetében (Az egyiptomi alapok: a jelek kettős értelme) részletesen áttekinti az egyiptomi vallás kettős vallásként történő értelmezésének gyökereit, vizsgálva az egyiptomi vallásra adott – több esetben téves – görög reflexiókat. Könyve második fejezetében (A jelek kettős értelmétől a kettős vallásig) a religio duplex fogalmának kialakulását vizsgálja, John Spencer és Ralph Cudworth munkái alapján. Spencer és Cudworth összességében az emberi felfogóképesség egyenlőtlenségével magyarázta a religio duplex jelenségének szükségességét. Könyve harmadik fejezetében (A religio duplex és a politikai filozófia) 18. századi politikai átértelmeződését veszi górcső alá John Toland és William Warburton műveiben, ugyanis ők már a politikai ésszerűséggel és az államrend fennmaradásának szükségességével magyarázták a kettős vallás jelenségét. Ezt követően a religio duplex eszméjének szabadkőművességen belüli térhódítását mutatja be (A religio duplex és a szabadkőművesség), hosszabb fejezetet szentelve a Varázsfuvola „opera duplexként” való értelmezésének. Az ötödik fejezetben (A globalizáció korszakában: a religio duplex mint kettős kötődés) a religio duplex Lessing, Mendelssohn, Herder és többek általi átformálását vizsgálja meg. Assmann munkájában így jellemzi a religio duplex fogalmának 18. századi forradalmi átalakulását: „e reform egyszerre jelentett kifelé, a kozmopolitizmus felé, valamint befelé tett fordulatot. A »népi« és a »titkos vallás« ellentéte áthelyeződött az egyénbe, mégpedig nem vagy-vagy, hanem a kettős kötődés is-is formájában. Az emberiségvallás megismerése nem jelentette egyben valamely meghatározott, ősi vallás feladását” (209-210. oldal). A következő, Kitekintés címet viselő fejezetben a religio duplex aktualitását mutatja be, vizsgálva a kettős vallási kötődésre vonatkozó koncepciókat, Mahatma Gandhi, Michael Walzer, Jonathan Sacks és Ulrich Beck esetében. Végül a magyar kiadás utolsó fejezetében (Visszatekintés: léteznek-e kettős vallások?)2 az egyiptomi és az izraelita vallások olyan vonásait elemzi, amelyek a mai ismeretanyag birtokában vallási kettősségre utalhatnak.
Assmann műve kultúratudományi és történeti tekintetben egy hibátlan mű. Fő erénye, hogy olvasóját a vallással és a vallás modern kori szerepével kapcsolatos elképzeléseinek kritikai szemléletű újragondolására készteti, új keretekbe helyezve a vallások együttélésének kérdését és a különböző felekezetek viszonyrendszerét. A német egyiptológus munkájának értékét növeli, hogy különös hangsúlyt fektet a religio duplex aktualitására. Már bevezetőjében kihangsúlyozza, hogy „globalizált világunkban a vallásnak csak religio duplexként, vagyis olyan kettős vallásként van helye, amely egynek tekinti magát a többi közül, s képes a másik szemével nézni, ugyanakkor soha nem veszíti szem elől a rejtett Istent vagy rejtett igazságot mint valamennyi vallás iránypontját” (22. oldal). Ezen gondolatát a szerző ismételten kifejti a Kitekintés fejezetben, leszögezve, hogy a globalizáció „korábban nem tapasztalt mértékben kényszeríti a vallásokat kozmopolitikus perspektívák kidolgozására és az ettől elválaszthatatlan önkorlátozásra”(228. oldal). Erősen kétséges, hogy Assmann vallás szerepéről alkotott víziója mennyire lép át vagy léphet át a valóságba, hiszen számos vallás a kizárólagosságra támasztott igénye miatt eleve kizárja a kettős kötődést, valamint azt, hogy vallásként csupán egynek tekintse magát a többi közül. Mindezek fényében Assmann vallások globális szerepéről vallott felfogása túlzottan optimistának hathat. Az azonban bizonyos, hogy a kultúra- és vallástudomány iránt érdeklődők számára a Religio duplex megkerülhetetlen olvasmány, mivel alapos és részletes áttekintést nyújt a vallási kettősség eszményéről, amely az újkor óta átszövi az európai kultúrát. Ha Assmann művének olvasója nem is fogadja el a szerző által korunk vallásai számára felkínált „is-is” megoldást, még akkor is közelebb kerül az újkor kultúratörténetének megértéséhez a religio duplex történetének megismerése által.
Jan Assmann: Religio duplex – Az egyiptomi misztériumok és az európai felvilágosodás. Fordította: V. Horváth Károly.
Budapest, Atlantisz Kiadó, 2013.
Blogajánló
Rovatok
Keresés
Facebook-hozzászólások